Mikor kicsi gyerek voltam, mi sem volt természetesebb, mint hogy a horgászni nagyon is szerető apukám mellé csatlakozott az egész család, és egy hétvégét, egy éjszakát kint aludtunk sátorban a folyóparton. Aztán ahogyan nőttünk, úgy kopott ki a családunkból a kempingezés, de valahogy a vágy az ilyesfajta szabadságra felnőtt koromra sem veszett ki. Sátraztunk már a tengerparton és Szlovéniában a Bledi tó partján, de csak egy gyerekkel és fizetős, kiépített kemping területén. Idén nyáron a fejembe vettem, hogy újra szeretnék vadkempingezni, de immár két gyerekkel belevágni ebbe a kihívásba, hogy ők is tapasztalják meg a szabad ég alatt táborozás szépségeit. Sajnos csak a programokkal zsúfolt nyár egyik utolsó hétvégéjén nyílt lehetőségünk élesben is kipróbálni a vadkempingezést, ami egyébként annyira bejött, hogy még szeptember első hétvégéjén, a hűvös ősz beköszönte előtt repetázunk egyet. Élménybeszámoló, és más hasznos tippek következnek vadkempingezni vágyó családosoknak!
Szabad-e itthon vadkempingezni?
Az első kérdés természetesen, ami bennünk is felmerült, hogy szabad-e egyáltalán? Hiszen attól, hogy 25 évvel ezelőtt a Körös partján kempingeztünk a szüleimmel nem biztos, hogy az akkor szabályos volt, vagy ha az volt is, szabályos még ma is. Egy kis kutakodás után kiderült, hogy szabad. Kivételek persze vannak, például magánterületen, védett területeken és vízmű védterületén nem szabad. Továbbá a táborozás nem tarthat tovább 24 óránál, tehát egy helyen egy éjszakát tölthetünk, utána tovább kell állnunk.
Kempingező család Kisorosziban (Fotó: Révai Sára)
Mitől tartottunk?
A helyszín megválasztását többször körüljártuk, hiszen féltünk, ha rossz helyen kempingezünk, akkor megbüntetnek. De azért az megnyugtató volt, hogy korábban az olvastuk, hogyha szabálytalan helyen kempingezik az ember, akkor is inkább csak szóban figyelmeztetik, de nem büntetik. A táborozásunk során senki nem piszkált minket.
A másik félelmünk az volt, hogy éjjel kirabolnak minket. Ahogy utánanéztem, a kempingezőknek ez az aggodalma is alaptalan, hiszen a nagyszámú táborból csekély a rablások száma. Mi úgy védekeztünk, hogy az értékeinket a közelben parkoló autóba zártuk éjszakára. Érdemes egyébként a lakott területektől távolabb tábort verni, egyrészt így nem zavarjuk az ott élőket, a másik pedig, hogy senki nem szerez tudomást arról, hogy ott táborozunk.
A harmadik félelmünk pedig a vadállatok voltak. Több helyen láttunk, medveveszélyre figyelmeztető információs táblát, amin leírták, hogy viselkedjünk, ha netán eggyel összefutnánk… Persze a poszter is leszögezte, erre nagyon csekély az esély, de ettől nem voltunk nyugodtabbak. A plakát egyébként azt javasolja, az erdőtől távolabb verjük fel a sátrunkat, mert az erdőnk kívülre nem igazán merészkednek. Így is tettünk, sőt ételmaradékot sem hagytunk kint éjszakára, a kocsiba tettük, hogy a kisebb ragadozókat se vonzzuk oda. Éjjel csak a közeli Ipolyban fickándozó halak csobbanásait hallottuk.
Hogyan készültünk?
A mi családunk elég pörgős, a szabad hétvégéinken általában reggel nekiindulunk, és este terünk haza, sok egy napos kirándulást szervezünk. Ezeket többnyire spontán, előző este találjuk ki. Nos, egy kempingezést megszervezéséhez kicsit több idő kell, egy-két héttel korábban elkezdtük tervezni.
Az úti célt úgy választottuk ki, hogy kerestünk egy a lakóhelyünktől nem messzi, de annyira azért távol eső területet, ahova egy napos kirándulásra úgyse tudnánk elmenni. Így jelöltük ki Ipolytarnóc térségét, hiszen az Ősmaradványok parkjától kezdve, a salgótarjáni bányamúzeumon át a Somoskői Várig és bazaltorgonáig rengeteg a látnivaló.
Annyira azért nem voltunk bátrak, hogy négyen induljunk el a gyerekekkel, kerestünk hát a baráti társaságunkból útitársakat. Ezt mindenkinek csak javasolni tudom, hiszen így egy csomó feladat megoszlik, a táborverésnél is több kéz dolgozik, és probléma estén van kire számítani.
Mit vittünk?
A legfontosabb a sátor, érdemes kidobhatósat választani, a gyerekek mellett kevesebb az idő a rudakkal és a sátorállítással hosszan pepecselni. Aztán a matracokat sem szabad otthon felejteni. Nekünk önfelfújós matracaink vannak, így a pumpára nem volt szükségünk. Mivel egy kétéves és egy ötéves gyerekkel mentünk, hálózsákok helyett vastag paplanokat vittünk. Ezek ugyan sok helyet foglaltak, de a hálózsákot egyik gyerek sem favorizálja, és féltünk, fázni fogunk az éjszaka. Egyébként ez is alaptalan félelem volt, mert a négy fő a kétszemélyes sátrat nagyon jól felmelegítette, inkább még szellőztetnünk kellett az éjszaka során, pedig 15 foknál nem volt kint több.
