A várandósság alatt rengeteg mesébe illő szüléstörténetet olvastam, na, az enyém nem ilyen volt. A szüléssel szerzett tapasztalat azt “íratja” velem, hogy a részletekbe nem tisztem beavatni olyan nőket, lányokat, akik még nem élték át mindezt. Mert ezt át kell élni, igaz, embertelen fájdalom, de a legnagyobb szerelem is ugyanabban a másodpercben. Frissen szült, immáron anyukaként már az első pillanatban rájövünk, hogy mekkora felelősség mindez. Úgy készültem, hogy sírni fogok, mikor először a mellkasomra teszik Patrikot. Ehelyett fogtam a kisfiam forró kis testét, és csak kérdezgettem, hogy “kap levegőt?”. Azt hiszem ezen a ponton értettem meg életemben először, hogy mit jelent a felelősség. Hogy nekem itt van egy “kicsi életem”, aki tőlem függ, akit nekem kell táplálnom a tejjel, amiért én felelek azzal, hogy mit iszom, hogy mit eszem.
Hogy átéltem-e a szülés utáni depressziót?
Nem tudom, másoknak milyen érzés, de azt hiszem, közel álltam hozzá. Viszont én szerencsés vagyok, mert sok édesanyával ellentétben nekem nem okozott nehézséget a kisbabám ellátása, sőt maximális szeretettel és odaadással gondoskodom Patrikról. Persze aggódtam a tej miatt, de hála a tejfakasztó bulinak, a kezdeti nehézségek után mára van bőven belőle.
A szülés fájdalmának emléke és a szülés utáni gyógyulgatás viszont más tészta. Kicsit úgy érzem, hogy egyik probléma jön a másik után. Persze se idő, se lehetőség ezzel foglalkozni. Folyamatosan szoptatok, ebből áll az egész nap. Gyakorlatilag főállás, ami jól megtépázza a ciciket, csak hogy egyet említsek konkrétan is. De hát ezt pontosan tudják azok, akik már túl vannak legalább egy gyereken, és azt is, hogy azokért a csillogó szemecskékért megéri.
Szerencsére nagyjából két hét alatt sikerült túl lenni lelkileg a nehezén, de meg kell említenem, hogy a párom és a családunk segítsége sokat hozzátett a gyors regenerálódáshoz, amiért nagyon hálás vagyok.
Szóval egy hónapja eléggé megváltozott minden…
Át kellett állni egy új életmódra, amelynek fejezetei néhol ismerősek voltak, hiszen a terhesség vége sem a légies lazaságról szólt, igaz, akkor még időmilliomos voltam. Most pedig külön meg kell terveznem, hogy mikor mosok fogat, és ha végre magamra fordíthatok egy gyantázásnyi időt, az maga a wellness. Hogy fel lehet-e készülni minderre? Nem! De azért az én szemüvegemen át betekinthettek a toronyba, ahol élünk.
A tizediken bezárva eltölteni egy hónapot 40 fokban már önmagában is embert próbáló. Igaz, nem sok ruhadarabra van szükség, ha szoptat az ember.
Bármennyire is szeretnék szexinek látszani, az első hónap a szabadon ringó mellek, a haskötő és a reneszánszát élő telipopsis bugyogó édes hármasának időszaka.
De persze vannak pozitív változások is, például nagyobbak a melleim, kisebb a hasam, látom a lábam, amire most már van is értelme ránézni, hiszen nem egy dagadt férfilábra emlékeztetnek. Ráadásul majdnem teljesen elmúlt a kézzsibbadásom, ami a harmincadik héttől nem hagyott aludni, na meg búcsút intettem végre a konyhásnéni-karoknak is.
De hát nem minden ennyire fekete és fehér. Nem véletlen, hogy legalább 6 hét a gyermekágy időszaka, ami a nő felépülésének és a gyerekkel való összeszokásnak az ideje is. Mielőtt bárki azt hinné, hogy minden átlagos nő szülés után egy hónappal úgy néz ki, mint aki egy percet nem hagyott ki az edzésből, az téved. Mindenesetre jó lenne, ha én is ilyen kivételes milf lennék, de a meztelen valóság, hogy nem vagyok az. A helyzet az, hogy a sebeknek még gyógyulniuk kell, így semmi megerőltető nem jöhet szóba. A biciklinek és a súlyzóknak várniuk kell.
Tehát, ha valamire, akkor az étkezésre tudok odafigyelni, ha szeretnék mihamarabb visszatérni régi már-már megboldogultnak hitt önmagamhoz. Valószínűleg ez nem a fitneszguruk által támogatott verzió, de mivel diétázni nem lehet a szoptatás alatt, így csinálom én. A nap nagy részében gyümölcsöket eszem.
Ez a reggelim, a nasim és a vacsorám is (pl. görögdinnye, sárgadinnye, sárgabarack, áfonya). De egy nap egyszer eszem “normálisan” fehérjében gazdag ebédet (csirke, mozarella, hal), na meg valami köretet (rizs, grillezett zöldség, savanyúság).
Aztán persze még végeláthatatlan a változások sora. Én egy valamit ígértem meg magamnak a terhességem alatt, hogy nem leszek zsíros-lehányt hajú anyuka, és lássatok csodát, működik a dolog. Nem lettem az, szóval minden csak szervezés kérdése. Eleinte kissé szanaszét hever minden, és még mi is keressük a legmegfelelőbb napirendet, de megígértem Patriknak, hogy nem leszek olyan anyukája, akinek ciki puszit adni.
