Talán kevés fontosabb mutatója van az életminőségnek, mint a vásárlóerő. Ugyanis minél többet tud vásárolni a lakosság, annál több üzlet, étterem és vállalkozás költözik a településre, így egyre több kulturális, egészségügyi, oktatási szolgáltatót tud eltartani a település. Ez már önmagában is munkahelyet teremt, ami tovább növeli a település vásárlóerejét.
A GKI Gazdaságkutató Zrt. a NAV és a KSH adatait felhasználva megbecsülte a települések vásárlóerejét (teljes jövedelem) a 2009–2016-os évekre. Kiderült, hogy 2016-ban az egy főre jutó vásárlóerő 1,2 millió forint volt átlagosan Magyarország településein. Természetesen nagy volt a szórás, a legszegényebb és a leggazdagabb település között közel 3 millió forint volt a különbség.
Forrás: GKI
A fenti ábrán látható, hogy elsősorban Észak-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon találhatók az átlag feletti vásárlóerővel rendelkező települések, míg a szegényebb települések Északkelet-Magyarországon és Dél-Magyarországon vannak.
Az egy főre jutó vásárlóerő 280 településen nem haladta meg a 800 ezer forintot sem, míg 558 településen 800 ezer és 1 millió között volt az átlag. 1–1,2 millió forint volt 895 településen és a VII. kerületben, míg átlagos, 1,2–1,4 millió forint volt 787 településen és 4 kerületben. Átlag feletti, 1,4–1,6 millió volt 442 településen és 6 kerületben. Kiemelkedő 189 település és 12 kerület helyzete, ahol 1,6 millió forintnál is nagyobb volt az egy főre jutó vásárlóerő – tartalmazza a jelentés.
A kutatás vizsgálta a 2009–2016-os évek közötti vásárlóerő-változást is, a vizsgált intervallum alatt a gazdagabb települések előnye tovább nőtt, míg a szegények egyre jobban leszakadtak.
