Az elmúlt években folyamatosan nőtt a felnőttképzések utáni igény, így egyre több vállalkozás alakult annak érdekében, hogy ezt a hirtelen támadt keresletet kiszolgálja. A szakképzésnek számító, OKJ-s tanfolyamok között viszont egyre több az olyan, ami hatásos marketinggel csalogatja magához a pályát váltó felnőtteket, ám valódi tudást kevesen kínálnak – derül ki az Abcúg riportjából.
Virágkötés virágkötő nélkül
„Nekem kidobott pénz és idő volt, mert nem a papír miatt mentem abba az iskolába, hanem azért, hogy tanuljak. Végig a tanfolyam alatt frusztrált voltam, és ideges, úgy éreztem, hogy becsapnak. Ezzel a tudással, amivel elengedtek, pénzt keresni nagy eséllyel nem tudok. Ha engem egy ugyanilyen tudású ember szolgálna ki, átverve érezném magam. Ez nem az a szint, amit elvárnál egy szakembertől” – mondta a harmincas évei elején járó Flóra, aki virágkötő-tanfolyamra jelentkezett egy budapesti magániskolához.
Végül 185 ezer forintot fizetett ki egy öt hónapos tanfolyamért, amit egy virágkötéssel sosem foglalkozó tanár tartott, aki félvállról vette a feladatát, amihez nem is értett. Amikor panaszlevelet írtak, akkor jött néhány beugrós tanár, és egy valódi virágkötő is felbukkant, de ő nem gyakorlati órát tartott, csak elméletben beszélt a virágkötésről. Flóra a legidegesítőbbnek azt tartja, hogy az iskola játszadozik a sokszor a tanfolyam mellett napi nyolc órát dolgozó hallgatók idejével.
Kutyakozmetika kutya nélkül
Ágota egy négy hónapos kutyakozmetika-tanfolyamra jelentkezett, ami végül hat hónapig tartott. A 250 ezer forintba kerülő képzés messze alulmúlta a fiatal nő várakozását, aki a tanfolyam kedvéért a munkahelyén is felmondott, hogy majd a bizonyítvány megszerzése után egyből munkába is állhasson. Nem így történt.
Bár nála az oktatók láttak már kutyát, sőt az egyikük saját, de igen apró kutyakozmetikájában tartotta a gyakorlati órákat, ahová nem is fértek be mindannyian, de nem is ez volt a legnagyobb gond. A fizető vendégek nem engedték a tanulóknak, hogy a kutyáikkal foglalkozzanak. „Úgy tudnám ezt az egészet jellemezni, hogy ha volt kutya, volt, volt, ha nem, akkor nem. Sokszor annyit tudtunk csinálni, hogy megfürdettük a kutyákat, ennyit engedett a vendég. De fürdetni, na, azt legalább nagyon megtanultunk” – mondta Ágota az Abcúgnak, aki bár hozzá merne nyúlni egy kutyához, de a biztos tudáshoz nem volt elég, amit tanult.
„Halványlila gőzöm sincs, hogy kell egy uszkárt például oroszlánra megnyírni. Alaptudást kaptunk, és utána az ember vagy magától, vagy valaki mellett próbálja pluszban kitanulni, ami kell ahhoz, hogy önállóan dolgozni tudjon. Ami persze még több pénz és idő.” Ágota végül visszakényszerült az eredeti szakmájába, és egyelőre nem is látja, hogyan tudna új szakmájában elhelyezkedni.
Gyógymasszőrképzés helyett ágytálcsere
Katica egy kétéves, államilag finanszírozott gyógymasszőrtanfolyamra iratkozott be, aminek a gyakorlati képzése abból állt, hogy az iskolával szerződésben álló öregek otthonában kellett besegíteniük a gondozóknak. Pelenkázás, ágytálcsere, etetés, ágyneműhúzás – ezek mind a gyakorlat részét képezték. A nő szerint a kétéves tanfolyam utolsó három hónapja ért valamit. „Akkor kaptunk egy gyógymasszőr- és egy fizioterápiás tanárt, ők nagyon jók voltak, tényleg sokat lehetett tőlük tanulni” – meséli.
Az egészre visszatekintve Katica azt mondja: „Ezt otthon is meg tudtam volna csinálni.” A nő a tanfolyam két éve alatt végig tehetetlenséget és dühöt érzett, amiért rabolják az idejét.
