123 kiló azért nem semmi! Hogy szedted fel ezt a komoly súlyfelesleget?
Mindjárt 40 éves vagyok, és van 5 gyerekem. Ez 5 terhességet és 5 szoptatást jelent. A legnagyobb gyerekünk 16, utána 14, 10, 8, és 4 lesz idén a legkisebb. De soha nem voltam vékony, mindig 70 kiló körül mozogtam. A terhességgel pedig jött fel, és mindig volt néhány kiló, ami ragaszkodott hozzám. Az évek során szépen lassan rakódott rám ez a sok súly. Kipróbáltam 90 napos és hasonló diétákat, de a jojóeffektus mindig érvényesült, a fogyókúrák után minden visszajött, vagy még több is.
Mi volt a pont, amikor azt mondtad, hogy nem élhetsz így tovább?
A kislányommal sétáltunk az utcán, amikor hirtelen valami megtetszett neki, és elszaladt az autóút irányába. Annyi volt a szerencsém, hogy éppen nem jött arra semmi, mert esélyem sem lett volna elkapni őt. Kiszaladt az útra, én pedig nem tudtam volna meggátolni, hogy egy arra jövő autó elüsse. A felismerés nagyon fejbe vágott. Ugyanezen a napon még elmentünk egy fagyizóba, ahol leültünk a teraszon. Beleültem egy fonott székbe, és amikor fel akartam állni, a szék is jött velem. Életem legborzalmasabb napja volt, de ez nyitotta fel a szememet. Valószínűleg ezek kellettek ahhoz, hogy elkezdjek változtatni. Tudtam én is, hogy valamilyen szinten kövér vagyok, de a tükörben nem azt láttam, amilyen voltam.
Nem is tudatosult benned addig, hogy mekkora a baj?
Szépen lassan jöttek fel a kilók, ezért alig volt észrevehető a változás. Soha nem engedtem, hogy a gyerekek fotózzanak, vagy közös képet csináljunk. Tudat alatt valószínűleg tudtam én, csak egyszerűen nem vettem róla tudomást. Azt gondoltam, hogy a férjemnek is jó vagyok így, a gyerekek se mondják, hogy kövér vagyok, fogyjak le, ezért nem foglalkoztam vele. Kifogásokat kerestem csak. Ez genetika, örököltem, meg amúgy is 5 gyerekem van, nem akarok senkinek sem tetszeni, jó nekem ez így – mindig ezt mondogattam magamban.
Hogyan kezdtél neki a változtatásnak a szörnyű nap után?
Nem tudtam, hogy fogjak neki. Mivel rengeteg diétán túl voltam már, nem akartam újra időszakosan fogyókúrázni. Az internettel az a baj, hogy túl sok információ van ott, nehéz kiszűrni a hiteles forrásokat. Én meg olyan vagyok, hogy ha elkezdek utánaguglizni, biztosan azt találom, hogy agydaganatom van. Beszéltem a férjemmel, aki azt mondta, hogy bármit is döntök, ő mindenben támogat. Végül a háziorvosomhoz mentem el, aki elküldött egy dietetikushoz. Ő nyitotta fel teljesen a szememet, mert rá kellett állnom a mérlegre. Akkor derült ki, hogy 123 kiló vagyok.
Mennyinek gondoltad magad? Vagy nem is érdekeltek a kilók?
Olyan 100 körülire biztosan tippeltem volna magam, de 123-at soha az életben nem mondtam volna. A nagyobb baj az volt, hogy 52%-os testzsírszázalékom volt, és nagyon kevés izmom volt mellé. Soha nem sportoltam, még anno az iskolában is, ha tehettem, ellógtam a tesiórát. Kiszámolta a BMI-met, ami 45 környékén volt, és az jött ki, hogy a „leglegdagadtabb” (III. fokú elhízás) kategóriába tartozom, mert elég alacsony vagyok, 164 cm.
Egészségi problémáid nem voltak ekkora túlsúly mellett?
A dietetikus azt mondta, hogy összetehetem a két kicsi kezemet, hogy nincs magas vérnyomásom, cukorbetegségem vagy szívproblémám, mert azok az emberek, akik ilyen szinten elhízottak, gyakran velejáró betegségektől is szenvednek. Azt mondhatjuk, hogy még épp időben észbe kapatott az élet. Sok olyan emberrel találkoztam, akik már nagyon sok egészségi problémával küzdenek csak azért, mert túlsúlyosak. Két dologra volt jó ez az egész. Rájöttem egyfelől, hogy nem csupán a saját életemet veszélyeztetem, hanem a gyerekekét is, akik ugyanazt eszik, amit én. Másfelől meg abban, hogy ha nekem sikerül, akkor másoknak is szeretnék segíteni.
És mit mondott a dietetikus, mit tegyél, hogy elérd a változást?
Azt mondta, hogy mindenképpen drasztikus változásoknak kell történniük, mert ellenkező esetben vissza fogok esni. Kinyomtatta, és a kezembe adta az értékeimet, hogy feketén-fehéren lássam, milyen rossz a helyzet, és ne abban a világban éljek, amiben addig. Felhívta a figyelmem, hogy ha sürgősen nem változtatok, komoly problémáim lesznek. Azt javasolta, hogy teljes mértékben zárjam ki az életemből a fehér lisztet és változatait, a cukrot, a zsíros ételeket. Adott sok-sok receptötletet és útmutatót, hogy mire figyeljek oda vásárlásnál, ha késztermékeket veszek, például joghurtokat.
