Anyaként már 10 éve a gyerekeim töltik be az ébresztőóra funkcióját az életemben. Szökőévente egyszer van olyan szerencsém, hogy a gondosan, minden este beállított ébresztő megszólaljon reggel fél 7-kor, addigra már ugyanis a háromból legalább egy gyerek rég a fejemen ugrál. De ezzel valószínűleg ugyanígy van a világon még legalább nyolcmillió más anyuka is, aki egy háztartásban él pár gyerekkel.
A legveszélyesebb ébresztőórák természetesen a babák és a kétévesek, akik azt gondolják, hogy az éjszaka pont arra való, hogy anya kétóránként bumerángot játszva járuljon a kiságyhoz. Ha pedig már ovisok, akkor abban a hitben élnek, hogy a hajnali öt az reggeli időpont, és csak véletlenül van akkor még sötét, igazából már hasunkra süt a nap. És mivel már rég maguk mögött hagyták a kiságyas korszakot, ezért aztán fogják magukat és átgaloppoznak a szülői hálóba, hogy megbökdössék a kis pilincka ujjaikkal anyát, ha pedig ez nem használ, levetik magukat a földre és éktelen bőgésbe kezdenek, hogy most azonnal éhen és szomjan halnak, ha valamelyik felmenőjük nem készít nekik reggelit.
Az az egy biztos, hogy a gyerekek ébresztő hangjával nem ér fel egy mai telefonos ébresztő, és sajnos szundit sem lehet nyomni, sőt kikapcsológomb sincs rajtuk. Úgy sejtem, hogy ez így van, amióta világ a világ, és régen,1787 előtt, az ébresztőóra nélküli ínséges időkben is felvisították a gyerekek az anyukákat, de akinek nem volt gyerek a kéznél, annak szüksége volt ébresztőre. Mert a történelem bármelyik korszakát vesszük, egyvalami mindig közös: a legkevésbé örömteli pillanat az életben a reggeli felkelés. Az emberi faj azonban mindig olyan kreatív volt, hogy óra nélkül is megoldotta az ébresztőt.
Ha most azt mondod, hogy hát ez egyszerű, hiszen kakasok mindig voltak, vannak és lesznek, akkor majdnem igazad van, csak abban hibázol, hogy a kakasok nem túl jól mérik a pontos időt. Sőt igazából elég borzasztóan működnek ébresztőóraként, úgyhogy nem, nem a kakas a megoldás a történelem ébresztőóra nélküli időszakának kínzó kérdéseire, hanem a következő zseniális ötletek.
Yi Xing bábos órája
Yi Xing kínai szerzetes, matematikus, mérnök és asztronómus épített 725-ben egy olyan bonyolult órát, ami bizonyos időközönként hangot adott ki magából. Az óra nagyon magas volt – a csillagok állását követte vele a szerzetes –, és egy hatalmas vízkerék hajtotta, úgyhogy nem igazán az éjjeliszekrényre való darabként funkcionált. Ha egy bizonyos mennyiségű víz felgyűlt, akkor bábok ugrottak elő belőle, amelyek dobszóval tudatták a környezettel, hogy itt az idő, bármit is akartak csinálni.
A pisilős ébresztő
Amerikában az őslakosok használták arra a húgyhólyagjukat, hogy felébressze őket reggelente. Az indián harcosok ki tudták számolni, hogy mennyi vizet kell inniuk lefekvés előtt, hogy attól pont időben kelljen pisilniük reggel, azaz felébredjenek időben a pisilési ingerre. Ezt a technikát ajánljuk mindenkinek, aki szereti egymás után végtelenített módban nyomkodni a szundi gombot, és emiatt rendszeresen elkésik reggel a munkából.
A gyertyás ébresztő
A 18. században találták ki azt az eléggé bonyolult szerkezetet, ami egy beállított időpontban egy kovakövet pattintva meggyújtott egy gyertyát, ami az óra dobozának tetejével együtt felugrott függőleges helyzetbe. És ha ez a sor esemény nem gyújtotta fel a házat, akkor felébredt rá a gazda, és örömmel konstatálta, hogy ezt az ébredést is túlélte égési sérülések nélkül.
Levi Hutchins hajnali ébresztője
1787-ben egy amerikai feltaláló, Levi Hutchins készítette el azt az ébresztőórát, amit elsőként tartanak számon a fajtájából. A probléma csak az volt vele, hogy csak és kizárólag hajnali négykor volt képes ébreszteni. Mivel Hutchins nem akarta piacra dobni találmányát, mert a történet szerint csak azért készítette, hogy a feleségét időben ki tudja imádkozni az ágyból, így ezen az apróságon nem javított később, hogy esetleg ne ennyire hajnalok hajnalán szólaljon meg az óra.
Emberi ébresztőóra
Ők a felkopogók, ami valószínűleg a történelem legviccesebb állásai között elvinné a prímet. Az ipari forradalom idején, amikor a nagy tömegek számára az ébresztőórák még megfizethetetlenek voltak, Angliában és Írországban úgynevezett felkopogók ébresztették az embereket. Általában hosszú bambuszbottal vagy kavicsokkal zörgettek addig a megrendelők ablakán, amíg az ki nem dugta a fejét, hogy köszi, már ébren van. Erre a munkára egészen az 1970-es évekig szükség volt, mert általában idős emberek végezték, akiket sokkal olcsóbb volt megfizetni, mint egy ébresztőórát venni.
De vajon ki ébresztette fel a felkopogókat? Ez már örök talány marad.
