Aki olvasta az előző, halogatásról írt cikkünket (ahelyett, hogy elkönyvjelzőzte volna a böngészője egyik eldugott menüjébe, hogy soha többé ne nézzen rá többet), kissé rossz szájízzel zárhatta be a tabot, ezt mi is tudjuk. Teljes kórképet vázoltunk fel ugyanis az ébredéstől a (vészesen közelgő!) karácsonyfa-vásárláson át az elbaltázott ismerkedésig, elmondtuk, milyen buktatói vannak ennek az első ránézésre lusta, megúszós, valójában nagyon is feszült és kimerítő életmódnak, megoldási javaslatokat azonban nem adtunk. Alant ezt igyekszünk pótolni.
Feszült és kimerítő? Hát a halogatás lényege nem a semmittevés és a megúszás?!
– teheti fel az egyébként teljesen jogos kérdést a kedves nem-halogató olvasó. Eláruljuk: nem. A kényszeres halogatás és a lustaság ugyanis két teljesen különböző dolog (igaz, nyilván van némi átfedés a tünetekben). A lusta ember egyszerűen nem hajlandó foglalkozni semmivel, amihez nincs kedve, ami egyébként eleve nem kis kihívás, tekintve, hogy a 21. századi fejlett kapitalizmusban a totális jólét és a végtelen lehetőségek ellenére az élet tízszálalékokban mérhető része olyan dolgokból áll, amihez épelméjű embernek semmi kedve. Az okos lusta ember éppen ezért inkább magát az életet változtatja meg, mint hogy belefogjon a lustasága tárgyába. Munkahelyet vált, elköltözik, annyi pénzt keres, hogy takarítónőt és intézőembereket foglalkoztasson, míg ő kedvére lustálkodik. A buta lusta ember pedig tétlenül és apatikusan nézi végig, ahogy összeomlik körülötte minden. A krónikus halogató ezzel szemben
folyamatosan szorong és vergődik, a halogatás végtelen küzdelem nem csak családunkkal, szüleinkkel, főnökünkkel, a közművekkel, az önkormányzattal és az állami szervekkel, hanem magunkkal is.
Ez pedig iszonyú kemény meló. Ezeket a sorokat például egy olyan ember írja, akinek tegnapelőtt kellett volna leadnia ezt a cikket és sokkal jobban elfáradt a lelkifurdalástól, mint amennyire attól fáradt volna el, ha egyszerűen megírja ezt a cikket. Hülyeség, mi? Az. De hát ilyen az ember. Hülye.
Térjünk is tehát vissza az előző cikk halogatáskategóriáira és lássuk, mit tehetünk, hogy egy kicsit könnyebb és szorongásmentesebb életünk legyen!
Ébredés
Megírtuk: attól az egy (vagy négy-öt) csakmégötperctől nem leszel kialudtabb (van ilyen szó?), viszont a dugóban, szmogban ülve az általános rossz közérzet mellett még az is nyomaszt, hogy késésben vagy. Mit lehet tenni? Természetesen azt, hogy
felkelsz időben!
No shit, Sherlock! – reagálja most erre teljes joggal az angolról lefordíthatatlan mondatot a kedves halogatós olvasó. Pedig tényleg ez a megoldás – az ébredés sajnos az a helyzet, amikor muszáj erőszakot venned magadon. Akár puszta akaraterővel, amikor is csak azért is kinyitod a szemed és félig öntudatlanul kikászálódsz az ágyból, akár trükkökkel, például úgy, hogy veszel egy propelleres ébresztőórát, amelyet konkrétan el kell kapnod, hogy abbahagyja a csipogást. (Ezt nem most találom ki, tényleg létezik!) A jó hír az, hogy a lelked, majd a tested is megtapasztalja, hogy ez így neked igenis jó, azaz kifizetődik gyorsan felébredni és úgy beérni a munkahelyre/iskolába, hogy nem bocsánatkérésekkel kezded a napot. Egy pár hét után pedig egyszerűen megtanulsz felébredni. A “késős” jelző pedig szépen lassan lekopik rólad, helyette aggatnak majd rád mást, ne aggódj!
