Az hagyján, hogy egy héten öt munkanap van, de manapság sokak életében azok is elhúzódnak, alattomosan belefolynak a szabadidő szűkösre szabott óráiba, vagy ne adj’ isten még a hétvégébe is betolakodnak. Hogy ez miért rossz nekünk, azt nem kell magyarázni. De ha el is vetjük az emberbaráti szempontot, és egy hideg, kőkapitalista cégmágnás fejével gondolkodunk, még akkor sincs sok értelme.
Kutatók szerint ugyanis ilyen magas óraszámban már egyszerűen nem vagyunk produktívak. Naponta csupán 4-5 óra tisztán hasznos munkavégzésre vagyunk képesek, ha ezt túlhúzzuk, romlani fog a munkánk minősége. Hiába próbálják a vezetők az utolsó csepp koncentrációt és kreativitást is kisajtolni alkalmazottaikból, ez a törekvés inkább kontraproduktív lesz, és még az alapvetően motivált dolgozóknak is jelentősen ronthatja a teljesítményét. Ezzel szemben felmérések szerint sokkal jobban teljesítenek azok, akiknek a munkahelyén bevezették a rövidített munkahetet.
Ez ráadásul már egész fiatalon meghatározza teljesítményünket: egy coloradói iskolában kísérleti jelleggel bevezették a 4 napos iskolahetet 4. és 5. osztályos tanulóknak. Rövidesen átlagosan 10%-kal javult a teljesítményük azokhoz a tanulókhoz képest, akik a hagyományos 5 napos rendszerben jártak iskolába.
A munkahét lerövidítése tehát a munkaadók és az alkalmazottak számára is előnyös lenne – már csak annyi kell, hogy ezt minden vezető belássa.
