Jolcsi néni láthatóan rutinos interjúadó, magabiztosan vezet a bevásárlóközpont egyik általa csendesebbnek ítélt kávézója felé. Kicsit zavarbaejtő számomra a találkozás: Jolcsi néni videóit annak idején az öcsém mutatta nekem, és akkor nagyjából két óra alatt végig is néztem az életművet a személyes kedvenceimnek számító suzukis videóktól a praktikus receptekig. Persze nem akarok hazudni, kevésbé érdekelt az agárdi vasútvonal korszerűsítése vagy a fogyókúrás káposztaleves (bár mindkettő kétségkívül hasznos), sokkal inkább maga Jolcsi néni, ez a hihetetlenül jó fej nyugdíjas, aki olyan tempóban és olyan gyorsan növekvő népszerűséggel gyártotta a videókat, hogy GoodLike Márton is elbújhatott mellette.
Gál Istvánné csatornáját először – méltatlan módon – a Subba fedezte fel, de aztán a 444 is készített vele interjút, az évek alatt pedig nemcsak követőtábora duzzadt több mint 4000 főre, de Jolcsi néni a nyugdíjasok internethasználatának szószólója is lett. Csinált már időseknek szóló oktatóvideót a netezésről, idén pedig részt vett a Siófoki PlayIt Show-n is, ahol a legújabb videójátékokat is kipróbálta. Az egészsége miatt sajnos már nem nagyon tervez újabb videókat készíteni, de csak úgy, saját maga és férje számára azért továbbra is videózik. Jolcsi néni azt mondja, az internet megváltoztatta az életét, és talán azt sem túlzás állítani, hogy Jolcsi néni is kicsit megváltoztatta az internetet.
2010 óta készít videókat. Amikor elkezdte, számított rá, hogy ekkora siker lesz belőle?
Nem, egyáltalán nem. A számítógépet tulajdonképpen 2005-ben kaptam, aztán talán csak 2011-ben tettem fel az első videómat a YouTube-ra. Azelőtt is rendszeresen csináltam mindenféle kis videókat ismerősöknek születésnapra, névnapra, de egyszer egy barátunknak valamiért nem sikerült lejátszania a felvételt. Akkor találtam ki, hogy felteszem a YouTube-ra. És ezután jött a többi is szépen sorban: a Ganz-találkozó, a hallókészülékemről készült videó, a főzőcskék, házfelújítások. Aztán valahogy a feliratkozók is elkezdtek gyülekezni.
Volt olyan, hogy felismerték az utcán?
Igen! (nevet) Itt a piacon már többször előfordult, hogy megszólítottak, kérdezték, hogy én vagyok-e a Jolcsi néni. De azért ez nem esik meg olyan gyakran, ennyi ismertséget még ki lehet bírni.
De azért van már nyomás, hogy kellene új videókat készíteni a feliratkozóknak?
Volt, hogy írták, hogy miket szeretnének, ilyen főzőcskét, meg amolyat, de én most már nem igazán tervezek újabb videókat csinálni. Már idősebb vagyok, azóta műtötték a szememet és a hallásom is sokat romlott, ezért nehezemre esik már felmondani a szövegeket. Mostanság legfeljebb hébe-hóba csinálgatok videókat. A témákat egyébként is mindig úgy választottam meg, hogy mi az, amihez éppen kedvem van – legutóbb például a siófoki videójátékos rendezvényről készítettem videót.
Gál Istvánné (fotó: Kováts Dániel)
Jolcsi néni azóta az idősek számítógép-használatának szószólója lett, még egy oktatóvideót is csinált, amiben az internetezésről mesélt. Önnek mit adott a technológia?
Tulajdonképpen kinyílt a világ, sokkal jobban tudok érzékelni mindent. Ha valamiről szó van, vagy felmerül valamilyen kérdés, már nem a lexikont veszem elő, hanem egyszerűen leülök az internet elé, és pillanatok alatt megkeresem. Beszélgetünk a párommal, és ha valamit nem tudunk, mondom neki, hogy „nem tesz semmit, máris utánanézek a neten”. És akkor már tudjuk.
Csak nyugdíjasként ismerkedett meg a számítógépekkel. Előtte nem is igazán érdeklődött irántuk?
Amikor dolgoztam, még nem voltak számítógépek, aztán amikor bevezették őket a munkahelyemen, minket szuperáltak ki, mert azt gondolták, nem fogjuk tudni tartani a lépést.
Pont ezért volt leépítés? Akkor elég nagy fordulat, hogy Jolcsi néni utána számítógépguru lett.
