Bár labdarúgó-karrierről álmodozott, az idehaza akkoriban még gyerekcipőben járó női foci buktatói miatt ez álom maradt. Kulcsár Katalin inkább játékvezető édesapja nyomdokaiba lépett. Tizenöt esztendős kora óta van a pályán, jelenleg már a világ legjobb női játékvezetői között tartják számon, s bár sokan rácsodálkoznak a pályaválasztására, számára olyan természetes ez a terep, mintha szalaggyakorlatot kellene pontoznia egy ritmikusgimnasztika-versenyen.
“Kislánykorom óta ebben a világban élek: édesapám révén szinte mindennap részese lehettem egy összetartó játékvezetői közösségnek, amelyhez kötődtem, ahová beilleszkedtem. Csak később tudatosult bennem, hogy ez mások számára kuriózum – meséli Kulcsár Katalin. – Életidegen lenne, ha nem maradnék nő a pályán, ugyanakkor határozottan kézben kell tartani a mérkőzéseket. Ha úgy vezetném a kilencven percet, mint egy férfi, a magam számára is hiteltelen lennék. Az elmúlt évek során kialakult a játékvezetői stílusom, megtaláltam a személyiségemet, a saját utamat a pályán, ami szerintem célravezető tud lenni akár férfi, akár női mérkőzésről van szó.” Mint hozzáteszi: nőként – ahogyan egy női menedzsernek is – mindig többet kell bizonyítania, mint férfi társainak.
Kulcsár Katalin (Fotó: Adam Pretty/FIFA/Getty Images)
A munkája nem egyszerű, hiszen egy népszerűtlen döntés pillanatok alatt tűzforró katlanná tudja változtatni a lelátót vagy a játékteret. Ilyenkor őt nemcsak a szurkolótábor haragja, de az előítéletei is sújtják. Így történt ez tavaly nyáron az OTP Bank Liga második fordulójában is, amikor Diósgyőrött Katalin volt az alapvonal-játékvezető, és az ő jelzésére ítélt a bíró tizenegyest az Újpest javára. A hazai szektorból ritka durva rigmusok zúdultak fejére. Később a DVTK vezetése közleményben kért elnézést tőle, a Magyar Labdarúgó Szövetség pedig pénzbüntetést szabott ki a klubra az eset miatt. “A játékvezetőket folyamatosan érik kritikák, hol szebb, hol kevésbé szép formában” – mondja Katalin. “Megszoktam ezt, és ma már elég hamar túlteszem magam az ilyesmin. A játéktérre nem nőként futok ki, hanem az az ember vagyok, akinek a legjobb döntéseket kell meghoznia, száznyolcvanas pulzussal pörgő játékosokkal kell kommunikálni. Kiélezett szituációkban olykor egy meglepő mondattal, jó improvizálással kell őket kizökkentenem. Veszélyes helyzetet is megéltem már, de sosem éreztem félelmet” – fogalmaz Katalin, akinek korábban az édesapja, ma már azonban a televíziós kamera a legnagyobb kritikusa.
“Talán nem sértődik meg apu, ha azt mondom, játékvezetőként túlnőttem rajta. Szakmailag olykor még megbeszéljük a mérkőzéseimet, de ma már van más témánk is. Nekem elég az, hogy a családom mellettem áll. A tavalyi női BL-döntőre is eljöttek, mindenkinek nagy élményt jelentett. De az én legnagyobb kritikusom ma már inkább a televíziós felvétel. Általában visszanézem a mérkőzéseimet, elemzem, hogy jó döntést hoztam-e. De ha hibázom, nem cipelem sokáig magammal ennek a terhét, hiszen minden héten van meccs, újra és újra meg kell felelni. De van olyan hiba is természetesen, ami még évek múlva is eszembe jut, újra és újra átgondolom, vajon miért nem tudtam helyes döntést hozni” – mondja Kulcsár Katalin, aki egyébként smink és lakkozott köröm nélkül érkezik a mérkőzésekre.
Fotó: Mike Hewitt/FIFA/Getty Images
“Nem jellemző, hogy a játékosok a nőt látnák bennem – mondja – és az sem, hogy a mérkőzéseket követően “megkereséseim” lennének. A mi kapcsolatunk csak arra a kilencven percre szól. A mérkőzés végén kézfogással köszönjük meg egymás munkáját, privátban pedig egyáltalán nem kommunikálunk. Ha pedig mérkőzést nézek… azt hiszem, ennyi idő után nem tudok pusztán szurkoló lenni, mindig előbújik az emberből a játékvezető.”
Katalin párja elfogadta, hogy a nő egy férfias világban kerül időről időre a középpontba. “Szerintem minden párkapcsolatban meg kell tanulni egymás dolgait tolerálni, ehhez türelem és megértés szükséges. Nálunk ez tökéletesen működik” – mondja erről.
Bár azt mondja, megtisztelő az elismerés, amit a múlt évi munkája nyomán kapott, a díjaknak nem tulajdonít nagy jelentőséget. “Azt hiszem, a mi értékünket elsősorban az mutatja meg, hogy milyen mérkőzésekre küldenek minket a játékvezetés szakmai vezetői.”
