„A harmadik terhességem ikerterhességnek indult, de végül csak egy babát hoztam világra: egész pontosan négy és fél évembe telt, hogy ezt a mondatot le tudjam írni. Egész mostanáig, ez olyasmi volt, amit magamnak tartogattam, amit nem hogy az ismerőseimmel, de még a hozzám legközelebb állókkal sem osztottam meg. Elzártam magamban, csakúgy, mint a dobozt, ami a róla szóló emlékeimet tartalmazta.”
Danielle Lucia Schaffer négy kisfiú büszke anyukája, aki most a Today.com oldalán írt őszintén arról a bizonyos harmadik terhességéről, amely alapjaiban változtatta meg az életét. Azt írja, azért osztotta meg élete egyik legfájdalmasabb emlékét – amit egész mostanáig csak kevesekkel tett –, mert szerette volna, ha a hozzá hasonló cipőben járó szülők erőt merítenek a történetéből. És nem mellesleg tudják, hogy nincsenek egyedül.
„Attól a pillanattól kezdve, hogy kiderült, ikreket várok, a férjemmel pontosan azt csináltuk, amit más szülők csináltak volna a helyünkben: megvettük az egyforma rugdalózókat, az ikerbabakocsit, sőt még a családi autót is lecseréltük egy nagyobbra, hogy mind a hatan kényelmesen elférjünk majd benne. Valahol a terhesség közepén jártam, mikor az egyik vizsgálat váratlanul tovább tartott, mint a korábbiak.
Fotó: Getty Images
Mikor az orvosom visszajött a vizsgálóba, az arckifejezéséből már tudtam, hogy rossz hírt hoz. És így is lett: közölte, hogy az egyik babám meghalt. Minden ok nélkül. Egyik napról a másikra. Nem tagadom, nehéz volt megemészteni a hírt, a környezetem reakcióit pedig még ennél is nehezebb. Tudom, hogy kedvesek akartak lenni, hogy segíteni akartak, de abban az időszakban, mikor épp elvesztettem egy babát, nem esett jól azt hallani, hogy »Örülj, hogy a másik jól van.« Se azt, hogy: »Boldog vagyok, hogy legalább az egyik baba egészséges.«”
Danielle azt írja, nincsenek szavak, amik leírhatnák, mi zajlott benne a várandóssága második felében. „Miközben azon aggódtam, hogy a másik babámmal minden rendben legyen, a testemben még ott volt az a pici, aki már nem élt. Nincs ember, aki erre fel tud készíteni egy kismamát” – írta, majd hozzátette, végül, amikor 20 héttel később Roman teljesen egészségesen megszületett, hatalmas teher hullott le róla.
„Amikor elveszítesz egy kisbabát, olyan sebet kapsz, ami utána egész életedben elkísér majd. Biztos vagyok benne, hogy mikor évekkel később, teljesen váratlanul negyedszer is teherbe estem, ezért ragaszkodtam mindennél jobban a babához. Hittem, hogy vele teljessé válik a családunk, és nem csalódtam. Még úgy se, hogy azért Brody érkezése után is el-elszomorodom, mikor eszembe jut, mi lett volna, ha a harmadik terhességem végén ikreim születnek.”