Jelmezes buli
Itt is a meditáció és a mantra segít:
Jelmezt varrni márpedig jó!
– ezt kell mondogatnod magadnak, és előbb-utóbb el is hiszed majd. Tudod, hogy miért? Hát azért, mert jelmezt varrni tényleg jó, egyrészt kreatív zen lélekgyakorlat textillel dolgozni (és elbukni abban a tudatban, hogy nem baj, van még időd megvarrni a gyerek Halloween-kosztümjét, és legközelebb sikerül), másrészt hatalmas sikerélmény, amikor mindenki dob egy hátast és irigykedik a te csodálatos gyerekedre. A halogatásról nem szoksz majd le, de a varrás is egy olyan tevékenység lesz, amihez van kedved, így aztán nem is halogatod majd. Pofonegyszerű, nem?
Ismerkedés
“Meglátod, azon kapod magad, hogy oda-odanézel, közben azon gondolkodsz, ki lehet ő, hogy létezhet ilyen szép orr/szempár, milyen zenét szeret, vajon van-e csaja/felesége, ha nincs, keres-e, ha igen, biztos gyönyörű gyerekeitek lennének, és mire eljutsz odáig, hogy képzeletben kiválasztod közös otthonotok konyhacsempéjét, az illető már nincs sehol” – írtuk le a helyzetet az előző cikkben megoldási javaslat nélkül. Ez a legnehezebb kérdéskör, nem is szeretnénk átmenni randiguruba, vagy konyhapszichológiai Coelho-idézetekkel fárasztani téged arról, hogy egyszer élünk, rövid az időnk ezen a kis sárgolyón és minden kihagyott lehetőséget bánni fogunk. (Coelho ide vagy oda, ez egyébként pontosan így van.) Tudjuk: mint minden szorongós halogató, ettől még nem szeded össze a bátorságod, és attól tartasz majd, hogy biztos tök ciki lesz az egész. Fogjuk meg hát a témát a másik végéről és rögzítsünk egy fontos mondatot:
Igen, tényleg ciki lesz, erre mérget vehetsz.
Emeljük a tétet: nehogy csak ezért ne szólítsd meg, sőt: éppen ezért szólítsd meg! 2018 van, ezt ne felejtsd el, szerencsére azoknak az időknek már rég vége, hogy furán veszi ki magát, ha egy nő szólít meg egy férfit. (Ha meg a férfi mégis ezt gondolja, akkor egy – méltatlanul keveset használt szóval élve – pernahajder, ne vesztegesd rá az időt!) Szóval az ismerkedés mindig ciki, fura, awkward – hogy megint egy lefordíthatatlan angol kifejezéssel jöjjünk -, ezen nincs mit szépíteni, nem is kell, nem is szabad, inkább állj bele, vállald a kezdeti furaságot, lehet ezen ironizálni, poénkodni, ha van esze, ízlése és műveltsége, vevő lesz rá, nem is ismerkedés ez már ekkor, hanem metaismerkedés, az érintés, a csók, a randi is valódi lesz, később pedig milyen jó lesz kibeszélni, hogy mennyire vicces volt az eleje!
Papírmunka
Számlák, utalások, rendszerezés, iratok, mailek átfutása, kasszarendezés és csekkekkel zsonglőrködés. Erre írtuk, hogy ebben aztán tényleg semmi öröm nincs. Ennél okosabbat sajnos most sem tudunk mondani. Szerencsére az előző cikkben véletlenül megírtuk a megoldást is: gondolj arra, mennyire ciki lesz a behajtóknak esküdözni a telefonba, hogy most már tényleg utalsz! Ha ez a gondolat nem elég ahhoz, hogy időben letudd a témát, akkor sajnos semmi. Szóval vegyél egy nagy levegőt és szánd rá azt a havi egyszer (!) két órát. Sokkal kevesebbszer fáj majd a fejed a hónap hátralévő részében.
