A kihívásom 30 napja – olvass bele a korábbi részekbe!
December 6. – Hajléktalan bácsi a villamoson
Akár észre akarjuk venni, akár nem, az ország csordultig van olyan nincstelen emberekkel, akik nemcsak az otthon fogalmát nem ismerik, de emberi méltóságuktól is rég búcsút vettek: reményvesztetten, éhesen, átfagyva, mocskosan, testszaguk ölelésében cipelik magukat keresztül az életen – miközben a megváltásra várnak. Ezek a gondolatok cikáztak keresztül a fejemen, miközben a fővárosi villamos egy zsúfolt kocsija szempillantás alatt átrendeződött, amikor egy hetven körüli bácsi lépett át az ajtón. Az emberek arcát elöntötte az undor, fintorogva álltak arrébb, hogy minél távolabb kerüljenek az állati ember látványától és szagától. A bácsi arcán láttam, túl régóta élő halott ahhoz, hogy ezen fennakadjon, őt az életerő utolsó automatizmusai mozgatják A-ból B-be, hogy egy kicsit átmelegedjen, megpihenjen, elbóbiskoljon.
Nem tagadom, szaga az én orromba is beköltözött, felkavarta a gyomromat, gőze beleült a tüdőmbe – mozdulni mégsem bírtam. Nem! Fejembe vettem, ma én leszek az, aki emberszámba veszi őt, aki nem húzódik el fintorogva, aki küld neki egy meleg mosolyt, és készpénz hiányában odacsúsztat pár melegétkezési jegyet, hogy egy hajszálnyival beljebb legyen aznap. Tettem persze csak engem kavart fel, a bácsi fagyott arccal nyugtázta a próbálkozást, zsebébe csúsztatta a papírokat, majd meredten nézte tovább a padlót.
December 7. – Pokoli magány
A főváros nem falu, itt úgy élnek egymás mellett az emberek, hogy tulajdon szomszédaikat sem ismerik. Faluról származom ugyan, én is névtelen városlakó lettem, és bár tizenegy éve ugyanabban a lakásban lakom, mindössze egyetlen szomszédom keresztnevét tudom. December 7-én azonban ez a szám háromra bővült, a gangon ugyanis összebarátkoztam a negyedik emelet legtündéribb lakójával, Panni nénivel és az ő négylábú társával, Morgóval. A találkozás nem az én érdemem, a néni szólított meg bátran, mondta, gyakran lát, és mindig szerette volna tudni a keresztnevem. Észrevétlen beszélgetni kezdtünk, okos, szépen komponált mondatai, izgalmas történetei hamar eltekerték a fejemet, az időérzékemet elveszítettem, legközelebb arra ocsúdtam, hogy púderillatú nappalijában ülök, fekete-fehér képeket nézegetek, a Morgót dögönyözöm és családja kalandos történeteit hallgatom. Elvarázsolt ez az idős asszony, akinek tartása, szókincse, kedvessége és lágysága a nagymamára emlékeztetett, aki után tizenöt év távlatából is sóvárgok. Ahogy peregtek az órák, úgy kerültem egyre közelebb ehhez a parányi nénihez, akinek testén biztostűk és csipeszek rögzítik a valamikor rá szabott ruhát, akinek tekintetét el-ellepi a könny, aki fabatkát sem érő életét siratja: a történelem legpokolibb fejezeteit élte túl, ma mégis a halált várja, a magány súlyánál még a mellét megtámadó rák is elviselhetőbb kín. Bár ezernyi dolgom lett volna, a leadandó munkák miatt elöntött a pánik, maradtam még pár órát a púderillatú szobában, és meséltem, hogy messze űzzem újdonsült barátom magányát.
Csatlakozz te is a Hősök Tere kezdeményezéséhez! Kattints ide a részletekért!
December 8. – Nem szeretnék ismerkedni!
Amikor az ember évek óta párkapcsolatban él, hajlamos azt hinni, hogy férfi és nő társasjátékából rég kiszállt, rá nem vonatkoznak a flört, az ismerkedés, a csábítás elemi szabályai. Ebbe a lenyugodott állapotomba óvakodott be bátortalanul egy fiú, aki a Szabó Ervin Könyvtár kávézójában volt olyan bátor, hogy leszólítson. Az első pár percben fel sem fogtam, hogy mi történik, a fogaskerekek az agyamban berozsdásodott gépként kezdtek el dolgozni, aztán pokoli nehezen leesett a tantusz, hogy itt most velem egy fiú ismerkedni szeretne. Annyira meglepett a dolog, hogy az első két mondatomnak semmi értelme nem volt; de nem csak én dadogtam, ő is nehezen találta a szavakat, ordított róla, hogy minden bátorságára szüksége volt, hogy odajöjjön hozzám. Amikor erre rájöttem, megértettem, hogy egy sima elutasítással talán örökre elveszem a kedvét az ismerkedéstől, elfogadtam hát a kávét, beszélgettünk egy jót, és bár nem sikerült elvarázsolnia, a lehető legóvatosabban hoztam a tudtára, hogy nem szeretnék ismerkedni.
