„Osháról egy jótékonysági futáson hallottam először, amit kifejezetten azért szerveztek, hogy felhívják vele a figyelmet az altatásra váró, gazdátlan állatokra. Már akkor tudtam, hogy magamhoz veszem ezt a jóravaló bullmasztiff lányt, mikor kiderült, hogy az előző gazdái azért adták le őt a menhelyen, mert gyógyíthatatlan rákja van” – idézi a The Guardian című brit lap Alexis Fleminget, a fiatal nőt, aki azóta egy kifejezetten halálos beteg állatoknak fenntartott hospice-házat működtet.
„Osha éppen abban az időszakban csöppent az életembe, mikor egyik napról a másikra meg kellett válnom négylábú társamtól, Maggie-től. Az egész tragikusan hirtelen, egy rutineljárásnak számító műtét közben történt, hetekig nem tudtam magamhoz térni a sokkból, amit az elvesztése jelentett számomra” – vallotta be Alexis, majd hozzátette, Osha, a bullmasztiff inspirálta őt arra, hogy 2016 márciusában életre hívja a Maggie Fleming Állathospice-házat.
Kép forrása: Murdo MacLeod
„Mivel ez a gondoskodás elég időigényes, egyszerre legfeljebb három beteg állatról tudok teljeskörűen gondoskodni. Általában ennyit is vállalok el” – mondja Alexis, aki őszintén mesélt arról, hogy néhány gondozottja úgy került hozzá, hogy egyáltalán nem ismerte az emberi érintést. „Ők valószínűleg az egész életüket egy kennelben töltötték, simogatás és ölelés nélkül, mégis az életük végéhez közeledve mindennél jobban vágyták a közelségemet.”
Alexis interjújában elmondta azt is, hogy a hospice-ban a napjait leginkább az állatokról való gondoskodás tölti ki: „Etetem, fürdetem és gyógyszerezem is őket, ha arra van szükség. Az esetek többségében idős és beteg állatok vannak nálam, így a nap többi részében velük töltöm az időt. Van, hogy felolvasok nekik, de olyan is van, hogy egyszerűen csak összebújunk a kanapén, és hallgatjuk egymás szuszogását.”
A fiatal nő a hospice-ház mellett üzemeltet egy gazdaságot is, ahol 80 olyan haszonállat és tyúk él, akiket a vágóhídról mentett ki. „Az, hogy jót teszel egy állattal, hogy elkíséred őt az út végére, és addig megadod neki azt a szeretetet és biztonságot, amire szüksége van, hatalmas megtiszteltetés, ugyanakkor óriási felelősség is. De ez az, amit önként vállaltam.”