Takarítás
A halogatástudomány legszerteágazóbb témája, egyben a leghalogathatóbb tevékenységi kör a takarítás: a rendrakás, mosogatás, porszívózás, suvickolás, és igen, a vasalás. Kinek van erre ideje!? Egy igazi halogatónak biztosan nincsen, hiszen neki minden szabadideje és energiája elmegy arra, hogy a halogatása miatt érzett lelkifurdalásában vergődjön tehetetlenül! Ahogy fentebb már előfordult, a takarítás-dilemmára sincs tuti receptünk, egy-két tippünk azonban akad. Ha a kedves olvasó például perverz, megpróbálhatja élvezni is a takarítást, valahogy úgy, ahogy a Karate kölyökben harcművészeti mozdulatokká alakult az autófényező és kerítésfestő rutin, de tudjuk, ez nem mindenkinél válik majd be. Így hát a következőket javasoljuk.
Amikor legközelebb kitakarítasz (olyat nem írunk, hogy most azonnal takaríts ki, mert úgysem fogsz), tehát, amikor tényleg elszánod magad, összepakolsz, portalanítasz, kiganézol mindent és felmosol, állj meg a lakás közepén. Nézz körbe. Időzz el a csillogó padlón, amiről (legalább még ma) akár enni is lehetne. Ez a te lakásod, itt van az egész kis életed, méghozzá a legjobb formájában. Tisztán, üdén. Csukd be a szemed.
Vegyél egy mély levegőt, hagyd, hogy átjárjon a Domestos-szag és a porszívó által visszafújt levegő jellegzetes melege.
Gondolj arra, hogy ahogy a te életed, úgy az életed fő helyszíne: a lakásod is megérdemli azt a gondoskodást, odaadást és figyelmet, aminek a vége ez a nagyszerű érzés. Ha ezt megéled, talán könnyebb lesz rendszeresebbé tenni ezt az egyébként tényleg béna és fárasztó tevékenységet.
Vagy nem. De tényleg nem tudunk okosabbak lenni.
A szék
Az alternatív ruhafogas, ami mindenre jó:
Szennyes- és frissenmosottruha-tároló, bugyi- és zokniszárító (ha valami nem fért volna fel a fregolira, ami megesik, ha kényszeres halogatóként másfélhetente egyszer mosol), szóval mindenre, csak arra nem, hogy izé, ülj rajta.
Ezt írtuk a tárgyról, amit egy igazi halogató inkább a végtelenségig használ nem rendetetésszerűen, csak el ne kelljen pakolni a ruhákat! Erre kivételesen van egy tuti receptünk:
Tarts házibulit!
A házibulinak ugye a nyilvánvalókon (nasi, alkohol és az idő előrehaladtával egyre rosszabb zene, amíg el nem érünk a kilencvenes évekbeli kedvenceinkhez) túl van egy olyan jellegzetessége, hogy illik leültetni az embereket. Igaz, egy valódi halogató megértené, ha a házigazda azzal nyitna, hogy
bocs, azt a széket ne használd, ott a szennyesem ül,
abban azért biztosak vagyunk, hogy erőt vennél magadon és odébb pakolnál. Mondjuk egyenesen a mosógépbe.
Karácsony
Azt írtuk, a halogatás merő szorongás, a karácsonyt halogatni viszont még rosszabb, instant agyhalál december 23-án, amikor nekünk még el kell mennünk a halogatók purgatóriumába, a plázába. Itt egy fontos feladatod van: eldönteni, hogy beleállsz-e a kínálkozó ideológiákba (például abba, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és elég, ha szeretetet adunk egymásnak, bármit is jelentsen ez), vagy tényleg bevásárolsz. Ha az utóbbi, akkor viszont muszáj letudnod októberben és novemberben. Bízunk benne, hogy egy elhalogatott karácsony, illetve az ez okozta agyérgörcsközeli állapot elég ahhoz, hogy egyszer és mindenkorra belásd ezt. A fát persze nem tudod ennyire előre megvenni, úgyhogy erre csak azt tudjuk mondani, hogy
adj jó sok pénzt egy ismerősödnek azzal, hogy karácsony előtt pár nappal egyszer csak jelenjen meg nálad egy tisztességes fenyővel, nem érdekelnek a részletek, oldja meg.
