A vitorlázó köveknek (sailing stones) is nevezett sziklák mozgását már évtizedek óta próbálták megmagyarázni a tudósok. A feltételezések szerint a szélnek szerepe lehet a vándorlásban, ez idáig azonban nem tudták megfejteni, hogy miért pont itt és miért pont így mozdulnak meg a kődarabok a légmozgás hatására.
A mozgó sziklák rejtélyét évtizedek óta kutatták (Fotó: Tumblr)
Most azonban egy kaliforniai kutató végre megtalálta a megoldást. Richard Norris a University of California, San Diego oceanográfusa még 2014-ben szerelt GPS-nyomkövetőket néhány sziklára, majd várt.
Egészen pontosan két éven keresztül figyelte a sziklák mozgását, amelyeket úgy kellett a kopár Death Valley-be szállítaniuk, ugyanis az amerikai nemzeti parkokat felügyelő National Parks Service szigorúan tiltja, hogy bárki piszkálja az ott természetesen előforduló köveket. Norris és a kutatásban szintén részt vevő unokatestvére egy időjárás megfigyelésére alkalmas állomást is telepített a környékre, hogy minél pontosabb adataik legyenek a kövek mozgását előidéző körülményekről.
A PLOS One tudományos folyóiratban most publikált kutatási anyag szerint, ha kellő mennyiségű eső hullik a kopár sivatagban, valamint a hőmérséklet is megfelelő mértékben visszaesik, hatalmas kiterjedésű vékony jégréteg jön létre a környező hegyoldalakról a sík területekre legurult kövek körül. A reggeli nap sugarai megolvasztják ezt a jeget, ha pedig eközben akár egy enyhe szellő is fúj, a jégréteg megmozdul, magával húzva a kisebb-nagyobb kődarabokat.
Mintha egy ember húzta volna ide-oda (Fotó: Tumblr)
“A jégréteg körülbelül egy ablaküveggel megegyező nagyságú” – magyarázta Norris a Vice magazinnak adott interjújában. “És bár ez nagyon vékony, hatalmas a kiterjedése, ezért ha a szél képes megmozdítani, akár nagyobb tárgyakat is magával tud húzni.”
Egy rejtéllyel kevesebb, felkészül a Loch Ness-i szörny.
