Mindig ügyeltem a biztonságomra a neten, és soha nem adtam ki ismeretleneknek olyan adatokat, amikkel visszaélhettek volna. Legalábbis ezt hittem sokáig… Aztán egy nap kiderült, hogy van valaki, aki akaratom ellenére szinte mindent tud rólam, én pedig semmit róla. A baj az volt ebben, hogy ez az illető abban lelte örömét, hogy engem kínzott, és zsarolt.
A történet egy válással kezdődik, amely után hónapokig teljes érzelmi bénultságban vegetáltam, és az életem romjain gubbasztottam. Miután végre valahogy sikerült összeszednem magam, és újra azt éreztem, hogy az élet még nekem is tartogathat örömet, sok elvált nőhöz hasonlóan én is regisztráltam néhány társkereső oldalra, és újra beizzítottam a közösségi életemet a neten. Úgy gondoltam, hogy így kevesebb sérülés és csalódás érhet, és nem annyira kockázatos a párkeresés. De óriásit tévedtem, és mint utóbb kiderült, nem én vagyok az egyetlen, aki pórul járt ezzel a módszerrel.
Nem azzal volt bajom, hogy a netes ismerkedés közben hazudnak az emberek, és másnak adják ki magukat, amint akik. Erre már az elején felkészültem, és számítottam rá, hogy az online társkeresésnek természetes velejárója a képmutatás, az ámítás, a nagyot mondás, mint ahogy az is, hogy az első élő randin jön majd a döbbenet, hogy a hosszú, átcsetelt éjszakák alatt kialakult kép arról a másikról mennyire nem felel meg a valóságnak. Már ha egyáltalán az illető megjelenik az első randin… Volt részem ilyen csalódásban, és vártam én is úgy az első találkán többször is, hogy a másik nem jött el. De azt gondoltam, hogy a dolognak ez az ára, és én hajlandó vagyok ezt megfizetni. Végül ennél jóval többe került a társkeresés.
Egy troll rám tapadt, és megkeserítette a napjaimat
Egy nap ugyanis feltűnt egy nagyon ígéretes férfi a társkeresőn, és éppen úgy beszélt velem, ahogy arra nagyon vágytam. Nem volt tolakodó, nem volt tiszteletlen, de nyámnyila sem. Hetekig beszélgettünk, ismerkedtünk, és ő közben végig nagyon kellemesen és ügyesen bókolt, udvarolt. Telefonon is beszéltünk, e-maileket váltottunk, és szép lassan minden gyanúm eloszlott vele kapcsolatban.
Ezzel párhuzamosan egyre aktívabb voltam a közösségi oldalakon, főleg a Facebookon, és lassanként visszanyertem az érdeklődésem a világ dolgai iránt. Régen nagyon sokat olvastam híreket, és foglalkoztatott, mi történik körülöttem, és szívesen adtam hangot a véleményemnek nyilvánosan is különféle kommentekben a közéleti ügyektől kezdve bármilyen témában. Ezt a szokásomat kezdtem újra felvenni, és néha már vitákba is bonyolódtam ismerősökkel és ismeretlenekkel is. Ez utóbbiak között volt valaki, aki álnéven folyton reagált a bejegyzéseimre, és cseppet sem hízelgő módon tette ezt. Az internetes trollok mintapéldánya volt. Nem is törődtem vele egy ideig, de olyan kitartóan támadott, és egy idő után olyan személyeskedő és sértő hangnemet ütött meg, hogy azt vettem észre, alvás helyett az ő üzenetein idegesítem magam. Másnap fáradt voltam és frusztrált, és amikor megint láttam, hogy ír, csak még jobban felzaklattam magam. De azt gondoltam, én egy erős és értelmes nő vagyok, nem hagyom legyőzni magam, és nem én leszek az, aki egy ostoba ember miatt magába folytja a véleményét. Minderről persze részletesen beszámoltam a csetes udvarlómnak, és bizalmasan megosztottam vele az érzéseimet, sőt még a harci stratégáimat is, amit a zaklatóval szemben kitaláltam.
Hetek teltek el, és közben mindkét kapcsolatom elmélyült. Az előbbi bensőséges, bizalmas lett, és túlestünk az első randevún is, ami igazán pozitív meglepetéssel szolgált számomra. Az ismeretlen trollal szemben pedig kialakult bennem a gyűlölet és a dac, hogy semmiképp nem fogom megadni magam neki.
