Mikor és hogyan jelentkeztek az első tünetek?
Tüneteim már tizenévesen voltak. A túlsúly azóta fennáll, mióta az eszemet tudom, mellé 12-13 éves koromban erős szőrösödés társult, amivel azóta is küzdök. A világos bőrömön a fekete szőrszálak nagyon látványosak voltak, sokat szégyenkeztem miatta. Ezen kívül az arcomat és a hátamat borító pattanások is utaltak valamiféle problémára. Több bőrgyógyászt és nőgyógyászt felkerestünk, de a tünetek okára nem derült fény. Rengeteg dolgot kipróbáltam, leghosszabb ideig, több mint 16 évig fogamzásgátlót szedtem annak érdekében, hogy mérséklődjön a szőrösödés és elmúljanak a bőrproblémáim. Elég kitartóan vártam, hogy ez egyszer bekövetkezzen, de valahogy sosem történt meg. Ráadásul amikor abbahagytam a szedését, az addigi csekély javulás is elillant, újból felerősödött minden tünet.
Hogyan derült ki végül, hogy mi az igazi baj?
Ezek a dolgok sosem hagytak nyugodni. Gyakran kutakodtam információk, magyarázatok után az interneten, legtöbbször úgy, hogy beírtam a legkirívóbb tüneteimet a keresőbe. Egyre gyakrabban találkoztam a PCOS (policisztás ovárium szindróma) kifejezéssel, egy idő után teljesen biztos voltam benne, hogy ez a bajom. Az első orvos, akihez elmentem, kizárta a PCOS-t, mert nem voltak arra jellemző ciszták a petefészkemben.
Ugyanígy jártam a második orvossal is, bár ő a PCOS gyanúját nem zárta ki, ugyanakkor olyan fogamzásgátlós kezelés javasolt, mint amivel kamaszként sem jártam sikerrel. Végül egy harmadik szakember segítségével kerültek a helyére a dolgok, ahol a kivizsgálások után igazolódott a PCOS, és az azt kiváltó inzulinrezisztencia. Kiderült, hogy a PCOS nem a petefészek betegsége, ez az elnevezés már elavult, ugyanis már nem állja meg a helyét az, hogy az egyéb tünetek mellett minden esetben sok kis ciszta található a petefészekben. PCOS esetén arról van szó, hogy az inzulinrezisztencia miatt a szervezetben keringő túl sok inzulin hormon felborítja a női hormonháztartást, ami egyebek mellett hízást, szőrösödést okozhat. Nálam legalábbis ezeket, de nagyon eltérő, hogy kinél milyen tünet jellemző.
Ételérzékenység is fennáll nálad. Egyszerre derült ki a PCOS-sel?
Na, ez egy másik cifra történet, mert a fentieken kívül gyakran jelentkező, kínzó fejfájás volt jellemző rám.
Ezen a téren is sok zsákutcát megjártam az olvasószemüvegtől kezdve a természetgyógyászokon át az olyan javaslatokig, hogy “akkor vegyen be fájdalomcsillapítót”.Nincs ezzel gond, de tényleg naponta vegyek be fájdalomcsillapítót?
Az egyik orvos egy gyógyszer szedése miatt javasolta a tejtermékek elhagyását, én pedig néhány hét után meglepődve tapasztaltam, hogy eltűntek a pattanásaim. Innen indult az ételérzékenységek felkutatása, először a laktózzal, aztán a gluténnal. Nincs cöliákiám, NCGS, azaz nem cöliákiás glutén szenzitivitás a pontos diagnózis. Egy ideig fogyasztottam laktózmentes termékeket, de nem tettek jót a közérzetemnek, puffadtam tőlük, így mára már teljesen tejmentesen étkezem.
Milyen az étkezésed ezek nélkül?
Hagyományos étkezésű családban nőttem fel, senkinek sincs olyan problémája, mint nekem. Elsőre lesokkolt, hogy mennyi mindent kell kiiktatnom az étkezésemből, ha jól akarom érezni magam. Eleinte egyhangú volt az étkezésem emiatt, de mostanra már egész változatosan tudok enni. A boltok polcain is egyre nagyobb a választék az allergénektől mentes élelmiszerekből, amitől én egyre kevésbé érzem csodabogárnak magam.
Volt, hogy csodabogárnak érezted magad?
Valahogy úgy. Már éppen belerázódtam az új, ételérzékenységekkel tarkított életembe, amikor jött az inzulinrezisztencia. Azt vettem észre, egy folyamat játszódik le, ameddig az ember elfogadja az állapotot és rutinná válik. Az étkezés szempontjából nem lehet már engem megrendíteni, nincs már olyan helyzet, amire ne tudnék felkészülni. Elég hamar rájöttem arra, hogy ha én nem tekintek problémaként a dologra, akkor a környezetem sem fogja fel annak.
