Mindannyiunk életében akadnak kisebb és nagyobb nehézségek is, amiken nem könnyű túllendülni. Nyomaszthat egy friss probléma vagy akár többéves, egymásra pakolt sérelmek is, amiket nehéz feldolgozni. De olyan is van, hogy az ember egyszerűen csak megcsömörlik egy kicsit, és a mindennapi mókuskerékben nem veszi észre a jót, amiből töltekezhetne. Hogy hogyan lehet ezekből kilábalni, vagy könnyebbé tenni a helyzetet? Például írással. „Persze könnyű neki, hiszen újságíró, neki lehet, hogy segít, de nekem biztosan nem, nekem nincs közöm az íráshoz” – gondolhatod. De ezekhez a módszerekhez nem kell feltétlenül jó íráskészség, hiszen itt csak te vagy, a problémád, a toll és a papír. Mutatok három módszert, ami szerintem nagyon hasznos, próbáld csak ki!
„250 óra alatt, egy 57 x 77-es rajzlapra lemásoltam az Iskola a határon-t. Így keletkezett ez a kép.” – Esterházy Péter (forrás: irodalmi jelen)
Mélyülj el magadban!
A szabad írás elnevezésű módszer nagyon egyszerű: ülj le egy füzettel és egy tollal, állítsd be a telefonodon a stoppert 6, 10 vagy 12 percre, és kezdj el folyamatosan írni, anélkül, hogy egy pillanatra is abbahagynád vagy felemelnéd a tollat (itt fontos, hogy kézzel írj). A helyesírás, külalak, nyelvhelyesség stb. itt nem számít… Senki nem fogja elolvasni, amit írsz, ha nem szeretnéd, még neked sem kell, bár érdemes, mert igazán érdekes dolgokat tudhatsz meg belőle. A módszer lényege, hogy mivel folyamatosan írsz, nincs időd átgondolni és véleményezni a tartalmat, így nem is cenzúrázod magad. Éppen ezért a tudatos szint alattról is feljönnek információk, amiket, ha csak ülsz és gondolkozol a témán, nem biztos, hogy elő bírsz bányászni.
Eleinte valószínűleg egy kicsit nehézkesen fog menni, hogy ne gondolkodj azon, „Úristen, most mit is írjak?!”. Nekem néhány alkalom után sikerült kikapcsolni az agyalást, és akkor már jött magától a szöveg, tehát érdemes gyakorolni. Írhatsz témák szerint, például kiírhatod magadból a dühödet. „Dühös vagyok, mert…” Mire letelik az idő, nagy valószínűséggel elszáll vagy enyhül a dühöd, és még az is lehet, hogy új információk is kiderülnek számodra arról, hogy miért is dühített fel annyira az adott történés. Ha nem akarsz konkrét témát választani, egyszerűen csak kezdj el írni arról, ami éppen a fejedben van, ahogy telnek a percek elő fog jönni, ami éppen lényeges a számodra.
A módszer nálam álomelemzésre is nagyon bevált. Ha van egy olyan álom, ami foglalkoztat, leírom szabad írással. Mindent, amire emlékszem belőle, de nem görcsösen felidézve, hanem ami a folyamatos írás közben jön, történések, hangulatok, kellemes és kellemetlen érzések… Utána pedig azt, hogy szerintem mit jelenthet az álom. A szövegemet visszaolvasva már többször is új információhoz jutottam. Sőt, amikor nemcsak egyből írás után, hanem néhány hónap elteltével visszaolvastam, már azt is láttam, hogy hol volt aktuális az életemben az álom üzenete. Tehát érdemes ezeket az írásokat egy helyre, mondjuk egy füzetbe írni, és amikor olyan kedved van, később is visszaolvasni, rá fogsz csodálkozni saját magadra.
