Az országban ehhez még egyre több olyan egyetemista is lett, akiknek kilátástalan volt, hogy állást találjanak, és felnőtt a nők egy generációja, akik már elutasították a nők elnyomását. Ennek az elégedetlenségnek lett az eredménye a hippi mozgalom, amiben közös élettérben, kommunában éltek egymással a saját szabályaik alapján az emberek. A hippiség környezettudatossággal is együtt járt, maguknak művelték a földet, termesztették az ételt, lecserélték a műanyagot természetes anyagokra, a szintetikust organikusra.
Minden hippi kommuna más volt: némelyik mélyen vallásos alapokon működött, míg mások erkölcsi szabadságban, sőt akár poligámiában éltek. Az egyikben szabad volt a drog, a másikban viszont szigorúan tiltották. Sőt abban is különbözhettek, hogy agrár irányba mentek vagy rockbandát alapítottak és abból csináltak üzletet kapitalista módon. Nem volt egységesen ráhúzható modell, úgyhogy nagy tévhit az, hogy minden hippi füvezős, mezítlábas, fesztiválozós alak lett volna.
Az 1980-as évekre megkopott a hippi kommunák fénye, de azért a mai napig léteznek olyan faluk, ahol hippiként élnek az emberek. A régi képekről azonban jól érezhető, hogy milyen lehetett hippi kommunában élni.
A Bray család, ahogy esti mesét olvasnak a Mystic Arts kommunában Sunny Valley-ben, 1969-ben. Fotó: John Olson
A szabad szerelem és a “vissza a természethez” ideológia hívői. Fotó: John Olsen
Fotó: John Olsen
Bár egész Amerikában jelen voltak, a legtöbb hippi kommuna Kaliforniában alakult.
Együtt építik a házat a kommuna tagjai a Black Bear Ranch-on.
A kommuna tagjai egymásnak passzolják a jointot.
Saját maguknak építették ezt a házat.
A Taylor Campet Hawaiin alapították, ahol szabályok, politika és csekkek nélkül élhettek a hippik.
A Taylor Camp 13 hippivel indult.
A meztelenség teljesen természetes volt a Taylor Campben.
Később csavargás vádjával letartóztatták a Taylor Camp összes tagját.
Elzabeth Taylor testvére, Howard Taylor tette le a kommuna tagjaiért az óvadékot, és ingyen rendelkezésükre bocsátotta a saját földjét.
Bambuszból és hordalékfákból építettek maguknak házakat a fákra.
A Taylor Camp igazi menedék volt a vietnami veteránok számára, akik el akartak menekülni a mindennapi stressz elől.
1977-ben a kormány elvette tőlük a földet, porig égették a falut, és nemzeti parkot csináltak belőle.
“Gondolkodás nélkül visszamennék, életem legszebb időszaka volt” – David Pearson 1972-ben költözött a Taylor Campbe, ma már nyugdíjas tanár.
