Őszintén bevallom, gyerekként, úgy ahogy van, szívből gyűlöltem a keresztnevemet. A hosszú változat túl ünnepélyes és tök idegen volt, a becenévtől pedig, amit a család, a barátok és az osztálytársak, meg a tanárok rámaggattak, konkrétan levert a víz. Nem azért, mert csúnya lett volna, hanem mert biztos voltam benne, hogy ezt a nevet nem lehet úgy kimondani, hogy az nekem, a név tulajdonosának is kedvesnek tűnjön.
Nem csoda, hogy ha rajtam múlik, már az általánosban úgy lecserélem, mint a szél. A macerás Veronikát mondjuk egy laza Nikire, vagy egy dallamos Viktóriára, esetleg egy romantikus Annára. Bármit megadtam volna érte akkoriban. De nem rajtam múlt. Így aztán maradtam kénytelen-kelletlen Veronika, vagy, ahogy akkoriban mindenki szólított: Vera. (Függetlenül attól, hogy ez amúgy egy tök másik név. Csak mondom.)
Évekbe telt, de valahogy csak belenőttem ebbe a Veronikaságba, ma pedig már elképzelni sem tudom, hogy máshogy hívjanak. Apropó elképzelés. Sokáig az is elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy bármilyen közösségben (osztályban, tankörben, vagy épp ovis csoportban) kettőnél többen legyünk Veronikák. Szinte egész életemben valahogy az volt az érzésem, hogy kevesen vagyunk. Hogy a nevem ritka. Én meg valamikor félúton jól elhittem, hogy ez mindig így lesz, most meg itt ülök egy szerkesztőségben, három másik Veronikával karöltve.
Kép forrása: Unsplash
És, ami meglepő, hogy amúgy még jól is esik. És nem csak azért, mert így egyszerre három olyan ember van, aki tökéletesen átérzi ezt a bizonyos Vera-Veronika problematikát, hanem a különleges kapocs miatt is, ami ehhez a három emberhez köt. De nem mindenki van így ezzel. Reggel munkába menet botlottam bele a négyéves Esmée anyukájának dilemmájába, aki most azért akarja megváltoztatni kislánya keresztnevét, mert az ovis csoportjában lesz majd két lány, akit ugyanígy hívnák.
A dilemmát egy zárt Facebook-csoportban is megosztotta, ahol a többség azon a véleményen volt, hibát követ el, ha ebből a nevetséges okból megváltoztatja a gyereke nevét. Megszólalt egy gyereknevelési tanácsadó is, aki osztotta a többség véleményét. Szerinte a névváltoztatás csak akkor indokolt, ha a keresztnév sértő lenne, vagy valamilyen okból károsan befolyásolná a gyerek egészséges lelki fejlődését. „Mivel ilyenről szó sincs, nagy hibának tartom a lépést.”
Szerinted jó döntést hoz, ha megváltoztatja a gyereke nevét? Te hogy döntenél a helyében? Írd meg!