Pont tíz évvel rá! De sosem haragudtam én a számítógépekre. Anno úgy került a gép a házunkba, hogy a férjem mondta, ha úgyis úgy szeretek naplót meg jegyzeteket írogatni, ezeket egyszerűbb lenne digitálisan vezetnem, ráadásul úgy könnyebb volna a számlákat is számon tartanom. Először rávágtam, hogy én nem tudok számítógépezni, de aztán elmentem egy egyhetes ingyenes tanfolyamra és akkor már az első alkalommal azt gondoltam magamban, „hát ezt meg tudom tanulni”! Szóval vettem magamnak könyveket, kikölcsönöztem a könyvtárból, amit tudtam és szépen kikísérleteztem magamnak mindent. Az internetezést úgy tanultam, hogy nyertem 2 hónap ingyenes ADSL-t az akkori Matávtól, aztán ahhoz is elvégeztem egy tanfolyamot. Még oklevelem is van, ki van nyomtatva. Majd elküldöm a képet.
Már többször előfordult, hogy felismertek, azért ennyi ismertséget még ki lehet bírni. (fotó: Kováts Dániel)
És hogy jött a videózás?
A számítógépünkhöz járt egy filmszerkesztő program is, de az unokaöcsém, aki segített nekem beállítani a számítógépet, azt mondta, az nagyon bonyolult lenne nekem, meg különben is angolul van. Szerencsére olvastam, hogy tudják már magyarítani a programot, ezért elmentem ahhoz a céghez, akik ezzel foglalkoztak, vittem nekik egy cd-t, ők pedig nagyon szívesen rátették nekem a szoftvert. Utána sok mindent, például a vágást is magamtól silabizáltam ki.
Hogy látja, a magyar nyugdíjasok mennyire nyitottak a technológiára?
Kezdenek már nyitni, de nem könnyű, hiszen az én koromban az ember már nehezen változtat a szokásain. Pedig rengeteg tanfolyam van, sok kimondottan idősekre szabva, ma már tényleg minden művelődési ház csinál ilyeneket – itt nálunk, a XI. kerületben is van. Van egy barátnőm, akinek nincs is számítógépe, mégis elvégezte velem az egyik tanfolyamot. Ő mindig a könyvtárban szokott számítógépezni, úgy levelezünk egymással.
Az internet kimondottan veszélyes hely lehet azoknak az időseknek, akik nem tudják megfelelően kezelni: ma már rengetegen próbálják online átverni a nyugdíjasokat. Ön szerint hogyan lehet felvértezni ilyenek ellen az idősebb korosztályt?
Persze, ettől én is nagyon félek. Ha online vásárolok, csak olyan helyen teszem, ahol utólag is tudok fizetni, ha pedig valahol nincs semmilyen elérhetőség, csak egy telefonszám, már nem is érdekel, mert tudom, hogy ha bármi gond adódna, akkor szinte lehetetlen kinyomozni, kik állnak mögötte. Szerintem a biztonságos internetezéshez muszáj tanfolyamot elvégezniük az időseknek, ott tudják a lehető legjobban kiokosítani őket. Például ha olyan számlát kapunk, ami gyanús, nincs rajta elég információ, és nem is tudunk róla, hogy be kellene fizetnünk, akkor nagyon valószínű, hogy csak átverésről van szó. Szerencsére én már rutinos vagyok ezekben.
Ha nem videókat készít, miket csinál még a számítógépen?
Mindent megnézek! Recepteket keresek – már nem is használom az otthoni szakácskönyveimet, pedig rengeteg van belőlük, – híreket olvasok. Ritkábban játszom is valamit, de azt kevesebbet szoktam, inkább a párom szeret, akinek van egy kedvenc puzzle játéka. Saját fotókat lehet belerakni, amiket én szoktam kiválasztani, aztán a gép összekeveri őket, így ő nem tudja, melyik képről van szó, amíg ki nem rakja. Most is hagytam neki egyet, mielőtt elindultam volna. Egyébként neki is van külön számítógépe, nehogy véletlenül elrontsa az enyémet.
Volt már, hogy elrontotta?
Nem, szerencsére még nem, de azért fél tőle. Különben akciósan vettük neki a gépet, szóval tényleg megérte.
Egy számítógép mellett egyszerűen nincsen unalom (fotó: Kováts Dániel)
Jolcsi néni párja már korábban is értett a számítógépekhez?
Nem, ő még idősebb is nálam, szóval neki sem nagyon volt alkalma korábban számítógépet használni – én tanítottam meg őt. De nagyon jó ötlet volt, mert azóta ő is sokat használja a gépet, jobban le tudja kötni magát.
