„Ma már szinte minden társadalmi szinten akadnak tetováltak. Egyre több közéleti személyiség varrat. Amíg olyan emberek tetetnek magukra mintákat, akiket egy bizonyos réteg kedvel, addig ez divatteremtő lesz. Visszaköszönnek a követőiken a hasonló motívumok, ezek a, mondjuk úgy, celebek trenddé teszik a tetoválások különböző típusait újabb körökben. Gondoljunk csak a sportolókra” – mondja Klein Eszter Mirka, tetováló művész.
Vajon már nem számít a munka világában sem, ha ki vagyunk varrva?
Persze, még mindig vannak ilyen téren konzervatív szakmák, például nem sok híradóst látni könnycseppel az arcukon vagy kereszttel az alkarjukon. De igaz, ami igaz, ha a munkaruhával eltakarhatóak a tetoválások, csak a tetkók miatt nem utasíthatják vissza a jelentkezést, legalábbis hivatalosan semmiképpen sem. Sőt, ma már egyre több munkahelyen hangoztatják, hogy egyéniség lehet a jelentkező, és hogy ők nem a megjelenés alapján ítélik meg a munkavállalóikat. Sajnos az ilyenből van kevesebb itthon, legalábbis egyelőre.
„Volt már olyan, hogy valaki megváltoztatta a tervezett tetoválása helyét, amikor átbeszéltük a munkahelykérdést. Legtöbben persze a fiatalabbak közül döntenének meggondolatlanabbul, de én azért igyekszem felhívni a figyelmet, ha kényes helyről van szó. Ugyanakkor mások fittyet hánynak mindenre, és bátran kijelentik, hogy olyan helyen nem is akarnak dolgozni, ahol a külsejük alapján ítélkeznek. Van ellenpéldám is: egy séf vendégem például a séfkabát ujjhosszáig teljesen ki van varrva, de ha felveszi a munkaruhát, senki nem tudja, hogy mit rejt a kétsoros” – mondja a tetováló Mirka.
Az éremnek ezúttal is két oldala van: nemcsak a tetováltakat, de a tetoválókat is mindenféle ósdi mítosz övezi. Egyre többen választják a kreatív önkifejezésnek azt a módját, hogy tetoválóművészek lesznek. Mirka például alapvetően festő, akinek szüksége volt egy polgári szakmára is, ha lehet ilyet mondani. És a mai világban miért ne lehetne?
Sokan, ha meghallják, hogy tetovál, akkor rögtön valami torz kép jelenik meg egy mindenhol piercinges, felnyírt hajú, mindennap piás, hallucinogéneket használó valakiről, aki egy talpig fekete szalonban hangos kacajok közt rágózva dolgozik.
„Na igen, sokszor érzem azt, ha a munkámról kérdeznek, hogy hozzá kell tennem, hogy a festésből eveztem át a tetoválás mezejére, és ha még azt is megtudják, hogy motorozom is, akkor azt hiszem, alágördül a lista egy jó adag sztereotípiával teleírva. Pedig egy nem dohányzó, csak alkalmakkor egy két pohárral fröccsöző valaki vagyok, akinek aztán tényleg semmi szüksége nem lenne a magyarázkodásra. De komolyan, szabadidőmben már volt, hogy óvodák falait festettem. Igaz, a dolog fordítva is működik, ha valaki előbb ismer engem, és aztán derül ki, mivel foglalkozom, na, ők általában meglepődnek, hogy én tetoválok!? És ez pontosan az ilyen elavult téziseknek köszönhető. Be kell látni, hogy a mai társadalmi elvárások mellett az emberek többsége nem szívesen fogadja el, ha valaki szabadabb lelkű az átlagnál” – folytatja Mirka.
Ítélkezni mindenki szeret, csakúgy, mint meglepődni. De tény, ha tetovált formával találkozol, az biztos, hogy izgalmas lesz kibontogatni a csomagot, amit a „színes papír” rejt. És hogy milyen a meglepetés, jó vagy rossz!? Azt mindenki döntse el maga!