Körülbelül a negyedik személyes találkánál tartottunk az udvarlómmal, amikor a troll komolyra fordította a dolgot, és nem csak sértegetni kezdett, hanem zsarolni is. Legnagyobb döbbenetemre olyan képeket mutatott nekem, amin én szerepeltem, és amiket elvileg senki más nem láthatott még, hiszen az új kedvesemnek készültek. Én azonban nem is kapcsoltam össze a két személyt, és meg sem fordult a fejemben, hogy közük van egymáshoz, arra pedig végképp nem gondoltam, hogy a kettő ugyan az az ember. A zsarolás a troll részéről világos volt: vagy lefekszem vele, vagy teleszórja az intim fotókkal a netet, és lejárat mindenki előtt. Ráadásul nem egyszerűen szexet akart, hanem olyan beteges dolgokat követelt, amiktől irtóztam. Tehetetlen voltam, és féltem, beváltja a zsarolást. A félelmeimet a párommal osztottam meg, aki egyrészt biztosított róla, hogy megvéd, másrészt azt a gondolatot is elültette a fejemben, hogy lehet, hogy a zsarolótól való megszabadulásomnak egyetlen módja az, ha engedek a követeléseknek. Napokon át sírtam, és őrlődtem ezen, és egyre közelebb kerültem ahhoz a döntéshez, hogy megteszem, amit akarnak tőlem, csak legyen vége ennek az egésznek. Jellemző, hogy a feszültségtől nem jutott eszembe az, hogy hivatalos segítséget kérjek, és akár a rendőrséghez, akár egy jogvédő szervezethez forduljak. Végül elhatároztam magam, és elmondtam a páromnak, hogy felkészültem, és találkozom a zsarolóval. Ő azt mondta, jól döntöttem, és titokban követ, és le fogja kapcsolnia a férfit a megfelelő pillanatban.
Úgy éreztem, a zsaroló tényleg tönkre fogja tenni az életem
Másnap délutánra meg is beszéltük a „randevút” egy diszkrét, de nyilvános helyen. Mikor odaértem, nem akartam hinni a szememnek: nem egy ismeretlen várt rám, hanem a párom! Ő volt az, aki rá akart venni bizonyos dolgokra, de szemtől szemben ezt nem vállalta. Azt hitte, majd megpuhít, és akkor kiélheti rajtam a titkolt perverzióit. Sírva rohantam el egyenesen a rendőrségre, amikor végre felismertem a helyzetet. Természetesen be is vitték őt, de ki is engedték, hiszen semmit nem tudtak rábizonyítani.
A gond azzal volt, hogy a fotóim és adataim még mindig ott voltak nála egy netes „fiókban”, és bármikor elterjeszthette őket, hogy bosszút álljon. Azt, hogy ez bűncselekmény, illetve az is jogsértés, hogy ő nyilvánosság előtt rágalmazott hosszú időn át a közösségi oldalakon csak később tudtam meg egy jogvédő szervezettől, amikor megoldást keresgélve rájuk bukkantam az interneten. Végül ők segítettek abban, hogy törvény előtt is felelősségre vonják a zaklatómat.
Egy teljes évet vett el az életemből ez a történet. Azért írtam le, hogy nektek ne kerüljön ilyen sokba a netes ismerkedés, és a túlzásba vitt csetes bizalom.
A dolognak szerintem három olyan tanulsága van, amit érdemes mindenkinek megfontolnia:
1. Soha ne adj ki semmilyen személyes információt annak, akinek a kilétében nem vagy biztos. A személyes találkozóig feltétlenül kerüld el, hogy magadról érzékeny adatokat, fotókat vagy más dokumentumokat közölj, de még utána is bánj óvatosan ezzel a dologgal!
2. Ne etesd a trollt! Tilos vitatkozni ezekkel az emberekkel, mert éppen ez az, ami mozgásban tartja őket, és biztos hogy te fáradsz el hamarabb!
3. Ne akard egyedül megoldani, ha bajba kerülsz! Ha előbb tudtam volna, hogy vannak olyan emberek, akiknek az a szakmája, hogy az internetes jogsértéseket kezelik – például az engedélyem nélkül felhasznált fotóimat segítenek eltüntetni a netről –, akkor jóval hamarabb megoldódott volna a gondom!