A nagymamámnál elkövettem azt a hibát, hogy először úgy tálaltam neki a dolgot, hogy “szegény én, nem ehetem ezt sem meg azt sem”, mire ő egy darabig próbált jó nagyi lenni, és ajánlgatta a finomságait, hogy “egy kicsi nem árt meg”. De nem így kell, azt kell mondani, hogy “azért nem eszem, hogy szép legyen a bőröm, jól érezzem magam, ne fájjon a fejem”.
Hogy jött a képbe a blogolás?
Mindig is szerettem írni, és vágytam arra, hogy megtehessem valamilyen platformon. Amikor jött ez a helyzet, kaptam egy kifogyhatatlan témát, igaz fogalmam sem volt arról, miként kell blogot írni. Az első gondolatom az volt, hogy leírom, miket eszem. Ez meg is valósult, de valamennyire azért más irányba is terelődött, tudásanyag, inspiráció és motiváció is került bele jócskán. 2014 szeptemberében derült ki az IR, két hónappal később elindítottam a blogot, arra számítva, hogy biztos vannak még “olyanok”, mint én. A visszajelzések azt mutatják, hogy jól gondoltam. Az a legjobb, amikor az olvasóim megírják, hogy segített nekik, vagy pont jókor jött egy-egy cikk.
A fogyás miért kulcsfontosságú számodra?
Egyrészt a csípőm miatt fontos, hogy az eleve rossz csípőmre ne nehezedjen akkora súly. Csípőficammal születtem, manapság már csecsemőkorban szűrik, de nálam csak akkor vették észre, amikor 1 éves koromban elkezdtem járni. Ezidáig alig volt vele problémám, egyszer 16 éves koromban és egyszer mostanában, amikor edzésen túlerőltettem. Szerencsés vagyok, hogy eddig nem volt vele komoly gondom. Szeretem a szervezetemben, hogy jelez, mielőtt nagyobb lenne a baj.
A csípőfájdalomra is úgy tekintek, hogy figyelmeztetés arra, hogy jobban vigyázzak magamra és a további romlás megelőzése miatt gyógytornázzak. Azt gondolom, az IR-rel is jól jártam. Mennyivel rosszabb lenne, ha minden különösebb előjel nélkül egyszer csak cukorbeteg lennék. Így van egy kontroll, egy esély arra, hogy meg tudom előzni. A fogyás az IR miatt fontos még, túlsúlyos IR-esként a testzsírszázalék csökkenése és az izomtömeg növekedése már komoly javulást eredményezhet.
A mozgás most teljesen kiesik nálad?
A csípőm miatt volt egy bő fél éves kihagyás a sportban. Ahogy elmúlt a fájdalom, újrakezdtem a mozgást, bár még nem olyan gyakorisággal és intenzitással, mint korábban. Jelenleg pulzuskontrollal végzett kardió edzés és gyógytorna teszi ki a testmozgás jelentős részét.
A napi szénhidráton nem próbáltál változtatni fogyási céllal?
Amikor kiderült, hogy hosszabb ideig nem tudok majd mozogni, arra számítottam, hogy a dietetikus csökkenteni fogja a szénhidrátot. Két dietetikust is felkerestem, de egyikük sem javasolta a 160 grammnál kevesebb szénhidrátot. Közben rám feljött jó pár kiló, és elkeseredtem, hogy minden eddigi munkám teljesen kárba vész. Végül az orvosom beleegyezésévél mégis csökkenteni fogok a szénhidráton. Hogy mennyire, azt még nem tudom, most indul a kísérletezés.
Ez a sok dolog, amit csinálsz, nem fárasztó néha?
Ha az ember 8 órát ül egy irodában, utána mos-főz-takarít, tanul, blogot ír, és edzeni is próbál, az sok idő. Van olyan, hogy este 11-kor állok neki főzni, de többnyire sikerül mindenre időt szakítani, amire szeretnék.
Az IR hormonális problémákkal is jár, a teherbe esést is gátolja vagy vetélést idéz elő.
A legtöbb olvasóm úgy talál rám, hogy kiderül az IR, miután nem sikerül a várt teherbeesés. A gyermek iránti vágy nagy motivációt ad az életmódváltáshoz. Sok sikertörténettel találkoztam már. Nekem nincsenek ilyen céljaim, de szeretnék egészséges és fitt lenni.
Mik a további terveid, merre vezet most az életed?
Az utóbbi hónapok tanulással teltek. A blogom főleg arról szól, milyen az én életem ételérzékenységgel és inzulinrezisztenciával, de ami nekem segített, nem alkalmazható egységesen mindenki számára, mert más múlttal, más szokásokkal, más élethelyzettel, más motivációval, más nehézségekkel, más célokkal rendelkezünk. Egyes betegségek, ételérzékenységek, allergiák miatt egyre többen kényszerülnek életmódváltásra, én pedig támogatom őket abban, hogy megtalálják a saját megoldásukat, amivel sikerrel vehetik az akadályokat. Teljesen új irány, hogy most már nemcsak a bloggal, hanem egyéni és csoportos szinten nyújtok segítséget. Ilyenkor a saját tapasztalataimat és tudásomat ötvözöm a coaching eszköztárával.