Na igen, jócskán elmúlt a karácsony, és a tipikus ünnepi csengőszó helyett az én fülemben is a vészharangok konganak. Szóval mi mást csinálhattam volna, mint az első kabát nélküli napon leporoltam a görkorimat. Mi az, hogy leporoltam, már vagy tíz éve nem volt a lábamon, és még jó rám!
Szóval Norbival elhatároztuk, hogy ma „Miami van”, el is mentünk görkorival a játszótérre homokozni, hogy teljes legyen a kép. Koktél helyett meg volt ízesített víz. Ja igen, és ha nem mondtam volna, Patrik is velünk tartott, szóval nem csak úgy kettesben plázsoltunk.
Igazából nagyon menőnek tűnhetek a futóbabakocsival görkorizva, de valójában ez egy állandóan mozgó korlát volt előttem. Aminek a korlát része pozitív, de az, hogy mozog, már némi kihívást jelentett így sok év után először. Na meg nem vagyok az a padkákra felugratós típus. Szóval azért a jó szerencse is mellettem állt vagy gurult ezen a verőfényes, napsütéses napon.
De milyen a sportszülő?
Addig megy, amíg nem talál egy sima utat, és megdöbbentő, de azon egyszerre gyorsabban és viszonylag fájdalommentesen haladtunk. A rekortán viszont a görkori legfőbb ellensége. Bármennyire is csábít az egyenes talaj, egyet mondok: soha ne menj rá!
Szóval súly ide vagy oda, profizmusról meg ne is beszéljünk, de nem lehetetlen sportolni minimális pénzből. Ma már egy jónak számító görkorit meg lehet venni egy havi kondibérlet árából. A nagy feladat nem is az egysoros beszerzése, hanem a megfelelő utak megtalálása. Na meg a talpat hozzá kell edzeni, az biztos!
Patrik közben nagyon élvezte a dolgot, naná, hiszen jóval gyorsabb volt a sebesség, mint amikor a boltba botorkálok vele. Szóval az anyukáknak sem kell lemondani a sportról és a korizásról sem. Igaz, ezúttal nincs jég, és forralt bor sem, de a Városliget tökéletes helyszín lehet egy kis gurulgatásra. Vidd el apát is egy körre vagy kettőre…!
