Azt hiszem, hogy a legtöbb nő és a legtöbb férfi életében is vannak fordulópontok. És sokszor nehéz meglátnunk a kiutat, de menni kell tovább előre, még akkor is, ha az ember akkor azt érzi, hogy nem megy. És végül kiderül, hogy igenis megy, mert erősek vagyunk, és túlélünk mindent. Borzasztó közhelyesen hangzik, de dolgozni kell mindennap a céljainkért, az életünkért, a boldogságunkért. A családunkért és elsősorban a gyerekeinkért. És tökéletesen mindegy, hogy mit gondolnak mások. Mert negyven felett már pontosan le van ejtve, hogy mit szól bármihez Gizi vagy Béla.
- Amikor elutasít az a fiú 18 évesen, akiről azt hiszed, hogy soha senkit nem fogsz ennyire szeretni
Borzalmasan szar érzés, hetekig sírsz, nem érted a dolgot, aztán elmúlik. Nem is kell olyan sok idő, mert az élet pörög, felvételizel az egyetemre, kiszorítják a gondolataidat más események. Egyszer csak rájössz, hogy nem is fáj, nem is volt fontos, és egyébként is: rengeteg sokkal értelmesebb és érdekesebb emberrel találkozol, akik ráadásul még szeretnek is.
- Amikor kiderül, hogy a barátnőd nem áll melletted, igazából nem is vagy fontos neki
Hatalmas csalódás, amikor egy sokéves barátságról egyszer csak kiderül, hogy közel sem olyan szoros, mint hitted. Amikor belesajdul a szíved, hogy igazából nem is vagy olyan fontos neki, mert adott helyzetben, amikor támogatnia kellett volna, akkor éppen hátba szúrt. Ilyenkor nehéz egy nagy levegőt venni, és beletörődni abba, hogy nem ugyanúgy gondolkodtok a barátság lényegéről. De van egy jó hírem: lesz másik barátod, mert mindenki talál olyan embert, aki bármikor meghallgatja, és megpróbál segíteni. Sokszor egy barátságban az is elég, ha azt érzed, hogy meghallgat valaki, hiszen úgysem élheti helyetted az életedet, nem dönthet helyetted. Nekem van ilyen barátnőm: ha bármikor bajban vagyok, akkor tudom, hogy számíthatok rá. És természetesen ez fordítva is működik, ő is rám. Mert a kölcsönösség nagyon fontos egy barátságban.
- Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz elég jó lenni a munkádban
Nagyon frusztráló érzés, ha azt érzed, hogy valami nem megy elég jól neked, miközben látszólag az összes kollégád jobban teljesít. De nem látsz bele az ő fejükbe, lehet, hogy ők is pont ilyen kétségekkel birkóznak, soha senki nem tud egyenletes teljesítményt nyújtani. Sok éven keresztül stresszeltem, és manapság is rengeteget szorongok, de igyekszem elfogadni azt, hogy az emberek hibázhatnak, lehetnek rossz passzban, és a legtöbb, amit tehetsz, hogy igyekszel megfelelni az elvárásoknak. Engedd el, ha nem sikerül! Nem sikerülhet minden, vannak jobb és vannak rosszabb napok is.
- Amikor elpusztul a 17 éves kutyád
Az állatok élete sokkal rövidebb ideig tart, mint az embereké. Ők előbb itt hagynak minket, mint szeretnénk, és beszélgetni sem tudunk velük erről. Nagyon emlékszem a kutyám szemére, amelyben pontosan láttam, hogy tudja, ha bajom van, és tudja, ha örülök. És biztosan tudom, hogy élete minden percében feltétel nélkül szeretett. Köszönöm neki, és sosem fogok tudni hála és szeretet nélkül gondolni a létezésére.
- Amikor elveszíted a munkádat, az olyan, mintha egy feneketlen mélységbe zuhannál
Na, ebből tényleg nagyon nehéz kimászni, főleg, ha rajtad kívül álló okok miatt nem foglalkoztatnak. Pedig jó vagy abban, amit csinálsz, és mégis egy haszontalan senkinek érzed magad. Nekem ez szörnyű volt, egy éven keresztül mindennap próbálkoztam, küldtem önéletrajzokat, amire válasz sem érkezett. És felhívtam mindenkit, akit csak ismertem. Végül egy volt kolléganőmtől jött a biztató hír: keresnek kollégát. Csak kicsit más munka, mint amit eddig csináltam, szóval belülről rágott a kétely, a félelem, vajon belejövök-e, menni fog-e. Ráadásul negyvenévesen váltani, fú, az nagyon kemény. Előtte húsz évig pontosan ismerted a szakmád minden pontját, felelős döntéseket tudtál hozni, de aztán belefogni valami újba – na, az durva. De megy. Tapasztalatból mondom mindezt, mert átéltem. Szerencsés voltam, mert egy olyan csapatba kerültem, ahol nem néztek hülyének, ha valamit nem tudtam. Segítettek, és ezért örökre hálás leszek.