1. Csatos hordozó, Liliputi 26.990 forint
2. Gyerek hálózsák, Mountex 8.990 forint
3. Gyerek kempingszék, Decathlon 2.990 forint
4. Tollas szett, Hervis 3.490 forint
5. Önfelfújós matrac, Jysk 13.900 forint
6. Kétszemélyes sátor, Decathlon 14.990 forint
Vittünk kempingasztalt és kempingszékeket, egy gázfőzőt a reggeli kávéhoz, de a vacsorára készített húst tűzön sütöttük meg. Nem voltunk benne biztosak, hogy az Ipoly partján találunk majd megfelelő mennyiségű tűzifát, ezért ezt egy nagy zsákban vittünk magunkkal. A gyufáról se feledkeztünk meg. Tűzifát egyébként szabad gyűjteni, de csak annyit, amennyire éppen ott szükségünk van. Fát kivágni tilos.
Az étkezéshez a gyerekek itthoni műanyag tányérjait vittem el, hiszen ezek törésbiztosak, de az eldobható műanyag tányérokkal szemben környezettudatosak. A szemetünk összeszedéséről és elszállításáról egyébként magunknak kell gondoskodnunk. Mi szelektíven, két zsákba gyűjtöttünk a szemetet, és itthon a megfelelő gyűjtőkbe dobtuk bele.
Az első napra, a napközbeni kiránduláshoz itthon készítettem szendvicseket. A tábortűzön megsütött saslik vacsorát is előre, otthon állítottuk össze. A másnapi reggeli, kenyér, felvágott, zöldség és sajt volt, meg persze instant kávé a felnőtteknek.
A zseblámpát se hagyjuk otthon, mi olyat vittünk, ami nem elemes, hanem feltekerős – ez külön jó játék volt a gyerekeknek. Apropó energia, a telefonjaink töltéséről se feledkezzünk meg, mi biztosra mentünk, nemcsak külső aksit, de napelemes és autós töltőt is vittünk magunkkal.
Ami a tisztítószereket illeti, csak egy szappant és fogkrémet vittünk magunkkal. A szappant csak este lábmosáshoz használtuk. (A táborozás során kerüljük a lúgos szappant, mert az árt a környezetnek.) Mosakodni pedig ne a folyóban mosakodjunk, mi is vittünk magunkkal egy nagy ballonban húsz liter tiszta vizet. A tányérokat is inkább konyharuhával töröltem tisztára, a koszosabbakat tiszta vízzel öblítettem el. Így a vadkempingezés során a gyerekek megtanulták, hogy vízkészleteink nem kifogyhatatlanok, abból a húsz literből kellett a mosdást, a főzést és a ivást is megoldania az egész csapatunknak.
„A gyerekeknek kétszer annyi ruhát vigyünk, mint egyébként, hiszen a természetben könnyebben éri őket balesetek.” (Fotó: Révai Sára)
Cuccok a gyerekeknek
Bár az eldobható popsitörlő nem a legkörnyezettudatosabb dolog, de szerintem vadkempinegzés során gyerekekkel elengedhetetlen, hiszen annyi mindenre tudjuk használni, kéztörléstől a fenéktörlésig.
Ugyanígy nélkülözhetetlen a kézfertőtlenítő és a WC-papír is. Mi a használt WC-papírt egy zacskóba gyűjtöttünk, nagydologhoz pedig ássunk egy lyukat a földbe, majd temessük be. Utóbbi kihívás egyelőre elmaradt, viszont a természetbe pisilést mindkét gyerek ügyesen abszolválta, még a frissen szobatiszta lett kisebbik is.
A gyerekeknek készüljünk kinti játékkal, legalábbis az enyémek nem igazán voltak el a természetben bogarászással. Vittünk labdát, tollast, valamint fakardot is, ezekkel pompásan eljátszottak, a nagyobbik a saját fényképezőgépével dokumentálta is a látottakat.
Kicsit aggódtam, hogy a gyerekeknek nehézkes lesz a sátorban alvás a sok éjjeli zaj miatt, de nem kellett volna, sokkal jobbat aludtak, mint itthon általában. Biztos, ami biztos alapon, a csatos hordozónkat is bepakoltam, nem tudtam, a kicsi elalszik-e majd a sátorban, vagy igényli a ringatást.
Hasznos tipp, hogy a gyerekeknek kétszer annyi ruhát vigyünk, mint egyébként, hiszen a természetben könnyebben éri őket balesetek: sárba esnek, összevizezik magukat vagy meghempergőznek a reggeli harmatban… És arra is gondoljunk, hogy az esték és a hajnalok már csípősek, elkél a pulcsi és a kabát is.
Előnyök
Azt hiszem, a cikkből kiszűrődnek azok az előnyök, amiért érdemes a gyerekekkel már korább megtapasztaltatni a vadkempingezést, de tényleg nem lehet elégszer hangsúlyozni, milyen jó is ez. A kisebbik például nagyon félt a tűztől, hiszen nem látott még tábortüzet, erre a városi hétköznapokban nagyon nincs lehetőség. A nagyobbik észrevétlenül leste el a tűzgyújtás fortélyait és minden táborozással kapcsolatos tevékenységet. Megtapasztalták, milyen az, amikor be kell osztani a nálunk lévő ivóvizet és ételt. Hogy a természetet óvni és tisztelni kell, hogy egy csomó érdekességet rejt, ha jól körbenézünk magunk körül. Egyáltalán semmi félelmetes nincsen a csillagos ég alatt, a végtelen csöndben aludni.
Apropó csillagok, a főváros fölött nem látható csillagos égboltot is megmutathatjuk nekik…
