Az amerikai romantikus komédiákban gyakran látni rapid randikat, vagyis olyan szervezett ismerkedőesteket, amiken ugyanannyi fiú és lány vesz részt, de mindenkivel csak megadott ideig beszélgethetnek a résztvevők. Ott ülnek egymással szemben, van öt percük az ismerkedésre, de amikor megszólal a gong, át kell ülni a következő jelölthöz. Aztán a végén, ha valakivel kölcsönös volt a szimpátia, akkor megkapják egymás elérhetőségét.
Ezt mindig is nagyon érdekesnek találtam a tévé előtt ülve, aztán néhány éve megtudtam, hogy Magyarországon is van ilyen. Hogy miért akartam írni róla? Azért, mert magamtól nem mertem elmenni egy ilyenre. Így utólag elég megmosolyogtatóak az akkori félelmeim:
- Lehet, hogy kínos ilyen helyre menni, hiszen olyan, mintha egy zászlót lobogtatnék, hogy hahó, szingli vagyok, párt keresek.
- Mi van, ha nem leszek szimpatikus senkinek?
- Mi van, ha kínos helyzetbe kerülök?
Aztán tavaly szilveszterkor a baráti körben volt egy srác, aki elmesélte, hogy ő már több ilyen rendezvényen is volt, és nagyon jó bulik szoktak lenni. Megkérdezett engem és egy barátnőmet, hogy nem megyünk-e mi is el a jövő hetire. Igent mondtunk. Úgy döntöttünk, nem együtt megyünk a helyszínre, de már a tudat is támogató lesz, hogy van ott ismerős.
A házibulirandi
Ez nem rapid randi volt, hanem egy úgynevezett házibulirandi. Egy szórakozóhely alsó szintje volt kibérelve erre a célra. A regisztrációnál mindenki kapott egy színes lapot, ami azt volt hivatott jelezni, hogy ki melyik asztalhoz üljön, és egy papírt egy fél idézettel.
A bejárat előtt egy kicsit lelassítottam, előjöttek a fentebb felsorolt aggodalmak, de aztán elhessegettem őket. Az asztaloknál négy lánynak és négy fiúnak volt hely. Eleinte elég vicces volt, mert az én asztalomnál csak lányok ültek még. Elcsevegtünk, de azért mindannyiunkon érezhető volt, hogy na jó, de hát igazából nem ezért jöttünk… Furcsa érzés volt ez a nyilvánvaló várakozás az ellenkező nem képviselőire. Aztán megjöttek, de eleinte kissé zavarttá vált a beszélgetés, mivel volt egy kis mesterkéltség a dologban, hogy akkor itt most ismerkedni „kell”. Ezt oldotta később az asztalon található kvíz, amit a nyolcfős csapatnak közösen kellett kitöltenie.
Ezután választani lehetett, hogy az asztalnál marad az ember beszélgetni vagy társasjátékozni, esetleg megnézi, mit csinálnak az animátorok (csoportos vetélkedőket rendeztek), de akár el lehetett indulni megkeresni a kapott idézet másik felét, ami biztosan a teremben volt, egy ellenkező nemű házibulizónál. Vagy vehettük az irányt a tánctér felé is, ahol egy másik teremben retró zene és karaokeparti volt.
A programok milyenségéről igazából már nem tudok nyilatkozni, mert beszélgetni kezdtem az asztalomnál ülő egyik sráccal, és így telt el az este. Itt végződhetne happy enddel is a történet, de végül nem jöttünk össze. Viszont ezután volt néhány randink, és ezalatt rengeteget beszélgettünk, egymásról, nőkről, férfiakról, párkapcsolatokról. Olyan mély és tanulságos beszélgetések voltak ezek, amikre még most is jól emlékszem, és szívesen gondolok vissza. Egyszóval örülök, hogy elmentem erre a rendezvényre a beszélgetések miatt és amiatt is, hogy végre megismertem azt a közeget, amire régóta kíváncsi voltam.
Rapid randi
A házibulirandi után felbátorodtam, és elmentem egy klasszikus rapid randira is. Hét fiú volt, hét lány, és mindenkivel hét percet lehetett beszélgetni. Az asztalon voltak mentőkérdések is arra az esetre, ha elakadna a csevej. És egy papírt is kaptunk, amire jegyzetelhettünk, hogy később tudjuk, kit szeretnénk szimpatikusnak jelölni a rendszerben.
