Legkorábbi emlékeiről is mesélt a nő, aki élete minden pillanatára emlékszik

„A legeslegelső dolog, amire emlékszem, hogy egy szűk, sötét és vöröses helyen vagyok, a fejem pedig a lábaim között van” – idézi a Vice című amerikai hírportálnak adott interjújában első emlékét a 29 éves Rebecca Sharrock, aki, mint kiderült, egy meglehetősen ritka, épp ezért különleges képességgel, az úgynevezett hipermnéziával született, ami miatt élete minden egyes pillanatára emlékszik.

Rebecca úgy véli, az agya az emlékeket időrendi sorrendben tárolja, épp ezért gyakorlatilag bármilyen beszélgetést képes szó szerint idézni, de fel tudja eleveníteni az adott pillanatra jellemző színeket, szagokat, sőt akár a testi és lelki fájdalmakat is. A fiatal amerikai nő élete legelső emlékéről azt mesélte: „Ma már tudom, hogy ezt az emléket valószínűleg az anyaméhből hoztam magammal, elvégre fogalmam se volt róla, hol vagyok, vagy hogy mennyi idős vagyok.”

Kép forrása: Rebecca Sharrock

Ahogy azt a bevezetőben is említettük, Rebecca képessége igencsak ritka: a világon rajta kívül alig 80-an élnek hipermnéziával. „Nem csoda, hogy konkrétan évekbe telt, mire a szüleim – az orvosok közreműködésével – végre rájöttek, mi történik velem” – meséli, majd hozzáteszi, ugyanabban a laborban diagnosztizálták a Kaliforniai Egyetemen, ahol annak idején 2006-ban az első hipermnéziás pácienst is.

„A diagnózis egyébként meglepően hosszadalmas folyamat, a kontrollvizsgálatok miatt évekig is eltarthat” – kezdi a lány, majd azzal folytatja, mire kézbe vehette a diagnózisát, több tucat memóriateszten, és agyi MRI-vizsgálaton kellett átesnie. „A végén, mikor kiderült mi »bajom« van, nagyon megkönnyebbültem. A diagnózis ugyanis választ adott egy sor olyan kérdésre, amire senki más nem tudott.”

Rebecca a hipermnézia mellett az autisztikus spektrumzavar egy enyhébb változatával, valamint OCD-vel él teljes életet. Amikor a Vice riportere arról kérdezi, ritka memóriáját áldásnak vagy inkább átoknak érzi-e, Rebecca azt válaszolja, a hipermnézia egy kicsit mindkettő. „Átok, mert nem tudom elfelejteni azokat a rossz dolgokat, amik értek. Van, hogy az emlékek annyira hirtelen és intenzíven törnek rám, hogy képtelen vagyok védekezni ellenük. Ilyenkor az egész napomra rányomják a bélyegüket” – meséli, majd hozzáteszi, a boldog emlékeit ezzel szemben bármikor szívesen újraéli.

„Ha lenne egy olyan »gyógymód« a betegségemre, ami kitörölné a rossz emlékeimet, gondolkodás nélkül bevállalnám a kezelést. Ilyen viszont tudtommal még nincs. Az orvosok egyelőre még csak próbálják kideríteni, az agy melyik területe felel a hosszú vagy épp rövid távú emlékekért. Épp ezért még azt sem tudják, hogyan tudják majd biztonsággal ki/bekapcsolni ezeket a területeket.”