Garanciát várunk az élettől, hogy nem fognak bántani minket. És ez érthető, mert arra vágyunk, hogy szeressünk, és hogy szeressenek. Mégis, félünk nyitni mások, vagy egy új kapcsolat felé, mert korábban megsebeztek minket. Egyszer vagy többször már fájt, és szívesen elkerülnénk, ezért a félelem falai mögé bújunk, bezárunk. Sokáig azonban ez a bezártság sem kényelmes, ideig-óráig talán elviselhető, és olykor szükségszerű is, de az emberi létet nem az egyedüllétre tervezték. Csak az önmagunkkal való őszinteségtől függ, hogy mennyire ismerjük ezt be magunknak.
Az egyedüllét trendi?
Az elmúlt években mintha trendivé vált volna az egyedüllét. Ennek okát abban látom, hogy a társfüggőség még most is sok ember életét megkeseríti, és azok akik „kitörtek” ebből, könnyen a másik szélsőségbe eshetnek. A függőségekből való kiszabadulás kulcsa lehet az egyedüllét megélésének őszinte elfogadása, de a világ kezdi sok esetben a másik szélsőséget preferálni. Az egyedüllét szükségessége azonban egy illúzió, aminek a csapdájából csak akkor kerülünk ki, hogyha beismerjük magunknak: habár képesek vagyunk egyedül is élni, a boldogságunk nem függ mástól, mégis teljesen normális az, hogyha a teljességet egy párkapcsolatban kívánjuk megélni.
Kiszabadulni a korábbi emlékek, sérülések és olykor a saját magunknak tett fogadalmak ördögi köréből azonban nem könnyű. Mégis, az irány szinte mindig erre vezet. A félelem falai mögött valójában hihetetlen lehetőségek ajtói rejtőzhetnek. De hogy ezeken az ajtókon beléphessünk, ahhoz merni kell. Lépni kell. Választani kell. Elsősorban Önmagadért. Mindez pedig nem fog menni, ha nem vállalod fel a sebezhetőségedet.
Feltetted már magadnak a kérdést? Fotó: ThinkStock
A sebezhetőség szexi
A sebezhetőség csupán annyi, hogy ki merek állni a másik és a világ elé, és el merem mondani, meg merem mutatni és merem vállalni, hogy emberből vagyok én is, ami szükségszerűen hozza magával azt, hogy nem vagyok tökéletes. Nem vagyok tökéletes, ezért olykor hibázok, olykor bántok, olykor rossz kedvem van, olykor hisztizek, de talán pont ezért vagyok szerethető. Mert neked sem kell tökéletesnek lenned, te is hibázhatsz olykor, te is bánthatsz olykor, vagy lehet rossz kedved. Hogyha elkezdünk ilyen megengedéssel lenni elsősorban magunk, majd pedig a másik felé, mennyivel könnyebben tudnánk megnyílni egymás előtt?
A sebezhetőségünk vállalásának meg lesz az a csodálatos következménye, hogy egyre kevesebb sebet fogunk kapni. És persze mindez nem azt jelenti, hogy csukjuk be a szemünket és ne vegyünk tudomást arról, ha valaki ártó szándékkal közelít felénk. Mindösszesen ne lássunk rémeket olyan helyzetben, amikor még valójában nem látunk semmit. A félelmeink nagy része csak a fantáziánkban létezik egy előre gyártott, jövőbeli forgatókönyvben megírva, aminek az is lehet, hogy semmi köze a valósághoz.
Ha a félelmeid nem számítanának, akkor tehát mit választanál? Soha, senkitől nem fogsz garanciát kapni arra, hogy nem fogsz többé sérülni. Az egyedüli személy, akiben bízhatsz, az saját magad. A saját éberséged, hogy időben észreveszed a jeleket és határokat szabsz, a saját megengedésed, hogy a másik sem tökéletes, és talán nem szánt szándékkal akar ártani neked, és a saját elvárásmentességed, hogy nem készítesz előre feltételeket, amelyekben csalódva megbántottnak érezheted később magad.
Az élet folyamatos változásra invitál minket, és hogy ki miként kapja ezeket a lehetőségeket, az számos formát ölthet. Az egyik ilyen sorsfordító momentum lehet, ha szerelmes leszel. Amikor ez az energia az életedbe robban, az sosem cél nélkül érkezik, a boldogság ígéretét hozza. Egyszerűen csak ne hagyd veszni a benne rejlő lehetőséget a félelmeid miatt. A szerelem a teljesség megélésére kér fel, hozzáad az életedhez és a maga különleges módján segít abban, hogy a legmélyebb félelmeiddel nézhess szembe, hogy a végén elengedhesd őket.
Minden, aminek ellenállsz, azt teremted. Így amíg el akarod kerülni a sérülést, egyre inkább azt erősíted. Kerülj vele megengedésbe, és ha tiszta szívből átéled azt, hogy mered vállalni azt, hogy sérülhetsz (de közben felteszed azt a kérdést, hogy mi kellene, hogy mégse történjen meg?), a saját kalitkádat nyitod ki és ezzel felszabadítod magad.
Férfiaknál ugyanez csak másik oldalról egy gyakori jelenség. Írtam erről nemrég, a legtöbb férfi azért nem mozdul, mert pont az ellenkezőjét éli meg: attól fél, hogy sérülést okoz. Így emelünk falakat egymás előtt, közben pedig remegve vágyunk a szeretetre.
Nem garantálom, hogy ha megnyílsz, akkor soha senki nem fog többé bántani. Egyszerűen „csak” esélyed nyílik arra, hogy ÉLJ. Így nagy betűkkel. Nem a félelem ketrecében, hanem a valódi ÉLETben. Megengedésbe kerülni a saját sebezhetőségeddel, ez vezethet el a szabadságodhoz, valamint a szeretet és a szerelem tiszta és sérülésmentes megéléséhez. Garanciák, ugyanakkor félelmek nélkül.
