„Egy rakás embert ismerek, akik ugyanazzal a mentális betegséggel küszködnek, amivel én: depresszióval. Ezt nagy részben annak köszönhetem, hogy a magam részéről igyekszem a lehető legnyitottabban kezelni a problémát, és sokat beszélek róla. Akivel csak lehet. Ennek ellenére mégis csupán egy maroknyi olyan ember van, aki pontosan tudja, hogy most mennyire rossz állapotban vagyok.”
A Scary Mommy oldalán név nélkül író apuka a folytatásban elmondja, az utóbbi hetekben szinte egyfolytában kimerültnek érzi magát. Olyannyira, hogy ha tehetné, ki sem kelne az ágyból egész nap. „Talán nem is a kimerült szó a legmegfelelőbb, hogy leírja azt, amit érzek, de jobb sajnos nem jut az eszembe” – írja, majd hozzáteszi, mindennap alszik napközben is. Ha teheti, többször is.
Amikor most azt mondom, az utóbbi időben romlott a depresszióm, akkor azalatt annyit értek, hogy az érzelmi tartalékaim gyakorlatilag lenullázódtak. Mindennap sírok. A legkisebb akadályt is kész katasztrófaként élem meg, társasági életem pedig nem létezik. Ahhoz sincs erőm, hogy színleljek egy mosolyt, nem hogy még beszélgessek is.
A neve elhallgatását kérő apuka azt mondja, a napokat robotpilóta üzemmódban tudja csak végigcsinálni. „A legnehezebben az megy, hogy rávegyem magam egy adott feladat elvégzésére. Ez még úgy is nehézséget okoz, hogy pontosan tudom, hogy rengeteg dolgom van, és bűntudatom is van, ha valamit nem csinálok meg.”
„Amikor azt mondom, súlyos depresszióm van, akkor azzal azt akarom mondani, hogy sokat foglalkoztat mostanság az öngyilkosság kérdése. Nem akarom tényleg megölni magam, ennek ellenére a gondolat újra és újra az eszembe jut. És rettegek, hogy a dolgok egyszer csak olyan rosszra fordulnak, hogy elfelejtem, valójában mennyire szeretek élni.”
Az apuka a bejegyzését azzal zárja, hogy nem minden depressziós ember érzi ugyanazt, amit ő. Mégis szerette volna, ha az emberek kapnak egy képet arról, mivel jár ez a sokakat érintő mentális betegség.