Nyugodtabban alszol majd, meglátod.
Ég a zsír!
Most tényleg nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy mivel vegyük rá a halogatókat, hogy elkezdjenek mozogni. Ám a helyzet az, hogy éppen ez a téma, amivel a legnehezebb bármit is kezdeni. Az egészséges életmód – sport, kondi, fogyókúra vagy egyszerűen az, hogy nem tömsz magadba rettenetes dolgokat – ugyanis csak és kizárólag az adott emberre tartozik és az ő életét nehezíti/könnyíti meg, másokét nem. Amit pedig egyedül magadért kellene megtenned, azt a legnehezebb megtenned. A halogatós ember jellemzője ugyanis, hogy
nem értékeli és nem tartja túl sokra magát és a saját életét.
Azért halogat, mert (még maga előtt is) titokban úgy érzi, nem ér ez az egész annyit, hogy tegyen dolgokat azért, hogy könnyebb legyen neki. Tragikus helyzet ez, egy cikk pedig kevés ahhoz, hogy segítsünk, plusz ugye meg is ígértük, hogy nem merészkedünk coelhós mélységekbe-magasságokba. Csak annyit mondhatunk, hogy valahogy, bárhogy tényleg kezdd el szeretni magad, ha így lesz, jön magától az egészséges életmód is. Nem fordítva. Azaz
nem attól fogod szeretni magad, hogy lefogysz, hanem azért kezdesz majd fogyni, mert tudod, hogy megérdemled.
Na jó, mégis átmentünk a motivációs idézetek világába. Bocsánat.
A torta
E cikk előzményében azt írtuk, szülinapi zsúrra tortát rendelni mégiscsak ciki, talán még cikibb, mint egy összeomló, szedett-vedett tortaköltemény. A megoldás azonban mégis ez lesz, már csak azért is, mert e sorok írója a pestós csirkemellnél bonyolultabb ételt még életében nem készített, így nem is kezd el okoskodni azon, mi legyen a tortakérdéssel. Az viszont biztos, hogy Magyarországon épp gasztroforradalom dúl, ami azt jelenti, hogy nem kell az ötödik vagy a tizenkettedik kerület elit cukrászdáiba menni, jó eséllyel találunk egy tisztességes tortalelőhelyet a közelünkben, amely épelméjű árakkal dolgozik. A gyerekek dobnak majd egy hátast, a jelen lévő Tökéletes Anyukák pedig kibeszélnek majd – “na, ez is csak rendelni tud” -, de az meg kit érdekel, nem?
Úgynevezett női dolgok
Emlékeztetőül: “kopott köröm, kutyarágta frufru, borostás láb, szó szerint és divattörténetileg is megkopott ruhatár, ilyenek”.
A testpozitív feminizmus és a lelki kiegyensúlyozottság jegyében (égisze alatt, keretein belül) mi azt javasoljuk:
Tudod mit? Állj bele!
Ez a te tested és a te életed. Nem egy cég reprezentációs eszköze vagy a férfiak kiszolgálására kitenyésztett dekoratív díszítő elem. Csak tedd fel a kérdést, hogy önazonosabbnak érzed magad szépen-takarosan megcsinálva, mint anélkül. Lehet ugyanis, hogy ez a halogatás nem is halogatás, hanem egy rejtett lázadás a genderalapú elvárásrendszer ellen. Ha így van, nyugodtan hagyd “szétesni” magad (értsd: úgy kinézni, ahogy egyébként is kinéznél, tudod, ahogy a férfiak is szokták, esetleg némi borotválkozást leszámítva). Használati utasítást ehhez nem is adnánk, csak egy apró, lábjegyzetszerű mondatot hagynánk itt:
2018 van, és nincs semmi baj azzal, ha úgy döntesz, hogy mondjuk szőrös lesz a hónaljad.
