Én minden tavasszal így járok. Olyan még soha nem fordult elő velem, hogy a gardróbom szezonális átrendezésekor gond nélkül passzoltak volna rám a nyári holmik. Ez van, amióta az eszemet tudom, az életem örök küzdelem a kilókkal, és bármennyire is igyekszem egészségesen élni, ésszel enni és sokat sportolni, balerinaalkatom az életben nem lesz. Amibe már rég beletörődtem természetesen, de rosszabb napjaimon azért rendesen el tudok kámpicsorodni miatta.
Éppen ezért talált szíven Lucy Litman Instagram-posztja. A lány a tükör előtt fotózta le magát egy nyári ruhában, amely három évvel korábban a kedvence volt, most viszont nem tudja rajta felhúzni a cipzárt. A ruha egyébként kettes méretű, ami magyaroknak ismerősebb mércével XS-nek felel meg.
Az ok pedig, ami miatt Lucy a képet posztolta, egy ismerőse megjegyzése volt.
“Az utóbbi időben elég sokat gondolkodtam a testképemen, az egészségemen, miután egy egy »barátom« azt mondta, egy kicsit elengedtem magam mostanában, talán egy kicsit kevesebb kenyeret kellene ennem” – írja a lány, majd elárulja az okát is annak, hogy korábban miért volt annyira vékony:
“Nem nagyon szoktam beszélni róla, de a helyzet az, hogy a középiskolában és a főiskolai éveim alatt is végig étkezési zavarral küzdöttem, megjártam több egészségügyi intézményt, és terápiákon is részt vettem emiatt. Naponta ötször álltam mérlegre, és a szám, amit láttam, meghatározta a közérzetemet és a tevékenységeket is, amiket engedélyeztem magamnak. A saját boldogságom és az életem szigorú keretek közé szorítása több baráti kapcsolatomnak is véget vetett. Mert inkább voltam egyedül otthon, így ugyanis könnyebb volt elkerülni a kaja csábítását” – írja a lány. Majd hozzáteszi azt is, hogy tudja jól, milyen sok embernek van hasonlóan problémás kapcsolata az étellel, a táplálkozással.
“Boldog vagyok, mert most már elmondhatom, hogy még sosem volt olyan egészséges viszonyom az étkezéssel, mint most. És üzenem mindenkinek, aki küzd a kajálással és a testsúlyával, hogy sokkal több vagy annál, mint egy számadat, és tök mindegy, hogy van-e combrésed, vagy nincs. Van, akinek olyan az alkata, hogy a combrés számára gyakorlatilag fizikai képtelenség. A lényeg az, hogy tudd, hogy nem vagy egyedül, és szeretetre méltó, értékes ember vagy!”
Én pedig a magam és a kilókkal állandó harcot vívó sorstársaim nevében szeretném megköszönni Lucynek ezeket a fontos és inspiráló gondolatokat. És ajánlom a figyelmébe mindenkinek, aki erős késztetést érez, hogy megjegyzést tegyen egy rég nem látott ismerőse vonalaira. Nem kell. Nyilván magától is észrevette az illető, ha megváltozott a ruhamérete, semmi szüksége arra, hogy mások az orra alá dörgöljék, biztos lehet vele másról is beszélgetni. Olyasmiről, amivel nem gyalogolnak bele a lelkébe.