Ha már itt tartunk: ön szerint segíthet a technológia az idősebb korosztálynak, hogy frissen tartsák az agyukat és elfoglalják magukat?
Persze! Egy számítógép mellett egyszerűen nincsen unalom – én sem érek rá unatkozni. Az internet tele van érdekes, izgalmas dolgokkal, olyannyira, hogy még az is előfordul, hogy már kellene haladnom valami munkával, de nem sikerül, mert elneteztem az időt. De szoktam például kártyázni, dominózni is a számítógépen, azok is segítenek frissen tartani az agyamat.
Mi volt a legnehezebb a számítógépezésben Jolcsi néninek?
Semmi sem volt nehéz. Épp az volt a meglepő, hogy amikor elmentem az első tanfolyamra, rájöttem, hogy ez olyan egyszerű, hogy én is meg tudom tanulni! Ráéreztem az ízére, és ez kicsit olyan, mint a matematikában: ha az ember jól ráérez az alapokra, onnantól már könnyebb dolga van.
Idén nyáron részt vett a siófoki PlayIt Show-n, ahol mindenféle izgalmas játékokat is kipróbált. Milyen élmény volt?
Hát az nagyon izgalmas volt, idősként ott a sok fiatal között! De nem zavart, tudom, hogy nem ez a lényeg. Nagyon jó volt látni, ahogy a szülők együtt játszottak a gyerekekkel, azt le is kameráztam. Ha már kicsi kortól kezdve közösen játszanak a gyerekek és a szülők, az hosszútávon is nagyon hasznos lehet. Egyébként én is mindent kipróbáltam, még egy kardozós játékot is! (nevet)
Azt szoktam mondani, hogy megváltozott az élet, így kell elfogadni. (fotó: Kováts Dániel)
Gyakran szidják egyébként a „mai fiatalokat”, hogy túl sokat bámulják az okoseszközök képernyőit. Mit gondol erről Jolcsi néni, ez valóban problémát jelent?
Biztosan van kockázat, hiszen a gyereknek muszáj egy kicsit a szabadban is lennie, arról nem is beszélve, hogy ma már sokszor az iskolában is tableteket, számítógépeket használnak. Ugyanakkor muszáj haladni a technológiával – azért haladok én is. Most már egészen más például érettségire készülni, a mai gyerekek bármit megtalálhatnak az interneten, erre az én időmben egyáltalán nem volt lehetőség.
Úgy láttam, Jolcsi néni fent van a Facebookon is.
Igen, ott is van vagy kétszáz ismerősöm. Benne vagyok különböző csoportokban, van például, ahol recepteket osztunk meg egymással, és volt, hogy személyesen is találkoztunk.
Szokott követni más videósokat a YouTube-on?
Főleg az ismerőseim videóit szoktam nézni, de néha azt is megnézem, hogy a fiatalok miket csinálnak. Hát, az biztos, hogy egészen más dolgokat…
Mit gondol róluk?
Azt szoktam mondani, hogy megváltozott az élet, így kell elfogadni. A fiatalok már egészen máshogy csinálják, mint én: én mindig csinálok egy kis bevezetőt, utána van a tárgyalás aztán a lezáró rész, ők sokszor csak belevágnak és mondják, ami éppen eszükbe jut.
Ha meghívnak valamilyen videós eseményre, továbbra is szívesen elmegyek. (fotó: Kováts Dániel)
Mindenféle műfaj is van a videózásban: a fiatal lányok sokszor sminkelnek a kamera előtt, de van olyan is, hogy csak kicsomagolnak valamit. Ezekhez mit szól?
Tulajdonképpen érdekesek, és a mostani fiatalok ezeket nézik, ezek érdeklik őket. A csomagolós videó egyébként kifejezetten hasznos, mert így legalább tudják, milyen az árucikk, amit meg akarnak vásárolni.
Aztán ott van a vlog is, amikor valaki csak úgy megosztja a gondolatait valamilyen témában a kamera előtt. Azt sosem szerette volna kipróbálni?
Nem, nem. Eleve ahogy mondtam, elég süket vagyok már, nehezen megy a beszéd, pláne mikrofonba. Azt hiszem, ez nem az én műfajom, nekem a 96 darab filmem különben is elég volt már.
Szóval nem lesz több videó?
Nem nagyon csinálok most már. Csak úgy magunknak, saját célra szoktunk még készíteni, például ha elmegyünk kirándulni vagy valamilyen esemény, például születésnap vagy névnap van. De ha meghívnak valamilyen videós eseményre, vagy az idősek internethasználatát kell népszerűsíteni valahol, akkor továbbra is szívesen elmegyek.
