Amióta megtudtam, hogy nem ehetek cukrot, mert azzal táplálnám a tumoromat, azóta nyilván sokkal jobban kívánom az édességet. Mondhatnám úgy is, hogy megveszek egy kis cukros BÁRMIÉRT. Eszi a gyerekem mellettem a túrórudit és folyik a nyál a számból. A másik majszolja a nápolyit, nekem meg kidülled a szemem, mint Gollamnak A Gyűrűk Urában. A cukrászdában a nép tömi a sütiket, én pedig szívem szerint egy határozott pörgő-forgó csáknorisz-rúgással leterítenék mindenkit, hogy elorozhassam az édességeket. Hogy kerülök cukrászdába? Ez itt a fő probléma: ahol három gyerek van, ott nem is olyan egyszerű távol tartani magad a cukortól.
De nem eszem cukrot, mert felfogtam a kis agyammal, hogy az egészségem a tét, úgyhogy csendben szenvedek, és akárhányszor rám tör az édességevés, gyümölcs után nyúlok. Az a cukor más cukor, mint a fehér, szóval azt szabad. Csak hát egy idő után már unalmas folyton almát rágcsálni. Ezért aztán odáig jutottam nagy vergődésemben, hogy szakemberhez fordultam, hogy segítsen az átállásban és a cukoréhség megszüntetésében.
Huszár Zsuzsa dietetikus, cukoranyagcserezavar-szakértő egyből lelombozott, amikor közölte, hogy a cukorról való leállás komoly neurobiológia, nem csak annyi, ahogy én azt gondoltam, hogy mától nem eszem cukrot, és ezzel le is van tudva az egész. Így nem csoda, hogy majd’ megbolondulok egy szelet csokiért. Szerencsémre Zsuzsa készségesen válaszolt a kérdéseimre, úgyhogy már látom a fényt az alagút végén.
Miért szenvedünk cukor nélkül?
Minden alkalommal, amikor ételt veszünk a szánkba, egy sor erőteljes utasítást adunk a testünknek. Az ételek jóval gyorsabban és mélyebben hatnak szervezetünkre, mint a gyógyszerek többsége. Például több hetet kell várni arra, hogy egy antidepresszáns felépítse agyunkban az ingerületátvivő szerotonint. Egy kiadós szénhidrátlökettel azonban pillanatok alatt nagy mennyiségű szerotonint juttatunk az agyunkba. És ezt is tesszük általában. Egyre jobban elhízunk, miközben vigasztalni próbáljuk magunkat – csak nem a megfelelő módon. Vagyis ételeinket, főleg az édességeket máris gyógyszerként: élénkítő, hangulatjavító szerként használjuk, az összes kellemetlen következménnyel együtt.
Ezek szerint tényleg függőséget okoz a cukor, és amiket most tapasztalok magamon, elvonási tünetek?
A szórakozásból fogyasztott ételek veszélyesebbek, mint a drogok. Hamarabb belehalunk. Megmagyarázzam ezt a kijelentést? Magyarországon 2012-ben a kábítószerek halálos áldozatainak száma: 64. Az elhízásé és a cukorbetegséggel kapcsolatos szövődmények halálos áldozatainak száma: 50 740. Mi a különbség egy cukros péksütemény és egy lövésnyi heroin között? Az adagolás.
Míg egy átlagember drogot sosem, vagy nagyon ritkán vesz magához, cukros péksüteményt minden nap. Többször.
A magas cukor- és szénhidráttartalmú étel megváltoztatja az agy aktuális összetételét. Kisebb mértékben fordulnak elő a jó kedélyállapotot okozó ingerületközvetítő anyagok, viszont hatalmas lesz a túlevésre ösztönző hormon mennyisége. Laboratóriumi kísérletek során megfigyelhető, hogy minél több cukrot eszünk, agyunk annál jobban sóvárog utána. Minden falat értéktelen csokiszelettel, mesterséges élelmiszerrel egyre inkább elvesztjük az uralmat az elhízásért felelős agyi hormonok felett. És ez ellen, a saját agyunk ellen harcolni nagyon nehéz. Szinte a legnehezebb. Ne akarjuk hát erre kárhoztatni magunkat, mikor van más megoldás, ami nem az, hogy lemondunk az édességekről.
Tényleg lehet úgy leszokni a cukorról, hogy eszünk édességet?
Amikor elkezdtünk ezzel a témával foglalkozni, sokszor azt a tanácsot kaptuk, hogy a cukrot, édességet, nassolást ki kell iktatni az életből. Csak így szüntethetjük meg az ördögi kört, állíthatjuk vissza agyunkat és szervezetünket a természetes, egészséges működésre. Ez mindannyiunk nagy megkönnyebbülésére nem igaz. Tudniillik az agyunknak szüksége van szerotoninra. A megfelelő szint hiányában agresszív, impotens és szuicid, azaz depresszióra hajlamos személyiségvonások alakulnak ki. A szerotonin segítségével viseljük el a feszültséget, ezért olyan lobbanékonyak, feszültek a fogyózók. Sokan menekülésképpen felfokozott, rohanó világunkból az antidepresszánsokhoz nyúlnak, mások cukorból és fehér lisztből viszik be szerotoninadagjukat. Ezek időlegesen megemelik a szerotonin szintjét, pillanatnyi megkönnyebbülést idézve elő, azonban a rendszer összeomlása hamar bekövetkezik.
Miért pont a cukor és fehér liszt az ellenség?
A finomított cukor és szénhidrát lökésszerű vércukor-emelkedést okoz, majd a hullám levonulása után óriási mennyiségű inzulin szabadul fel. Ez teljesen kimeríti a szervezetet, nem beszélve az inzulinraktárakról.