Több írástechnikát, például a szabad írást is Szűcs Tibor kreatívírás-kurzusán tanultam. Ő úgy tartja: „A toll a kezedben a kulcs a változáshoz.” Megkértem, hogy ezt fejtse ki egy kicsit bővebben is. „Az írás több okból az egyik leghatékonyabb személyiségfejlesztő módszer. Egyrészt mindenki tud írni, tehát a képességet nem kell kifejleszteni, az már adott. Másrészt a »kellékek« is adottak, hiszen legtöbbször van otthon füzet és toll (de ha mégsem, hát nem fog a földhöz vágni minket ez a kiadás). Ha már csak a legalapvetőbb írástechnikát, az ún. szabad írást használjuk, akkor is jelentős pozitív változásra számíthatunk. Ha pedig teret adunk a kreativitásunknak, és elkezdjük használni az írás néhány speciális módozatát, akkor olyan megoldásokat találhatunk a problémáinkra, amelyekre más úton nem biztos, hogy rálelnénk. Ilyen lehet a színes írás, az egymásra épülő hosszabb írásgyakorlatok, vagy az »elküldetlen levelek«. Ráadásul a módszer bármikor és bárhol alkalmazható, akár a természetben, egy bevásárlóközpontban egy padon ülve, vagy utazás közben. Nem csoda, hogy mindazoknak, akik megismerik a kézírásban rejlő erőt, a füzet és a toll elválaszthatatlan társukká válik” – véli Szűcs Tibor, aki először saját magán tapasztalta meg mindezt, majd a tanítványain is.
Válts nézőpontot
Nagyon szeretem az olyan filmeket és könyveket, amik nemcsak egy nézőpontból, hanem egymás után több szereplő szemszögéből is bemutatják a történéseket. Ez a módszer szerintem remekül rámutat arra, hogy a dolgok nem feketék vagy fehérek. Pont ezt teszi az ezen alapuló írásgyakorlat is.
Például ha felbosszant a barátod, mert mondjuk megint késett, vagy ha bunkó volt a pénztáros, és megbántott, írd le a történteket, de többféleképpen! Először a saját szemszögedből, egyes szám első személyben, mi történt, hogyan történt, hogy élted meg az esetet stb… Miután mindent jól kiírtál magadból, képzeletben helyezkedj bele annak a személynek (férjed, anyukád, barátnőd, szomszédod…) bőrébe, akivel a konfliktus történt, és szintén egyes szám első személyben írj le mindent újra, de most az ő szemszögéből. Ezután, ha bonyolultabb a szituáció, vagy ha úgy érzed, hogy segítene, írhatsz egy harmadik személy, egy külső szemlélő szemszögéből is. Ha nem volt ott senki, lehet az egy mindent látó mesélő is, vagy ha kreatívkodni akarsz, akár a kutyád vagy az aranyhalad is.
Természetesen itt sem az számít, hogy milyen az íráskészséged, hanem, hogy kikerülj a saját felségterületedről, és át tudd látni, más okok is közrejátszhatnak a konfliktus kialakulásában, nem csak azok, amikre eddig gondoltál.
Figyeld a jót
A harmadik egy listázós módszer. Az a feladat, hogy 21 napon keresztül minden este írj fel 10 jó dolgot, ami a nap folyamán történt veled. Ha egy napot kihagysz, újra kell kezdened az elejétől.
Én 2012-ben használtam a módszert, nem egyszer kellett újrakezdenem, mert többször elfelejtettem listázni a napi pozitívumokat. Nehezebb volt, mint gondoltam. Leültem, beszámoztam a papírt egyről tízig, leírtam néhány dolgot, aztán hosszan kellett gondolkodnom, mert általában még maradt öt-hat hely. Nagyjából egy hét telt el, mire belelendültem, egy idő után már napközben tudtam, hogy ez vagy az felkerül-e a listára. Nyitottabb lettem az apró pozitív dolgokra, ugyanis a felsorolásba kis dolgok is belekerültek, például hogy láttam egy aranyos kutyát, vagy hogy finom volt a vacsora. Így hat év után érdekes visszanézni a felsorolásokat, amikben az egészen banális dolgoktól, mint hogy hamar jött a busz, a jelentős eseményekig, például hogy felvételt nyertem a médiaakadémiára, egymás mellett szerepelnek az akkori napjaim kicsi és nagy, de mindenképpen pozitív dolgai. Már nem írok listát a nap végén, de az megmaradt, amit ebből tanultam, ráállt a szemem (vagy az agyam) az apró pozitívumokra, észreveszem őket, és felvidítanak, így látom, hogy egy teljesen átlagos napon is történnek jó dolgok, nem is egy. Érdemes belekezdeni a 21 napos kihívásba.
Borítókép: Jelenet a Misery című filmből (fotó: imdb)