- Amikor úgy érzed, hogy nem tudsz segíteni a gyerekeden
Két gyerekem van, és mindketten mindennél fontosabbak számomra. Akinek van gyereke, annak nem kell ezt elmagyarázni, minden anya és apa ezt érzi. Amikor nem tudod, hogyan rángathatnád ki a gyerekedet a problémájából, amikor úgy érzed, hogy semmi nem visz előrébb, az nagyon nehéz. Amikor egyfolytában azon gondolkozol, hogyan lehetne sínre tenni az életét, hogy ne legyen baja, ne legyen csalódott, amikor félsz, hogy rosszat teszel vele. Nincs recept, és van még egy elkeserítő hírem, hogy ez az érzés életed végéig elkísér, hiszen teljesen mindegy, hogy 5 éves, 15 vagy éppen 45 éves, te akkor is megpróbálsz majd segíteni rajta, hiszen a gyereked. És sokkal rosszabb a gyereked szemében látni a szomorúságot, mint saját magadban érezni azt. Ez biztos!
- Amikor kiderül, hogy az anyukád halálos beteg
Mindegy, hány éves vagy, összedől az egész világ. Hiszen ő a születésed óta az egyetlen szilárd pont az apukádon kívül. Az élet egyik legnagyobb igazságtalansága ez, de a gyerekek eltemetik a szüleiket, ez előbb-utóbb mindenkinél eljön. A legjobb, ha megpróbálod megkönnyíteni, segíteni az élete hátralévő szakaszát, hogy azt érezze, nincs egyedül. És soha nem fog elmúlni az a fájdalom, amit ezért érzel. Néha rosszabb lesz, néha jobb, de megmarad, amíg csak élsz. Szeressük addig nagyon az anyukánkat és az apukánkat, amíg vannak. Megérdemlik.
- Amikor azt érzed, hogy nem szeretnek eléggé
Hullámokban mindenkire rátör néha az az érzés, hogy nem szeretik eléggé azok, akik vele vannak. Nem figyelnek rá, nem akarják megérteni. Nagyon szorító érzés, mikor pont azok nem állnak melletted, akikről azt hitted, hogy vakon megbízhatsz bennük: a férjed, a szüleid, a barátaid vagy a gyerekeid. Valójában egy szeretetkapocsban csak kisebb ellazulások vannak, és ezeket igyekezni kell újra a normális mederbe terelni. Sokszor az is segíthet, ha a borús gondolatokat eltereli az ember, és bízik magában meg a szeretteiben. És aztán elmúlnak ezek az érzések, de nyugodtan mondd el ilyen esetben, hogy mi fáj, mert lehet, hogy ők maguktól nem tudják kitalálni.
- Amikor nem érzed azt, hogy vonzó vagy
Ilyenkor jól nézz körül, és vedd észre azt, hogy igenis tetszel. Adj magadra, legyél csinos, és igyekezz kedves lenni. Ezzel biztosan nem hibázol. Viszont az nagyon tud fájni, mikor alulértékeled magad, és úgy látod, hogy mások sem néznek nőnek. Tegyél érte mindennap, hogy ez ne így legyen, és ne beszéld be magadnak az ellenkezőjét! Egyébként pedig nem attól jó nő valaki, ha 170 centis, hosszú combú, szőke cica, hanem attól, hogy van kisugárzása, van esze, ápolt és vicces. Persze ezt én nőként gondolom így, de szerintem a férfiak is hasonlóképpen gondolkodnak.
- Amikor kiderül, hogy a férjed megcsalt
Sablonos sztori: szeretőt tart, rájössz, kirakod. Darabokra törsz, rettegsz, hogy mi lesz a gyerekeiddel, veled. És közben az motoszkál a fejedben, hogyan történhetett meg mindez, hiszen te az összes hibájával együtt mindig szeretted azt az embert. Akkor se akartál elválni tőle, ha éppen rossz volt a házasságod, mert ő a gyerekeid apja és a társad. És közben utálod azt a nőt, pedig semmi közöd a szeretőhöz, hiszen a férjed ígérte azt, hogy hűséges lesz. Egy idő után arra is rájössz, hogy az a nő nem jobb nálad, csak könnyebb helyzet valakivel hetente 2 jó órát eltölteni, mint egy nehézségekkel teli életet leélni, egzisztenciális válságokon túllépni. Ha úgy érzed, hogy szereted, és ő is szeret, akkor próbáld rendbe hozni, de ne felejtsd el: nem áldozat vagy, hanem egy ember, akinek nem kell megalkudnia abban, hogy kivel él. Ha megad neked mindent, és te is neki, akkor szuper, de ne hidd azt, hogy mindenképpen meg kell tartanod a gyerekeid apját. Mert lehet, hogy nem ér annyit az a férfi. És ne foglalkozz a szeretővel, mert a nő tök mindegy. Éppen ő ajánlkozott, ennyi történt. Szeretőt bármelyik bokorban lehet lelni – társat, aki melletted van jóban-rosszban, és leéli veled a mindennapokat, na, azt nehéz!
