
Még szindrómáról is szoktak beszélni, mikor a középső gyerek helyzetét írják le egy családban. A közvélekedés szerint a középső gyerekek kapják a legkevesebb figyelmet, ezért elhanyagoltak lesznek, nem fejlődnek annyira jól szociális készségeik, elkallódnak, mert nem elég ambiciózusak, nem érvényesülnek, mert nem elég ügyesek.
Az általános séma szerint gyakori, hogy a legidősebb gyerek a legambiciózusabb, így ő kapja a legtöbb elismerést, míg a legkisebbnek mint a legtörékenyebbnek jut a legtöbb szeretet. És mit kap a középső gyerek? Hát, elvileg nem sokat.

De ettől még nem lesz törvényszerűen szerencsétlen felnőtt, aki semmire nem viszi. Sőt, egyes pszichológusok szerint a “középső” helyzet épp ellenkező reakciót válthat ki: ezek a gyerekek hamarabb válhatnak önállóvá, és mivel nem érzik annyira a konformizmus szükségességét, nem csak önállóbbak, de őszintébbek, erősebbek, határozottabbak is lehetnek.
Mivel egy középső gyereknek a családon belül többet kell dolgoznia azért, hogy észrevegyék, ezt később a karrierjébe is magával viheti, és így igazán céltudatos, kemény munkaerő válhat belőle.
Pszichológusok szerint a középső gyerekek sokkal inkább hajlanak a kompromisszumokra, és ezért ügyes vitapartnerek is lehetnek. Szóval aggodalomra semmi ok, úgy tűnik, a középső gyerekek is bőven visznek magukkal hasznos tulajdonságot.