Tehát idén sem volt ez másképp, ha ikonokkal kéne ábrázolnom az elmúlt évemet, akkor én lennék „izmos kar, és fánk” 2017-ben. Most mondhatom, hogy 2018-ban szeretnék, csak izmos kar lenni, de akkor máris egy hazugsággal indítanám az újévet. Szóval inkább csak szeretnék egy jobb önmagam lenni, egy kicsit több kar, kevesebb fánk.
Hatalmas önismereti robbanás volt, amikor 2016-ban kaptam egy kerékpárt Norbitól, és gyakorlatilag ez az egész ránőtt a fenekemre. Nagyon nagy életérzést jelentett biciklivel munkába menni, a szabadidőt is két keréken tölteni. És persze bevallom, ezeket a kerek formákat bringa nélkül a hátsó fertályon non-stop viselni elég jó érzés.
Éppen, hogy csak elkezdtem fürdőzni a vagány bringás csajok életében, amikor terhes lettem. Ilyen-olyan indokokkal veszélyeztetett is. Szóval szépen lassan eljött az ideje a BKV-bérletnek. Úgy tűnik, hogy ezzel nemcsak a rozoga buszokra biztosítottam magamnak legalább egy állóhelyet, de a sportéletemre is sikerült. Nem szép dolog, de így alakult.
De mi van most?
A fiam már fél éves, én pedig elhatároztam, hogy egyéves korára, ami épp strandszezonra esik „kibikkantom magam”. Hogy nőiesebben fejezzem ki magam, tervbe vettem, hogy alakot öltök, a most rám jellemző kerek forma helyett.
Tudjátok, gyakran jó fejek a duci csajok, mióta divat a stand up, ezt pontosan tudjuk, de sokkal jobban áll, ha jó fej is vagy, meg ki is nézel valahogy. Persze, ha még gyereked is van, rajtad van az a bizonyos Instagramról megörökölt „MILF” nyomás, vagyis ma nem lehetsz csak amolyan lehányt pólójú játszótéri anyuka, ma már rúzsos szájú csini maminak kell lenni, ha a társadalom és a közösségi média megbecsült tagja akarsz lenni.
De lányok, ne ezért csináljuk, hanem magunkért, és ezt magamnak is mondom!