A mozgás mikor és hogyan került be az életedbe?
A háziorvosomtól kaptam beutalót egy olyan gyógytornászhoz, aki a nagyon dagadt emberekre specializálódott. Ő mutatott egy 9 feladatból álló otthoni gyakorlatsort, amit leírt, és részletesen elmagyarázott nekem. Kötelező volt minden második nap végigcsinálnom mind a 9 feladatot. Ha most megcsinálnám, 3 perc alatt készen lennék a 3 sorozattal, de akkor egy-egy sorozat majdnem 1 órába telt. Pedig nagyon egyszerű feladatok vannak benne, például guggolás, lábemelések, fekvőtámasz, súlyzós gyakorlatok és hasonlók, de annyira rossz állapotban voltam, hogy egyszerűen nem tudtam gyorsabban megcsinálni.
Ma már napi rendszerességgel futsz, pedig ekkora súlyfelesleggel nem egyszerű elkezdeni.
A dietetikus és a gyógytornász javaslataival kellett visszamennem a háziorvoshoz, aki félig infarktust kapott az eredmények láttán. Mikor rendeződött a pulzusa, azt mondta, próbáljak meg vitaminokat is szedni, és a folyadékbevitelemet is növeljem. Plusz azt javasolta, hogy mivel a szívemnek nincs semmi baja, és az állóképességem is javulni fog, kezdjek el sétálni, és kicsit próbáljak meg belekocogni. Ezt olyan jól csináltam, hogy már versenyekre járok. Annyira megszerettem a futást, hogy minden reggel felkelek legkésőbb 4 órakor, fél 5-kor pedig már itthon se vagyok. Lefutom a 10 kilométeremet, és mire hazaérek, a férjem elindulhat dolgozni. De ez nem kényszer, jól érzem magam a tőle, és kellemesen indul a nap.
Hogyan motiváltad magad? Elég drasztikus és kemény változásokat kellett beiktatnod az életedbe, ezt nem élted meg nehezen?
Soha az életemben nem akartam semmit annyira, mint lefogyni és jó példát mutatni a gyerekeimnek. Nagyon ciki volt, amikor elmentünk bárhova, ahol más családok is voltak, és láttam, apuci-anyuci hogy néz ki, én pedig egy 123 kilós bálnának éreztem magam. Mert persze, a gyerekeim soha nem szégyelltek, de azért ne már! Erős volt a belső motivációm, soha nem inogtam meg. A több mint egy év alatt összesen 3 „csaló” étkezésem volt, de ez alatt azt kell érteni, hogy a gyerekekkel ettem egy fagyit vagy egy kocka csokit; nem egy táblát, egy kockát!
Mennyiben befolyásolta az étrended a család étkezését?
Eleinte elég nehézkes volt, mert hozzá voltunk szokva a jó kis magyaros ételeinkhez. A legnagyobb probléma az volt, hogy azt mondtam, innentől kezdve nincs itthon cukor. Nem tiltom el a gyerkőcöket az édességtől, de ha csinálok süteményt, azt édesítővel, nem répacukorral. Ez egy elég nagy érvágás volt mindenkinek, kicsit hozzá kellett szokni az új ízekhez, de már bármit főzök, mindenki örömmel megeszi a családból. Azért voltak melléfogásaim is, korábban étolajjal főztem, de azt mondták, hogy az nem olyan jó. Átálltam a kókuszzsírra, de én, kis butuska, bementem a boltba, és megvettem az első fajtát, ami úgynevezett natív kókuszzsír volt, amitől mindennek kókuszíze lett. Na, az nem jött be nekünk.
Hogyan viszonyulnak az átalakulásodhoz? Hogyan tovább?
Büszkék rám nagyon, szokták is mondani, hogy „anya, hol a hasad?” Ha őszinte akarok lenni, nagyon örülök már ennek az eredménynek is, amit elértem. Persze jó lenne még egy picit leadni, formálódni, de már kezdem jól érezni magam a bőrömben, szívesen felveszek szoknyát is, amit 15 éve. Tegnap vettem magamnak egy magas sarkú cipőt, ami korábban eszembe se jutott, annyira nem szerettem saját magamat. Most 23% a testzsírom, 37% pedig az izom aránya. Sovány nem vagyok, a nagy és hirtelen fogyás miatt a hasamon lóg a bőr, ezt muszáj lesz plasztikáztatni, mert nem fog tudni visszahúzódni. 40 éves vagyok, de mégse 70, ha már felvállalom a saját testem, és eljutottam idáig, akkor szeretném a legtöbbet kihozni magamból. Iszonyatosan aranyos férjem van, vett nekem olyan nadrágot és hasszorítót, hogy ne lógjon a bőr.
Említetted, hogy ha sikerül lefogynod, másoknak is segíteni szeretnél, ezzel hogy állsz?
Elvégeztem két különböző iskolát is, étkezési tanácsadóként és fitnesztrénerként dolgozom. A napi mozgás szintje ettől megnövekedett, mert a vendégeimmel én is csinálom a gyakorlatokat. A sport a munkám is lett, és az életem szerves részévé vált. Nagyon jó, hogy a vendégeim nagy része korábbról is ismert, és példaképként tekint rám, hogy ha nekem sikerült, akkor neki is fog. És tulajdonképpen így is van, az elhatározás a legfontosabb, ha valamit nagyon akarsz, akkor azt el is fogod érni, bármi legyen is az. Én pedig annyira szívesen a segítségére vagyok bárkinek!
