Mióta az eszemet tudom, amolyan tömör gyerek voltam. Nem folytam szét a hájtól, csak épp mindig egy fejjel magasabb és tíz kilóval több voltam, mint illett volna lennem. A méreteimmel nem tudtam mit kezdeni, ezt dobta gép, vagyis a germán ősök, ha lefogyok, akkor is nagyobb leszek nyolc számmal, mint a címlaplányok.
Nem is akartam én címlaplány lenni, csak mondjuk meg akartam volna közelíteni az ideált a fejemben. Úgyhogy küzdöttem. Mindennap. És sokszor sikerrel is jártam, hogy aztán közbejöjjön egy terhesség vagy betegség, és kezdhettem az egészet elölről. Néha azt gondolom, hogy ez nem normális, hogy ez már biztos evészavar, testképzavar, fogyókúra-mánia vagy valami furcsa anorexia. Valószínűleg így is van, hogy túlszorongom, túlgondolom, túlfoglalkozom a kérdést. De nem vagyok egyedül. A következő öt dologban ha magadra ismersz, te is olyan vagy, mint én, és az életed egy nagy küzdelem a kilókkal.
1. Reggel egyből az jut eszedbe, mit NEM ehetsz meg aznap
Jó lenne megenni egy sajtos kiflit reggelire, ebéd után fagyizhatnál, és este nassolhatnál chipset, mintha nem lenne holnap. Mindezt nem teszed, és már reggel tudod, hogy le fogsz mondani minden olyan ételről, ami után felébred benned a sóvárgás, mert nem akarsz önmagad ellensége lenni, és nem akarod akkorára növeszteni a fenekedet, hogy ne férjen bele a székbe. Nem szomorúság önt el, mert már megszoktad az évek során a lemondást, csak leszögezed magadban, hogy ma is tartani akarod az egészséges étrendet. Aztán vagy sikerül, vagy nem.
2. Nem várod a nyarat, mert fürdőruhát kell venni
A nyár a nagy mumus, mert egyáltalán nem szívesen mutogatod a tested. Egyébként nincsenek nagy problémák azzal a testtel, csak te látod magad bálnának a tükör előtt, mert amúgy simán beleférsz a ruháidba, és nem kell sátrat venned magadra ahhoz, hogy ki tudj menni az utcára. A fürdőruha viszont nem a barátod, abban látszik minden testi hiba, és meg vagy róla győződve, hogy a fél strand a te hurkáidon nevet csendesen a markába.
3. Úgy öltözöl fel reggel, hogy mások szemén át látod magad
Nem feltétlenül azt veszed fel, ami tetszik, inkább úgy nézed magad a tükörben, hogy vajon ebben a ruhában mennyire látják mások a felesleget rajtad. Hevesen irigyled azokat, akik bármilyen testre bármilyen ruhát fel mernek húzni, annyi önbizalmuk van. Egy darabig győzködöd magad, hogy neked is menne ez a hozzáállás, de aztán inkább maradsz az ápol és eltakar típusú ruháknál.
4. Az ünnepi lakomák alatt a súlyodon aggódsz
A karácsony, húsvét és szülinap neked nem annyira felhőtlen ünnepek, sokkal inkább a hízás rémisztő lehetőségéről szólnak. Ha megeszel egy szelet tortát, akkor vajon visszahízod azt az öt kilót, amit fél év alatt sikerült leadni? Ha két csokitojást is megengedsz magadnak, akkor vajon rád szakad a plafon, és eljön a világvége?
5. Bűntudattal nyelsz le minden falatot
És nem szeretsz mások előtt lenni. Ha eszel, az olyan érzés, mintha valami tiltott dolgot csinálnál. Mindegy, hogy mi van a tányérodon, maga az evés, az, hogy ételt veszel a szádba, megrágod és lenyeled, már olyan negatív élmény lett, hogy nem sok élvezetet találsz benne. Muszájból eszel, mert amit örömből ennél, az tiltólistán van. Amikor pedig út közben, az utcán vagy étteremben kell enned, egyenesen szégyelled magad, és azt gondolod, hogy mások biztos azt nézik, hogy nem csoda, hogy ilyen nagyra híztál, ha már megint eszel.
Megnyugtatlak, hogy ugyanilyen gondolatok cikáznak nők százezreinek a fejében, ez a probléma sokunkat érint, és mind megküzdünk vele napról napra. Hiába vetik oda nekünk az okos szakemberek és plus size modellek, hogy csak el kell fogadni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, egyszerűen nem megy. Mert amikor a tükörbe nézünk, még mindig nem azt látjuk, ami a fejünkben az ideális lenne. Talán sosem lesz olyan. Végül is el lehet ezzel szórakozni egy életen át, mi és a kilóink az állandó hidegháborús fogyókúrázásban jól elvagyunk. De azért még remélem, hogy egyszer talán megszabadulunk egymástól.