Tehát bejut, majd azonnal kiürül. És mi ott vagyunk újra éhesen, feszülten, boldogtalanul. Nyúlunk a következő pilótakeksz után.
A gyors felszívódású szénhidrátok okozzák az összes problémát, a lassú felszívódásúak pedig megoldják mindet. Igen, ennyire egyszerű. A lassú felszívódású szénhidrát a csodaszer, melyre mindannyiunknak szüksége van, függetlenül attól, hány évesek vagyunk, mivel foglalkozunk, hogyan élünk. A lassú felszívódású szénhidrát ad energiát, nem hizlal felesleges kalóriák elraktározásával. Rendbe teszi emésztésünket, vércukorszintünket. Szinte akármennyit ehetünk belőle, akár édesség formájában is. Bármikor.
Biztos sokkoló ezt hallani annak, akit arra tanítottak eddig, hogy ne egyen hat után, ne egyen szénhidrátot, ne egyen zsírosat. Leginkább semmi jóízűt ne egyen. Ez az elavult és egyáltalán nem tudományos, sem hagyományokon alapuló nézet lehet az oka, hogy egyre nő a túlsúlyosok, a metabolikus szindrómások, inzulinrezisztensek, a cukorbeteg gyerekek száma. Hogy a jojódiétákba belefáradt emberek abbahagyják a fogyókúrákat, hiszen soha nem sikerül.
Itt az életmód megváltoztatásáról van szó. Azonban az agyat rávenni, hogy másként viselkedjék, nagyon nehéz.
Ha az agyunk észleli, hogy egy döntéshelyzetben háromszor-négyszer ugyanúgy döntöttél, akkor takarékos üzemmódra kapcsolva kreál egy shortcutot, és automatára állítja. Előbb-utóbb fizikailag is kialakítja ezt az idegpályát, mely a döntésedért felel, ez a neurogenezis, azaz idegpálya-teremtés. És amikor ez rögzül, az agy mindig ezt dobja fel, erre terel, nem szeretné, ha te máshogy döntenél. Ezt mi gonosz robotpilótának neveztük el. Tehát amikor elindulsz az aluljáróban a Fornetti felé, az nem te vagy, hanem a gonosz kis robotpilótád, akit nevezhetnénk kamikázénak is.
Azt mindenki tapasztalta már, hogy egy szokást megváltoztatni nagyon nehéz. Ezért bukik el a legtöbb nagy elhatározás. Be kell helyettesíteni, méghozzá hasonló élményt adó cselekedettel. Most csak röviden: ha az a szokás, hogy 11-kor lemész kávézni, sütizni a kolléganőkkel, nem szabad fogcsikorgatva a helyeden maradni egy almával. Le kell menni, csak vidd magaddal a cukormentesen édesített kávédat és a cukormentes, de édes sütidet.
Melyik a jobb: ha egyik napról a másikra abbahagyjuk a cukorevést, vagy ha fokozatosan csökkentjük?
Nagyon fontos megkülönböztetni két személyiségtípust ebben a folyamatban: az eredményorientáltat: ő lesz az, aki fejest ugrik, és a folyamatorientáltat: ő lesz az, aki lépésről lépésre halad. Évek munkája alatt jöttünk rá, hogy nem szabad/nem lehet ráerőltetni a folyamatokat a másik típusra, mert nem fog menni.
Maga a folyamat, nagyon röviden:
- étkezési naplót írni,
- itt nyakon csípni, beazonosítani a robotpilótákat,
- átírni a programjukat cukormentes nassolásra,
- behelyettesíteni az eddig használt édesítőket erre az ötre: Xillit vagy más néven nyírfacukor, eritrit, taumatin, rizsszirup és sztevia.
Csak ezek használhatóak, ezeket viszont lehet kombinálni. A xillit és eritrit teljesen cukormentesek. Nem táplálják a tumorokat, a gombákat, nem emelik meg a vércukorszintet, és nem mesterségesek. A taumatin még jobb, ez egy afrikai fa terméséből kivont fehérje, tehát még csak nem is szénhidrát. Teljesen cukormentes, nincs mellékíze, 0 glikémiás indexű. Folyadék formájában kapható általában. Szinergikus, azaz felerősíti a többi édesítő hatást, ha együtt használod. A rizsszirup az egyetlen a szirupok közül, ami használható. Nem cukor, hanem keményítőforrás. Karamelles, isteni íze van. Bio és hozzáférhető elérhető áron. A szteviáról biztos hallottál már, aki szereti az ízét, jól elvan vele. Én szintén keverve ajánlom, a rizssziruppal együtt csodákat lehet elérni.
A cukor tehát függőséget okoz, azonban leszokni róla aránylag hamar sikerül. Körülbelül két hét alatt teljesen kiürül a szervezetünkből. Viszont ehhez az kell, hogy semmilyen módon ne vigyünk be.
Rengeteg módon juttatunk cukrot a szervezetünkbe, nem tudatosan, vagy akár az élelmiszeripar által szándékosan álcázva. Tehát először meg kell tudni, mi az, amiben van rejtett cukor. A legjobb, ha az elején csak nem feldolgozott élelmiszerekből főzöl, mert szinte mindenben van, pl. az öntetekben, paradicsomszószokban, konzervekben.
Lehet érezni az elvonási tüneteket, mert fiziológiailag hat a szervezetre. De ha a megszokott jutalmazó időpontokat, szokásokat cukormentesre cseréled, a szenvedés nagymértékben csökken, nem érzed a lemondást és a cukoréhséget olyan erősnek, tapasztalataim szerint két-három hét alatt.
