A most már 31 éves Alex alkoholizmusáról és a függőség elleni küzdelméről a BBC újságírójának mesélt kíméletlen őszinteséggel. Az interjúban többek között elárulta, 16 éves korától kezdve rendszeresen jártak inni a barátaival. „Ez nagyjából egybeesik azzal az időszakkal, mikor a családom és a barátaim előtt is felvállaltam végre, hogy meleg vagyok. Akkoriban azért ittam, mert úgy éreztem, ez kell ahhoz, hogy az lehessek, aki vagyok.”
Ha nem ivott, Alex szorongott, ennek ellenére sem fordult meg a fejében, hogy esetleg alkoholista lenne. „Voltak szabályaim, amikhez minden körülmények között tartottam magam: egészségesen ettem, rendszeresen mozogtam, és igyekeztem 100%-ot nyújtani a munkahelyemen is. Szabály volt az is, hogy reggel vagy délelőtt egyáltalán nem ittam. Kivéve, ha nem kellett mennem sehova.”
Csakhogy szabályok ide vagy oda, Alex életében már viszonylag fiatalon megjelentek az első figyelmeztető jelek, amik arra utaltak, komoly problémája van. Így például az, hogy időnként még részegen ment dolgozni, vagy hogy az életében egymást érték az olyan esték, mikor öntudatlanra itta magát.
„Akkoriban azt éreztem, hogy pia nélkül nem is működöm, és sokszor kaptam magam azon, hogy mikor a barátaim már mind hazamentek, én még mindig az utcákat járom, hogy találjak egy helyet, ami még nyitva van, és ahol inni adnak nekem.” Alex ekkortájt a húszas évei elején járt, és ez volt az az időszak is, mikor először érezte azt a „furcsa” fájdalmat a teste jobb oldalán.
„Valahogy sikerült meggyőznöm magam arról, hogy a fájdalom nem komoly. Hogy egyszerű izomhúzódásról van szó.” Ám mielőtt néhány hónapra Berlinbe költözött volna, Alex nem bírta megállni, és időpontot kért a háziorvosához. „Már majdnem mindent elmondtam, de végül berezeltem, és inkább úgy adtam elő a panaszaimat, mintha egy barátomé lennének.” Noha a tünetekre az orvos gondolkodás nélkül, látatlanban rámondta, hogy kezdődő májelégtelenség, a fiú ennek ellenére nem kezeltette magát. Sőt!
Bevallása szerint igyekezett nem is tudomást venni a dologról. Aztán nem sokkal később Berlinben, három átbulizott este után, Alex annyira rosszul lett, hogy már kénytelen volt szembenézni a függőségével. „Amikor másnap alig bírtam felkelni a fájdalom miatt, be kellett ismernem, hogy komoly gondom van. Hogy az alkohol átvette az irányítást az életem felett.”
Alex végül, ahogy hazatért Londonba, jelentkezett egy Anonim Alkoholista csoportba. „Nekem a gyűléseken tudatosult, hogy milyen súlyos az alkoholizmusom. Tudom, hogy a csoportterápia nem mindenkinél működik, de nekem rengeteget segített abban, hogy ma már nyugodtan mondhassam, ha nem is azt, hogy meggyógyultam, de azt, hogy visszataláltam saját magamhoz.”
