“Hazánkban a táplálkozási felmérések adatai szerint a felnőtt lakosság átlagos hozzáadott cukorfogyasztása az elmúlt évtizedekben csökkent, az utóbbi öt évben pedig stagnáló, enyhén emelkedő tendenciát mutat. A legutolsó publikált adatok szerint a felnőttek napi energiabevitelük 8,1 százalékát, míg a gyermekek 12-13 százalékát fedezik az ételekhez, italokhoz hozzáadott cukorból“ – mondta Szűcs Zsuzsanna MSc, dietetikus, okleveles táplálkozástudományi szakember.
A cukron túl: mindent az édesítőszerekről
Mesterséges édesítőszerek
Lényegesen, esetenként több százszor édesebbek, mint a kristálycukor. Kereskedelmi forgalomban négy típusa található meg a mesterséges édesítőszereknek: a szacharin, a ciklamát, az aszpartám és az aceszulfám-K.
A mesterséges édesítőszerek az aszpartám kivételével teljesen energiamentesek, nem emelik a vércukorszintet, így cukorbetegek és fogyókúrázók is fogyaszthatják.
Az aszpartám és az aceszulfám-K mellékízmentes, a szacharin elfogyasztását azonban fémes utóíz kísérheti. A ciklamát általában nem okoz mellék- vagy utóízt. A ciklamát és az aceszulfám-K hőstabil, így főzésre és sütésre is használhatóak.
A szacharin és az aszpartám ezzel szemben hőlabilis, tehát sütés, főzéshez nem használható. Ráadásul az aszpartám rendkívül fényérzékeny, a lejárati időn túl lebomlik, édesítőereje elvész.
“Toxikológiai szempontból számos kutatás látott már napvilágot ellentmondásos eredményekkel, de a meghatározó egészségügyi és élelmiszerbiztonsági hatóságok biztonságosnak találták őket a megengedhető napi beviteli értékeken belül, vagyis fogyasztásukkor semmilyen egészségre káros hatással nem kell számolni“ – mondta a szakember.
Mire figyeljünk?
A tabletták általában kicsit nehezebben oldódnak, mint a folyadékok, ezért ezeket inkább csak utólag, kávéhoz, teához használjuk. Mindegyik intenzív édesítőre érvényes, hogy figyelni kell az óvatos, fokozatos adagolásra, vagyis egyszerre csak kis mennyiséget tegyünk az ételekbe.
A cukorhelyettesítő anyagok
A cukrok redukálásával állítják elő őket, de a természetben is megtalálhatóak. A cukorhelyettesítő anyagok közé a fruktóz (gyümölcscukor) és egyes cukoralkoholok, a szorbit (cukoralkohol), valamint a ritkábban használt xilit, maltit és izomalt tartoznak. Ezeket a javasolt napi szénhidrátmennyiségbe bele kell számítani, és tudni kell, hogy szénhidráttartalmuknak megfelelő energiatartalommal is rendelkeznek. Együttesen fogyasztott napi adagjuk ne haladja meg az 50 grammot. A szorbit és kisebb mértékben a xilit haspuffadást és hasmenést is okozhat, ezért ezekből a napi 30 gramm fölötti mennyiség nem ajánlott. A fruktóz energia- és szénhidráttartalma megegyezik a cukoréval, vércukoremelő hatása azonban annak csak a fele, emiatt sokáig “diétás cukornak” is nevezték. Az újabb kutatási eredmények azonban rávilágítottak rendszeres, nagymértékű fogyasztásának negatív egészségi hatásaira, melyek miatt legfeljebb csak alkalomszerűen, kis mennyiségben ajánlott beépíteni az étrendünkbe, a napi mennyiség ne haladja meg a 25 grammot.
Mire figyeljünk?
Mivel kalóriatartalmuk sok esetben a cukoréval azonos, ezért fogyókúra idején kevésbé ajánlottak. A cukorbetegek legfeljebb napi 30-40 grammot fogyaszthatnak a cukorhelyettesítő anyagokból, szénhidráttartalmuk beszámítása mellett. Befőzésnél, lekvár készítésénél külön figyeljünk a befőttek hőkezelésére vagy tartósítószer használatára, mert az édesítőszereknek, szemben a cukorral, nincs tartósító hatásuk.
A cikket szponzorálta a Coca‑Cola Magyarország Szolgáltató Kft.
