Cikkünk megjelenésekor Veronika éppen repülőn ül, hogy Oslo, London, Los Angeles és Calgary érintésével megérkezzen a kanadai Yellow Knife-ba, ahonnan néhány nappal később tovább indul Cambridge Bay felé. A kalandort még múlt héten értük utol, azelőtt, hogy Budapestről a norvég fővárosba utazott volna.
“Tipikus utolsó napi káosz van” – mondta nevetve Veronika, akit olvasóink már ismerhetnek, mivel korábban megírtuk, hogy hajóstoppal utazgat a világ körül. “Hat repülőn fogok utazni, öt átszállással, az elején pedig még három napot eltöltök majd Oslóban, ahol az antarktiszi útra felkészítő tréneremmel találkozom. Az egyik szponzoromtól kaptam egy különleges gyapjú védőfelszerelést, amit ki kell próbálnom, hogy megfelelő méretű-e, emellett pedig meg kell néznünk majd, hogy milyen felszerelésre van szükség, amit a tréneremnek hoznia kell.”
Wynne-Hughes Veronika korábban Norvégiában készült az antarktiszi kalandra (Fotó: Wynne-Hughes Veronika/Instagram)
Maga az expedíció április 28-án kezdődik, Veronika és két norvég társa a kanadai Cambridge Bay-ből indul, majd várhatóan 21 napon keresztül gyalogolnak keleti irányba. Összesen 400 kilométert tesznek meg sítalpakon.
“Olyan terepen leszünk, ahol végig a jég hátán haladunk majd” – mondta Veronika. “Ennek körülbelül a fele a tengert borító jégpáncél lesz, a másik fele pedig a szárazföldön lévő jégtakaró. Rajtam kívül két norvég lány lesz a csapatban, közülük az egyik a trénerem, aki az antarktiszi expedícióra is felkészít. Sível fogunk haladni, ezért szinte biztos, hogy én leszek a leglassabb, mert senki sem síel úgy, mint egy norvég.”
A barna és a fehér életveszély
A csapat napi 20 kilométert tervez megtenni, éjszakánként pedig a jég hátán felvert sátrakban alszanak majd. A Déli-sarkkal ellentétben ezen a környéken igazi veszélyforrást jelentenek az éppen a párzási időszakban lévő jegesmedvék, ami miatt Veronika kicsit ideges is volt.
“Az északnyugati átjárót 2015-ben átvitorlázó Balaton család ottani ismerőseitől kaptuk a hírt, hogy a párzó jegesmedvék mellett ott vannak a téli álmukból nemrég ébredt a grizzlyk is, szóval az expedíció útvonalán most egyszerre lehetnek ők is és a jegesmedvék is” – mondta Veronika. “A grizzly-k ráadásul elég éhesek lesznek a hosszú alvás után.”
Az expedíció tagjai semmit nem bíznak a véletlenre, egyébként a helyi törvények elő is írják, hogy ilyen esetekre mindig legyen náluk puska, riasztópisztoly és medveriasztó spray is.
“Lesz egy kutyánk is, ebben szintén Balatonék segítettek, köszönet érte” – mesélte Veronika. “Ez egy speciális keverék, egy úgynevezett kanadai inuk kutya és egy juhászkutya keveréke, de van benne negyedrész farkasvér is. Ő jelez majd, ha azt érzi, hogy medve van a közelünkben.”
Veronika korábban járt már a Spitzbergákon, ahol szintén csak felfegyverkezve lehet elhagyni a lakott terület határait, így számára nem okoz majd gondot, hogy puskát is kell vinnie az expedícióra.
“Kötelező volt megtanulnom lőni, mert amikor fegyvert bérelsz, megnézik, hogy tudsz-e vele bánni” – mesélte a világutazó. “Ezzel nincs is gond. De ha például köd van, olyankor nehezen látod meg, ha közelít egy jegesmedve. Amikor a Spitzbergákra készültem, a budakeszi lőtérre jártam tanulni. Megkérdeztem a lövészetvezetőmet, hogy mit tegyek, ha 50 méteren belül meglátom a medvét. Azt mondta, ilyenkor a legjobb, amit tehetek, ha magamat lövöm le, szóval most azért egy picit ideges vagyok. Utánanéztem a neten a jegesmedvék viselkedésének és rengeteg, egymásnak ellentmondó információt találtam. Valahol azt írják, hogy tettesd magad halottnak, míg máshol azt, hogy éppen ezt ne csináld. Megint mások azt ajánlják, hogy akassz egy csengőt a nyakadba, mert így a medve messziről hall és elkerül, de közben például a kecskéket, birkákat is elviszi, pedig kolomp van a nyakukban. Beszéltem a Fővárosi Állat- és Növénykert jegesmedve-gondozójával is, ő azt mondta, hogy a legjobb esélyem akkor van lelőni, amíg az egyikünket eszi. Szóval vidám dolog ez.”
