“Az első néhány hétben borzalmasan éreztem magam. Ott álltam a második gyermekemmel, és nem tudtam, mi a probléma. Folyton elemeztem magam, mi lehet a baj? Az alváshiány? Hormonális zavar? Rettenetesen szégyelltem, azt gondoltam, hogy míg más édesanyák könnyedén megbirkóznak egy újszülött csecsemővel, én addig nem tudtam. A férjem segített, amennyit csak tudott a gyerekekkel, de sokat dolgozott, ráadásul mindenki azt gondolta, minden rendben van, jól vagyok, hiszen a második gyermekünk, egyszer már végigcsináltuk, nem lehet gond. Az igazság viszont az, hogy szörnyen éreztem magam“ – vallotta be a 33 éves Michelle.
A szülés utáni depresszióról csak kevés nő beszél, de Michelle hangot adott neki: saját bevallása szerint sosem küzdött ezzel a betegséggel, de amikor otthon maradt egy újszülöttel, és négyéves kisfiával, úgy érezte, nem elég jó, nem alkalmas arra sem, hogy családja igényét kielégítse, fáradt volt, és folyamatosan szorongott.
Megérkezett a megoldás a futás formájában
A futás volt az abszolút módja annak, hogy újra megtaláljam önmagam, és jól érezzem magam a bőrömben
“Eljutottam arra a szintre, hogy ez így nem mehet tovább, tennem kell valamit magamért, a gyerekeimért, a családomért. Egyáltalán nem volt könnyű erőt venni magamon, sok előkészületet, tervezést igényelt, ráadásul lelkiismeret-furdalásom is volt, hogy vágyom egy kis énidőre. Nem volt egyszerű felkelni egy kialvatlan éjszaka után, és elmenni futni, ráadásul a szülés után az alakom sem volt egy tipikus futóé, de megtettem, felvettem a futócipőt, mert tudtam, hogy meg kell tennem! És sikerült, újra jóban vagyok magammal, és ez a lényeg, mert így a családomra is maximálisan tudok koncentrálni” – mondta büszkén a fiatal kétgyermekes anyuka.
