„A feleségem kisebbre szabatta a mellét. Ő most boldog. Én nem”

Mellkisebbítő műtét. Engem már a szókapcsolattól is kitör a frász. Mármint a félelemtől. Igazából minden olyan beavatkozás gondolata megrémít, ami a fejemen lévő dolgokat vagy a női szerveimet érintheti. Volt egy fodrász barátnőm, aki érintett volt ebben a témában. Emlékszem, mennyit küszködött már gimis kora óta, mert állandóan rettenetesen fájt a háta, ráadásul kamaszként borzasztóan feszélyezték az átlagot jócskán meghaladó méretei. Többnyire nagyon bő, lenvászon ruhákat hordott, állandóan szorongott nagy mellei miatt, és később a gerincproblémái is lettek.

Amikor aztán dolgozni kezdett, és rengeteget kellett munka közben álldogálnia, az első költségesebb dolog, amire gyűjtött, egy mellkisebbítő operáció volt. És miután túlesett rajta, egészen megváltozott az életminősége. Sokkal kiegyensúlyozottabb, energikusabb lett, valósággal ragyogott a boldogságból. És míg korábban nem is nagyon volt párkapcsolata, a műtét után pár hónappal az első komolyabb szerelem is rátalált. Ő attól kezdve tudott teljes életet élni, hogy megműttette a mellét.

Mellkisebbítő műtétre gyűjt, halálos fenyegetéseket kap

„Bár az ember az első romantikus randi és az első szex között euforikus hangulatban van, mégis meghökkentem, amikor a barátnőm, kapcsolatunk ezen szakaszában azzal nyitott, hogy ne lepődjek meg, de egy műtét nyomai is láthatók mellein, mert egy idő után túl nagynak (és kényelmetlennek) találta a melleit, és picit kisebbre szabatta. Nem lepődtem meg, a kisebb mellmérettel is nagyon elégedett voltam – igaz, más nők azért fekszenek műtőasztalra, hogy, az ő jelenlegi méreteit elérjék –, az pedig külön bejött, hogy valaki ilyen bátor, és önbizalma sem a saját mellméretétől függ” – ezt már Zsombor meséli, mi pedig azt kívánjuk, bárcsak minden férfi ilyen felvilágosultan gondolkodna, de a Whisper által összegyűjtött beszámolók arról árulkodnak, hogy bizony elég sok pasi van, akinek előbbre valók a saját önző szempontjaik, mint a párjuk komfortérzete, vagy éppen testi-lelki egészsége. Brutálisan őszinte mondatok jönnek most férfiaktól, akiknek a párja úgy döntött kisebb melleket szeretne. Készüljetek fel, bicskanyitogató megnyilvánulások is lesznek köztük.

„A barátnőmnek mellkisebbítő műtétje lesz. Nem is tudom, mit érzek… Szükségem van rájuk!”

„Dobtam a barátnőmet, mert mellkisebbítő műtétet csináltatott. Tudta, hogy ellenzem, mégis megtette.”

„Mellkisebbítő műtétje volt a feleségemnek. Utálom az új cicijét, basszus.”

„Mellkisebbítő műtétje volt a feleségemnek. Ő imádja az új cicijét. Én nem.”

„A feleségem meg akarja műttetni a mellét, és bennem kavarognak az érzések. Mármint szeretném, ha egészséges lenne, de basszus: hiányozni fognak a csajok.”

„Volt egy barátnőm, aki kisebb melleket csináltatott. Először aggódtam, hogy csúnya lesz a sebhely, de aztán nem volt gond.”

„A feleségemnek mellkisebbítése volt. Ruhában így is csodásan fest, de a mellbimbója túl kicsi lett, ami eléggé zavaró.”

„Hat hónapja próbálom lebeszélni a feleségemet a mellkisebbítésről. Az ő hibája, hogy túl gyengék a törzsizmai, és nem bírja el a mellét.”

Azért van remény:

„A feleségemnek DD-s volt a mellmérete. Imádtam! Aztán megműttette a mellét. C-s lett, és most még jobban imádom!”

„A barátnőm meg akarja műttetni a mellét, elég alacsony ugyanis, és rendszeresen fáj tőle a háta. Őszintén szólva, ha ő így nem érzi jól magát a bőrében, akkor én teljes mértékben támogatom a döntését.”

„Próbálom meggyőzni a barátnőmet, hogy műttesse meg a mellét, mert komoly fájdalmai vannak a mérete miatt. Nem hiszi el, hogy komolyan beszélek, pedig nekem tényleg az egészsége a legfontosabb.”

„A feleségemnek mellkisebbítése volt nem sokkal a megismerkedésünk után. Teljes mértékben támogattam, így is éppen olyan fantasztikus nő.”