Egy hozzá hasonló inuk vigyáz majd Veronikáékra (Fotó: Radio Canada International)
Veronika korábban két hetet töltött a Spitzbergákon, így talán nem lesz számára teljesen ismeretlen a terep. A jeges-tengeri szigetcsoporton ugyanis szintén nem szokatlan vendégek a jegesmedvék.
“A Spitzbergákon folyamatosan figyelni kellett, mert tele van beláthatatlan kanyonokkal, ezért soha sem tudhatod, hogy mi van tőled akár 10-20 méterre. Láttunk medvelábnyomokat is, a helyiek erre azt mondták, hogy ha ilyesmit látsz, akkor a medve maximum fél órája járhatott arrafelé, mert az enyhe időben a sáros talaj ‘visszalöki’ a lábnyomokat, azok tehát rövid idő alatt eltűnnek. Láttuk is, ahogy a szomszédos hegy fennsíkján apró fehér pöttyök mozognak, azok voltak a jegesmedvék, így egész nap őket figyeltük. De ez annyira bennem maradt, hogy miután hazajöttem, és bementem a munkahelyemre dolgozni, ott megláttam egy jegesmedvét formázó jégkrémes önkiszolgáló gépet és reflexszerűen nyúltam a vállam mögé a puskáért. A trénerem most azt mondja, hogy erre azért kicsi az esély és ha látunk is jegesmedvét, az nekünk lesz megtiszteltetés, de azért ennek nem örülnék. Főleg éjszaka lesz ijesztő, amikor bent leszünk a sátorban és nem látunk ki. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, ha a kutyánk elfárad, és nem érzi meg esetleg időben. De az elmúlt két napban már eljutottam oda, hogy nem érek rá félni, és pragmatikusan közelítem meg ezt is. Azért most van egy pici lelkiismeret-furdalásom a családommal szemben, hogy ilyesminek teszem ki őket, de végül is ezért edzek, ezért úszom át minden héten a Balatont és erre szükség van, ha az antarktiszi expedíciót meg akarom csinálni.”
Többek között ilyen információkat lehet majd élőben követni az expedíció weboldalán, a www.antarctrip.com címen
Napi 7000 kalória és -30 fok
Bár ez még mindig nem az Antarktisz mínusz 40 fokos hidege, Veronikáéknak így is meg kell küzdenie majd a kemény fagyokkal. A már említett hálós védőgyapjú mellett a megfelelő táplálkozás is nagyon fontos lesz az előttük álló három hétben. Annak érdekében, hogy a lehető legkisebb súlyt vigyék magukkal, főként fagyasztva szárított élelmiszerekkel oldják majd meg az energiabevitelt. Erre pedig szükség is lesz, ilyen hidegben, folyamatos fizikai megterhelés mellett napi 6500-7000 kalóriánál nem adhatják alább. A vizet is olvasztani fogják a jégtakarón, ugyanis a folyadék jelentené a legnagyobb súlyt és a legnagyobb csomagot is.
A célállomás, Gjoa Haven (Fotó: learnalberta.ca)
A már említett Balaton családnak köszönhetően Veronikánál most is lesz műholdas telefon, amely ráadásul négyóránként el is küldi majd az expedíció pontos koordinátáit. Ezt Veronika Antarktisz-expedíciójának hivatalos oldalán, a www.antarctrip.com címen bárki követheti majd, olyan extra információkkal együtt, mint az elfogyasztott kalóriák, a hátralévő kilométerek, vagy épp a magukkal cipelt kilók száma. Az oldalon játék is zajlik majd, ahol a leglelkesebb kommentelők és megosztók olyan ajándékokat kaphatnak, mint például azt, hogy Veronika beleírja a nevüket a sarkvidéki jégbe. Ha minden jól megy, még azt is láthatjuk majd, hogy a három bátor nő milyen zenét hallgat éppen a sarkvidéki jégtakarón. A biztonság kedvéért pedig mentőcsapat is készenlétben áll, hogy ha bármi baj történne, hamar ki tudják menteni őket.
Erre azonban remélhetőleg nem lesz szükség, és mindhárman épségben érkeznek majd a Gjoa Havenben lévő célpontjukhoz. Az expedíció tagjainak kéz- és lábtörést kívánunk!