Igazi vakrandi a zacskófejű rapid randi
Kép forrása: Daily Mail
A jegyzetelés miatt egy kicsit állásinterjú-feelingje volt a dolognak, és én nagyjából már a harmadik embernél összekeveredtem, hogy akkor most neki meséltem-e már a hobbijaimról, vagy az még az előző fiú volt. Gyorsan váltottuk egymást, így nehéz volt ráhangolódni egy-egy beszélgetésre.
A végén senkiről nem éreztem, hogy ő lenne a nagy ő , és azt sem, hogy valamelyikükkel mindenképpen folytatni kellene a beszélgetést, úgyhogy senki nem kapott tőlem szívecskét az értékelőrendszerben (az esemény utáni nap online kell értékelni, és kölcsönös egyezés esetén megkapjuk a lehetőséget, hogy írjunk egymásnak a chatfelületen).
Egy kicsit gyors volt ez a hétszer hét perc, de összességében jól éreztem magam. Érdekes volt hét ennyire különböző ember egymás után. Volt, aki a standard bemutatkozással nyitott, más azonnal segítségül hívta a kérdéskártyákat, és voltak nagy dumások is, akik vicceket meséltek, vagy dióhéjban felvázolták az egész életüket.
Szervezett randik pro és kontra
A félelmeimről annyit, hogy teljesen alaptalannak bizonyultak, hiszen egy ilyen rendezvényen mindenki párt keres, így lehetetlen emiatt kínos helyzetbe kerülni. Sőt éppen hogy könnyített pálya, mert ezeken a helyeken nem fordul elő olyan, hogy már jó ideje beszélgetsz egy helyes sráccal, aztán hirtelen megérkezik a barátnője, hiszen mindenki szingli. Egy olyan eseményen pedig, mint a házibulirandi, a játékok segítségével könnyebb interakcióba kerülni másokkal, akkor is, ha nem vagy az a közvetlen típus, és egy sima partiban nem szólítanál le idegeneket. Egy olyan programon pedig, mint a rapid randi, minden ellenkező neművel beszélgetsz, így olyan emberekkel is, akikkel a hétköznapokban nem biztos, hogy kapcsolatba kerülnél, mert látszólag nincs bennetek semmi közös, de így van esély rá, hogy kiderüljön, ha mégis van.
Ami buktató lehet, hogy az ember elsősorban nyilván azért megy el egy szervezett randira, mert társra vágyik, és bízik benne, hogy ott megtalálja. Erre pedig rá lehet görcsölni. Minden érkező fiúban az igazit keresni, aztán csalódottan távozni, ha senkit sem találtunk ellenállhatatlanul vonzónak. Lehet úgy megélni, hogy „nekem még itt sem sikerült…”, de lehet máshogy is, például így: „Remekül eltöltöttem a hétfő estémet. Ahelyett, hogy otthon ültem volna, kimozdultam, és jókat beszélgettem kedves emberekkel.” Semmiképp sem érdemes úgy elindulni, hogy „itt most meg kell találnom a nagy őt”, mert gondolj csak bele, a program típusától függően 5-50 fiúval találkozhatsz egy ilyen rendezvényen, nincs az borítékolva, hogy közülük egyvalakivel biztosan egymáshoz illetek.
De ha a párodat nem is minden esetben találod meg, akkor is sok tapasztalattal gazdagodhatsz ismerkedés, kommunikáció, önbizalom terén, ha kipróbálod ezt a fajta ismerkedési módot, amit a szakember is remek lehetőségnek tart.
„A mai modern világban nehézzé vált az ismerkedés, ha az embernek már kialakult az élete, és ez alatt nem találta meg a megfelelő párt, sokszor nehéz olyan helyszínt és helyzetet találni, ahol új (szintén egyedülálló) embereket ismerhet meg. A szervezett randiprogramok arra adhatnak teret, hogy segítséggel, szervezett játékokon keresztül új emberek felé nyissunk. Így nemcsak esélyt adhatunk magunknak, hogy találkozzunk valakivel, aki fontos lehet, hanem átértékelhetjük a helyzetünket is. Például van, akit meglepetésszerűen ér, hogy igen, mégis léteznek más társkeresők is, méghozzá sokan. De olyan is akad, akinek az oldódásban segít: a biztonságos, szervezett közeg után könnyebben kommunikál más idegenekkel máskor is. Egyszóval szerintem ez mindenképpen egy pozitív kezdeményezés” – mondta el a véleményét Kovács Anna pszichológus.
Az külön jó, hogy a paletta is széles, így lehet válogatni. A már említett rapid randik és házibulirandik mellett léteznek társasjátékrandik, társkeresőknek szóló közös séták, főzések és borkóstolók is.
Borítókép: Moszkvai rapid randizók (Fotó: Stoyan VassevTASS via Getty Images)
