Mi is az a nyugdíjas-szövetkezet?
A nyugdíjas-szövetkezetek megalakulásához legalább tíz tagra van szükség. A szervezeteknek – legfeljebb a tagságuk tíz százalékáig – nem nyugdíjasok is tagjai lehetnek, rájuk azonban más közteherviselési szabályok vonatkoznak, mint a nyugállományúakra. Utóbbiaknak ugyanis a szövetkezeten keresztül szerzett jövedelmük után sem egészségügyi, sem nyugdíjjárulékot nem kell fizetniük, csupán 15 százalékos személyi jövedelemadót, ha a megkeresett összeget pénzben veszik fel, és a munkavállalás mellett a nyugdíjukat is megtarthatják. A munkaadókkal a nyugdíjas-szövetkezet köthet szerződést bizonyos órányi munka elvégzésére, és a dönthet arról is, mely tagjaival, milyen elosztásban teljesíti a vállalt feladatokat.
Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára úgy látja, hogy a konstrukció jó, mert kedvező az adózási forma, és rugalmas a szervezés. A nyugdíjas ugyanis választhat, hogy milyen óraszámban és mely napokon dolgozna, a szövetkezet így osztja majd be munkára. De hiba lenne szerinte azt gondolni, hogy tömegesen mennek majd vissza a nyugdíjaskorúak dolgozni a szövetkezetek hatására.
„Tisztában kell lenni a cégek munkaigényével, akik eddig is megpróbálták nyugdíj után visszafoglalkoztatni azokat, akikre szükségük volt a szakértelmük miatt. És persze azzal is számolni kell, hogy bizonyos fizikai terhelést már a koruk miatt sem tudnak elvállalni az idősek, viszont az is tény, hogy sokuknak nagyon nagy szüksége van a pénzre, mert a nyugdíjak rendkívül alacsonyak. Pontosan nem látjuk előre, hogy ez az intézkedés mennyire fogja megmozgatni a munkaerőpiacot, de a gondokat biztosan nem oldja meg.”
Vannak persze olyan nyugdíjasok is, akik semmi pénzért nem vállalnának munkát, mert nem érzik elég tettre késznek magukat, elfáradtak az aktív éveikben. „Egész életemben gyerekek között dolgoztam, és nagyon szerettem a munkám. De óriási a felelősség és nagy a mentális terhelés, ezért már alig vártam, hogy elmehessek nyugdíjba. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott eszembe régebben többször is, hogy kellene egy kis plusz munkát vállalnom, elsősorban a pénz miatt, de végül mindig úgy döntöttem, hogy nem tudnék kellő türelemmel és aktivitással foglalkozni már a gyerekekkel. Később fizikailag is súlyosbodott az állapotom, úgyhogy már eszembe sem jutott a munkavállalás. Ráadásul annyira keveset kerestem volna a pluszmunkával, hogy nem is lett volna értelme a dolognak” – mondta az NLCafénak Ibolya, aki 15 éve nyugdíjas.
Hegyesiné Orsós Éva, az Életet az Éveknek Országos Szövetség elnöke arról beszélt az NLCafénak, hogy a nyugdíjasok mentálisan is sokkal kiegyensúlyozottabbak attól, ha dolgoznak, közösségbe járnak.
„Az egyik könyvelőnk 73 éves, ő évek óta számlát ad egyéni vállalkozóként, és remekül végzi a munkáját. Eddig is sok nyugdíjas, aki nagyon akart dolgozni, akinek volt a tudása, a munkatapasztalatai iránt érdeklődés a munkaerőpiacon, dolgozott. Esetleg a jövőben egy kicsit többen merészkednek majd vissza a munkahelyekre, ami jó dolog. Biztosan sokan lesznek közöttük olyanok is, akik a szövetkezeteket választják, hiszen ez a forma jelentős kedvezményekkel jár. És biztosan lesznek olyan munkáltatók is, akik ennek örülni fognak, de eddig is sokan közülük megbecsülték és megtartották a jó szakembereiket, függetlenül a koruktól. Azt is pontosan kell látni, ha mintegy 40 év után, úgy zárulnak le az aktív évek, hogy nem készültek fel a nyugdíjas időkre az emberek, az aktív időszakot követően pontosan úgy sérülhetnek mentálisan, romolhat az egészségük, kophat a tudásuk, mint az a tartós munkanélkülieknél tapasztalható. Ha nincsen értelmes elfoglaltságuk, közösségük, és még a pénzük is nagyon kevés, könnyen megbetegszenek.
Magyarországon az átlagnyugdíj 120 ezer forint körül van, ezért a jövedelem kiegészítés sokaknak jól jöhet, arról nem is beszélve, hogy van miért felkelni, egy közösséghez tartozhatnak újra, és ismét hasznosnak érezhetik magukat. Az oktatásban és az egészségügyben különösen nagy szükség van a tapasztalt szakemberekre, és sokan a közeljövőben nyugdíjas korúak lesznek az ott dolgozók közül. Hiányzik a jól átgondolt foglalkoztatáspolitika, ahol az intézkedések időben kezdik támogatni a nyugdíjkorhatárhoz közeledő munkavállalót abban, hogy ne meneküljön el a munkaerőpiacról, sőt maradjon tovább. És nem csak a munkavállalót, de a munkáltatót is támogatni kell. Sokkal egyszerűbb a munkaerőpiacon tartani az idősödő munkavállalót, mint utólag visszaterelni őket oda. Ez hosszú távon jobb megoldás lenne.
Külföldön van arra példa, hogy 7 órában dolgozhat az 55 év feletti munkavállaló, de úgy, hogy a fizetése nem csökken. Ezen kívül kap képzést, egy csomó olyan extra egészségügyi szolgáltatást, hogy ne meneküljön el, ne essen idő előtt ki a munkaerőpiacról. Az elmúlt években rengeteg rossz, következetlen intézkedés született, hiszen a munkaadót kormányintézkedések kényszerítették arra, hogy a nyugdíjkorhatárt betöltött munkavállalóiktól megváljanak. Ez sok esetekbe komoly zavarokat okozott a szolgáltatások működtetésében, az oktatásban, az egészségügyben és más területeken. Olyan foglalkoztatáspolitikára van szükség, ami a munkaerőpiac szereplőinek, a nyugdíjkorhatárhoz közeledő idősödő munkavállalóknak és a munkaadóknak is tartós biztonságot ad…” – mondta el az NLCafénak Hegyesiné Orsós Éva.