“Találkoztam a legjobb főiskolai barátnőmmel múlt hétvégén. Külföldön dolgozik, de egyszer egy évben hazajön, ilyenkor mindenképpen találkozunk, és olyan, mintha sosem költözött volna el. A beszélgetés közben megkérdezte: “Szerinted is felnőttként már nehezebb barátokat találni?” Nevettem és azt válaszoltam: “Mindenki így gondolja.” A kérdése azonban megragadt az agyamban, és aznap éjjel kinyitottam a Facebookot, és lassan, alaposan megtisztogattam az ismerőseimet: 564 barátot töröltem.
Barátkozni igazából sokkal könnyebb, mint gondolnád.
Képzeld el azt a helyzetet, hogy találkozol valakivel, aki szimpatikus, és szeretnéd vele tartani a buli után is a kapcsolatot. A következő lépés, hogy felmész a Facebookra, rákeresel a nevére, küldesz neki felkérést és kész is van. Csak egy varázslatos kattintás, és máris barátok vagytok. Ilyen egyszerű. Csakhogy ez elvezet egy mélyebb kérdéshez.
Mi a barátság igazi jelentése? Próbáltam visszaemlékezni, hogy hogyan barátkoztunk még a Facebook előtti időkben. A folyamat normál esetben így zajlik: közeledünk új emberekhez, beszélgetünk, megosztjuk velük az életünk részleteit, bizalmat építünk, és keressük egymás társaságát a való életben. Miután megtapasztaljuk, hogy jó együtt lenni, megkapják a barát címkét.
Miközben néztem a Facebook-ismerőseim listáját, mindegyik embernél feltettem a kérdést: melyikükkel mentem végig ezen a folyamaton? Ez alapján döntöttem el, hogy nem akarom azzal telezsúfolni az életemet, hogy olyan emberek posztjait olvasgatom, akikről nem is tudom, hogy kicsodák.
Kit akarok törölni?
Őszintén bevallom, hogy nehéz volt először. Nem azért, mert ne hittem volna a saját érveimben, hanem mert amikor a törlésre került a sor, az olyan véglegesnek tűnt. Senki sem szeret véget vetni egy kapcsolatnak, még akkor sem, ha csak virtuális kapcsolat volt.
De azzal, hogy megkérdeztem magamtól, hogy “Ha a Facebook nem létezne, szeretnél ezzel az emberrel megosztani az életedről információkat?”, és hogy “Tényleg tudni akarod, mi történik az életében, vagy csak félsz, hogy lemaradsz valamiről?”, segítettem magamnak a döntés meghozatalában. A törlés nem azt jelenti, hogy örökre eltávolítom az igazi életemből, hiszen a valós kapcsolatok megmaradnak a Facebook segítsége nélkül is. Elég ijesztő, hogy azt gondoljuk, egy virtuális térre van szükségünk ahhoz, hogy kapcsolatban maradjunk egymással.
Mérgesek lesznek? Mi lesz, ha megkérdezik, miért töröltem őket a Facebookon?
Valóban elég furcsa helyzeteket teremthet, ha törlünk egy csomó embert, mert senki sem szereti kirekesztettnek érezni magát, de a probléma ott van, hogy az emberek túl komolyan veszik az online életüket. Addig nem hivatalos, amíg a Facebookon nem vagyunk ismerősök. Csakhogy a Facebook-élet nem azonos a valósággal. Miért töltenél azzal rengeteg időt, hogy online visszajelzést kapj félidegenektől ahelyett, hogy igazából kapcsolódnál azokkal az emberekkel, akikkel elvileg törődsz? Hogy sértődhet meg valaki azon, hogy nem írhat többé a Facebook-faladra, vagy hogy nem lájkolod többé a posztjait?
Lehet, hogy egy kicsit túlgondoljuk ezt a megbántódás kérdést, és lehet, hogy akit törölsz, észre sem veszi, hogy törölted. És mi van, ha mégis rákérdeznek? Az igazából egy jó jel, mert azt jelenti, hogy tényleg törődnek veled, csak túl elfoglaltak, hogy a való életben tartsák a kapcsolatot. Ez egy jó esély mindkettőtöknek, hogy újra összebarátkozzatok a valóságban.
Most kevesebb barátom van Facebookon, hogyan tovább?
Néztem, ahogy egyre kevesebb ismerősöm van, és valahogy elégedettség töltött el. Végiggörgettem az üzenőfalamat, és máris sokkal tisztábbnak éreztem. Most már végre látom pár régi barátom posztját. Rájöttem, hogy lemaradtam sok értékes pillanatról, mert annyira elterelték a figyelmemet a felesleges ismerősök posztjai. A lomtalanításom felszabadított arra, hogy jobban figyeljek a számomra fontos emberekre, ráadásul arra is rájöttem, hogy az életem sokkal egyszerűbb, ha nem értékelem túl a közösségi oldalakat.
