A napokban valaki purhabot fújt a gyurgyalagok löszfalban található üregeibe Győr-Ménfőcsanakon. Mint arról mi is beszámoltunk, összesen 67 lyukat tömtek be, emiatt 3 madár megfulladt. Ez nem csak azért természetkárosítás és bűncselekmény, mert fokozottan védett állatok pusztultak el, hanem azért is, mert tönkretették az élőhelyüket.
A mostani eset ráadásul nem egy „hirtelen felindulásból” elkövetett természetkárosítás volt, hiszen minden jel arra utal, hogy az akciót alaposan kitervelték.
A helyszínre kivonuló Váczi Miklós, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Természetvédelmi Őrszolgálatának vezetője azt mondja, valószínűleg több palack habra, a magasabb üregekhez létrára volt szükség a művelethez, és bizonyára órákig tartott, ha nem napokig. Már csak azért is, mert a benyomott habot el is akarta fedni az elkövető, ezért az üregek nagyjából felét kézzel is befalazta.
A szakember szerint a mostani esetben ráadásul emberi tevékenység miatt költöztek oda a madarak. Az újházas környéken úgy alakítottak ki egy parkolót, hogy a domboldalból kivágtak egy részt, az így létrejött függőleges fal pedig ideális költőhellyé vált a gyurgyalagok számára.
A purhabos történet igazán kirívó, de sajnos nem ritkák az olyan esetek, amikor valakit zavarnak, idegesítenek a környéken költő madarak, és ezért tönkreteszi a fészküket vagy megöli az állatokat.
Sokan nem is gondolnak arra, hogy a madarak jó része rovarokkal táplálkozik, a gyurgyalag még a fullánkosokat is megeszi. Ehelyett elűzzük a madarakat, utána meg vegyszerekkel permetezünk a kártevők és a szúnyogok ellen.
Előfordult, hogy egy férfit két erdei fülesbagoly jelenléte zavart, ezért lelőtte a védett állatokat. De arra is volt példa, hogy gólyák sérültek meg vagy pusztultak el, mert lövésekkel akarták elriasztani őket a háztól. A legtöbb konfliktust viszont általában az eresz alatt, fedett helyen fészkelő fecskék okoznak.
Zavaró az ürülékük – többnyire ez a fecskék bűne. Pedig a fészkük alá felszerelt fa, fém vagy műanyag lappal – az úgynevezett fecskepelenkával – tiszta marad a fészek alatti terület.
Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársa szerint a legfőbb gond az, hogy a modern ember életmódja egyre jobban eltávolodik a természettől, így sokszor nincsenek tisztában azzal, mit tesznek, milyen fontos részei a madarak a környezetnek, amiben mi is élünk. Ezért egyre gyakrabban alakul ki konfliktus a madarak és az emberek között.
Az utóbbi hetek legdurvább esete az volt, amikor egy falu jegyzője verette le közmunkásokkal az egyik közintézményről a fecskefészkeket. Holott a feladata a törvényesség fenntartása lenne. Ez is jól mutatja, hogy óriási gond van a fejekben.
Pedig egy fecske évente legalább egy kilogramm rovart fogyaszt. Magyarországon azonban 2000 óta nagyjából a felére csökkent a fecskeállomány, így – a fiókákat is beleszámítva – évente mintegy egymillió fecske hiányzik az országból. Igaz, ebben a nagyüzemi mezőgazdaság miatt romló élőhelyek és a klímaváltozás hatása is benne van, nem csak a társadalmi hozzáállás. Mégis, a kevesebb fecske miatt egymillió kilogrammal, azaz ezer tonnával több a rovar a levegőben.
Orbán Zoltán szerint a modern ember már nem érzi, hogy része a természetnek, azt hiszi, hogy ő szabja meg azt is, hogyan viselkedjenek az állatok. Ám félő, hogy ez később vissza fog ütni. Mint mondja, ma Magyarországon még rendkívül gazdag az élővilág, nagy a biológiai sokféleség, de ha így folytatjuk, 20-30 év múlva csak a töredéke marad meg a természeti kincseinknek. Nyugat-Európában már átélték ezt, teszi hozzá, ezért ma már sokkal tudatosabbak, és rengeteget költenek arra, hogy visszacsalogassák a madarakat és a többi állatot.
Fecskeetetés a mályi madármentő állomáson (Fotó: MTI/Komka Péter)
Szó sincs arról, hogy a madár vagy bármely más vadon élő állat, növény fontosabb lenne, mint egy ember, de megvannak az együttélési szabályok. Ha pedig ezeket megszegjük, az negatívan hat a környezetünkre és végül ránk is. Fel kellene azt is ismerni, hogy a természet közelsége, a madarak jelenléte az életminőségünket, fizikai és mentális egészségünket egyaránt pozitívan befolyásoló örömforrást is jelent.
Összegyűjtöttünk néhány tipikus ember–madár konfliktushelyzetet és ezek megoldásait:
- Ha valaki sehogyan sem tud együtt élni a fecskékkel, akkor ne júniusban, a költés idején verje le a fészkeket. Erre költési időszakon kívül, novembertől március végéig kerülhet sor, és a helyi kormányhivatal természetvédelmi főosztálya engedélyezheti.
- Szintén ne a költési időszakban irtsunk nagyobb bokros-fás területeket, mert azzal fészkeket, tojásokat vagy fiókákat is elpusztíthatunk.
- A talált madárfiókák túlnyomó többsége nem árva, ezeket nem kell „megmenteni”. Az állomány nem ezért van veszélyben, védelmüknek nem ez a módja.
- A harkályok házrongálása növekvő probléma, ahogy egyre több a szigetelt ház. Ez ellen csak erősebb építőanyagokkal lehetne védekezni.
- Ne etessük a vízimadarakat, ezzel csak ártunk nekik. A hivatalosnak tűnő, vízpartokon található madáreleséges automatákat se használjuk, ezek rosszabbak, mintha csokiautomata működne az óvoda udvarán.
- Budapesten a városiasodott tőkés récék gyakran a lapostetőkön fészkelnek. A fiókák azonban nem tudnak a tető magas pereme miatt leugrani, ezért emberi segítség nélkül éhen halhatnak, mivel a szülők nem etetik őket, az élelmüket önállóan kell megkeresniük a vízben.
- Nagyobb földmunkák esetén, ha függőleges rész is kialakul, akkor hálóval, nejlonnal le kell takarni a földet. Áprilisban-májusban ugyanis akár egy hétvége alatt beköltözhetnek a védett gyurgyalagok vagy a parti fecskék, és a természetvédelmi törvény miatt ilyenkor nem folytatódhatnak a munkák.
Ahogy a madárfiókák mentésénél is, a jó szándék gyakran a visszájára fordulhat. A magukat lelkes állatvédőnek tartó, de tájékozatlan emberek gyakran hajmeresztő ötletekkel állnak elő, és butaságokat terjesztenek.
Valaki például kitalálta, hogy a márciusi télbe visszatérő gólyákat össze kell fogdosni és meleg helyre szállítva meg kell menteni. Ezért volt olyan, hogy szinte az egész falu üldözte a szerencsétlen madarat. A gólyák persze segítség nélkül is átvészelték a hideget, vagyis nem kell mindenáron beleavatkozni a természet rendjébe.
A szakember legfőbb tanácsa az, hogy mielőtt cselekednénk vagy markáns véleményt fogalmaznánk meg természet- és állatvédelem kapcsán, inkább tájékozódjunk. Használjuk az internetet, és lehetőleg közismert, megbízható szervezetek, ne pedig ellenőrizhetetlen tanácsokra hallgassunk.