Itt vagyok például én, aki alapvetően, mondhatom, hogy fiús típus vagyok, mégis megcsináltam a szakmát, és szeretem is.
Mint minden munkának, a körmözésnek is van árnyoldala. Bár még mindig akadnak, akik azt hiszik, hogy festegetjük csak a körmöket, elcseverészünk, aztán ennyiben ki is fullad az egész. A valóság persze ennél jóval többet tartogat: például nem egyszerű akár tizenkét órán keresztül folyamatosan a reszelőt bűvölni. Ez gyakorlatilag az ínhüvelygyulladás melegágya. Márpedig ha nincs munkaképes kéz, akkor a tejbe sem tudunk mit aprítani.
Hihetnénk, hogy az ápoltság egyet jelent az igényes kézzel és körmökkel. Ennek ellenére egyes eseteket rémálmaimban nem látnék viszont szívesen. De tény, nem csak a vendégek lehetnek ludasak.
Mikor elkezdtem a szakmában dolgozni, az egyik neves helyen már rögtön az első nap kikerekedett a szemem, mikor körbevezettek. Megmutatták a kis helyem, mire én megkérdeztem, hogy hol tudnak kezet mosni a vendégeim. Erre hideg zuhanyként ért a válasz: „Ma már nem divat a kézmosás.” Hogy micsoda? Másnap már nem dolgoztam ott.
És akkor még csak az érem egyik felén állunk, én pedig szeretek az igényes oldalon állni, és ebből nem engedtem sosem. Tehát nem kérdés, hogy ezt viszont is elvárom. Nem minden a pénz, ezt higgyétek el. Nem biztos, hogy az olcsó manikűrös a jó körmös, és nem mindenki pénzére van szükségünk nekünk sem.
Manikűr vs. körömgomba és koszos kezek
Az olyan betegségek, mint például a körömgomba, nem csak a lábon, de a kézen is gyakori. Tüneteit tekintve ugyanolyan, mint a lábon, csak talán ritkábban tűnik fel a laikus szemnek, mert sokan lakkokkal, műkörmökkel fedik el, amivel persze jóval többet ártanak, mint használnak.
Egy alkalommal egy csinos, fiatal pultoslány jött hozzám, aki egy mostanában népszerű belvárosi bárban dolgozott. A kezén fekete körömlak és műköröm-maradványok. Valószínűleg egy másik körmös, miután meglátta, mi van a színes réteg alatt, elküldte a lányt, aki tovább próbálkozott, mondván, hátha én elvállalom.
De nekem ez a mumusom: akinek gyanús a körme, annak mennie kell. Tudniillik a fémeszközök, amik a korábbi körmök eltávolításához kellenek, fertőtleníthetőek, de az alapanyagok és színek felvitele közös tégelyből történik. Megmondtam neki, hogy abból a pénzből, amit most itt hagyna, elmehet, és kikezeltetheti a problémáját. Gondolom, a következő szalonig jutott…
Egy másik alkalommal egy nagy szoknyás nő érkezett a szalonba, a saját hosszú körmei alatt pedig messziről jól látszott az az igazi fekete kosz. Azt mondta, a piacon dolgozik, azért ilyen. Mindenki kap egy esélyt, így természetesen neki is járt az időpont, de ezúttal feltétellel: amennyiben kitakarítja a körmét, jöhet.
Meg is kapta az időpontját, majd hiába vártam őt és még egy hozzátartozóját. Összesen háromórányi helyet tartottam fenn nekik aznap, de nem jöttek. Az általuk megadott telefonszámon utolértem őket, ahonnan azonnal érkezett a cinikus válasz: „Sajnos kikapcsolták a vizet a lakásunkban, így nem tudtam körmöt takarítani, ezért nem mentem el az időpontra.”
Nyár: szép, ápolt lábak és a géllak…
A nyári szezon a láb géllakozásáról szól, ami igencsak kényes téma. Mivel én például pedikűrt nem csináltam, nem volt áztatás, ezért a vendégek kénytelenek voltak elmenni lábat mosni szépülés előtt. Szerencsére a szalonban volt zuhanyzó, így ez nem jelentett gondot. Az már annál inkább, hogy tízből négy nőn nem segített a lábmosás sem. Nincs annál kellemetlenebb, amikor egy büdös láb fölött kell görnyedni egy órán át.
Ja, de van: amikor már a terhességem alatt záporoztak az extrém és intim kérdések gyakorlatilag idegenektől. Becsúszott? Hogy csináltátok? Barna lett a mellbimbód? Kiszőrösödött a hasad? Megannyi megválaszolatlan kérdés…
Summa summarum
Azt gondolom, hogy az alapvető higiéniát nem csak a vendégek várják el tőlünk teljesen jogosan, de ezt viszontkérni sem számíthat luxusnak!
