Mind többet halljuk, és sokan a saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy ismerkedni, párt találni egyre nehezebb. Egymást érik az önfejlesztő képzések, tréningek, sokan coach-hoz, terápiákra járnak, hogy minél jobban megismerjék a saját működésüket, és ki tudjanak lépni a sikertelen randik ördögi köréből. A siker természetesen két emberen múlik, és bár sokszor a férfiak alkotta negatív trendekről esik csak szó, a nők részéről is vannak meredek megmozdulások, mint például a legújabb szokás, a sneating.
A félresikerült randikhoz a nők is hozzájárulnak
Azt már egy ideje tudjuk, hogy az utóbbi években a randizás nem egy pihe-puha felhőkön szökellő habkönnyű történet, helyette inkább hasonlít egy szürreális álomra, amiből szeretnénk felébredni. Az, ahogy a randikon és később az ismerkedés során egymással viselkedünk, nem új keletű, néhány viselkedési forma azonban annyira jellemzővé vált, hogy már külön nevet is kapott. Túl vagyunk már azon, hogy bárki azt gondolja, egy csodás(nak tűnő) randi után ne válhatna szó nélkül köddé a randipartner, hiszen a ghostolás fogalmát már rongyosra használtuk. Akkor sem lepődünk meg feltétlenül, ha az ismerkedési fázisban, amikor már kezdenénk közelebb engedni magunkhoz a másikat, kiderül, hogy nem csak mi vagyunk a képben: nem ismeretlen az előre nem tisztázott poliamoria sem, vagyis amikor az elvileg kétismeretlenes egyenlet jóval több szereplőt vonultat fel, mint azt elsőre gondoltuk.
Ami talán még ennél is idegtépőbb, az a curving, vagyis a hitegetés-várakozás-csalódás megbonthatatlan ördögi köre. Ha megesett már veled, hogy semmi mást nem csináltál egész nap – vagy akár egy hétvégén keresztül –, csak arra vártál, hogy végre találkozzatok, akkor téged is curvingeltek, leegyszerűsítve hitegettek. Ilyenkor nemcsak arról van szó, hogy megbeszéltek egy programot, és a randipartnered szimplán lemondja, hanem folyamatosan tologatja az időpontokat, amíg véget nem ér a nap, a hét, a hónap, közben pedig magyarázkodik, bocsánatot kér, és biztosít arról, hogy ő tényleg szeretne találkozni, és legközelebb összehozzátok. Persze egy idő után rájössz: ha rajta múlik, soha nem fogtok találkozni.
Amikor a randi helyszíne kizárólag egy étterem lehet
A legtöbb randihackkel ellentétben a sneating, vagyis amikor valaki csak azért megy el randizni, hogy egy jót egyen, a nők sajátja. Tény: sok randi helyszíne az étterem, a sneaternek azonban ez nem egy opció a sok közül, hanem az egyetlen. Neki az étterem nem csupán egy helyszín a randihoz, hanem a fő attrakció, amihez a randi csupán egy eszköz. Nem vagy egyedül, ha felvetődik benned a kérdés, hogy ha pusztán a kulináris igények kielégítése a cél, akkor vadidegenek helyett miért nem a barátokkal vagy a családdal megy el ebédelni, vacsorázni valaki, de egy sneater erre is tud válaszolni.
A sneaternek a vacsora ingyen van – ez a legfőbb indok arra, hogy randizzon. A sneater az étkezéseket randinak álcázza, ami még sokadszorra is pont olyan szörnyen hangzik, mint elsőre. Számára természetes, hogy rendszeresen jókat eszik más kontójára, és esze ágában sincs fizetni az elfogyasztott ételért. Természetesen ilyenkor nem csapvizet rendel száraz kenyérkockával, és bár a sneaterek között is vannak szerényebbek, a lényegen ez nem változtat.
Sarah, a vérbeli sneater egyetemi tanuló, mellette dolgozik, hogy finanszírozni tudja a kiadásait, de elmondása szerint a sneating előtt még így is csak szójaszószos rizsre futotta neki, és ha bárhová el akart menni, annak költségeit csak nagyon nehezen tudta fedezni. Mint mondja, eleinte szégyellte, hogy szegény, de a randikon a számla ráeső részét ő állta. A fordulópontot egy Dan nevű férfi hozta az életébe: hetekig beszélgettek, majd amikor találkozóra került a sor, Sarah egy, a képekhez képest 10 évvel idősebb és nála alacsonyabb férfival találta szemben magát. Dan kedves volt, de a lány úgy érezte, átverték, az este végén pedig, amikor Dan felajánlotta, hogy fizeti a számlát, Sarah hagyta. Így mesél az ezt követő időszakról:
Elkezdtem stratégiában gondolkodni azokkal a férfiakkal kapcsolatban, akiket a Tinderen megismertem. Ha valaki azt mondta, hogy régi vágású, vagy észrevettem, hogy tudja, hogyan kell bánni egy hölggyel, tudtam, hogy már az első alkalommal is szó nélkül fizetni fog. Azokat pedig, akik az egyenlőségre és a modern életfelfogásra hivatkoztak, hagytam.
A lány szerint az, hogy egy „tisztességes” étkezésért cserébe elbeszélget vadidegen férfiakkal, teljesen rendben van. Ilyenkor nem homárt rendel, hanem olyan ételeket, zöldségeket, amiket egyébként nem tudna megvenni. Elmondása szerint csak olyan férfiakkal találkozik, akikről tudja, hogy megengedhetik ezt maguknak, vagyis szerinte nem hoz kellemetlen helyzetbe senkit. Ha közben rátalálna élete szerelmére, arra is nyitott – egészen addig, amíg a férfi fizet.
Létezik tisztességes sneater?
Tegyük hozzá, nem azzal van a probléma, hogy a férfi az első randin kifizeti az éttermi számlát, hanem azzal, hogy valaki kizárólag erre a tényre alapozva választja ki a mit sem sejtő áldozatait. A sneater nem közli előre a szándékát, vagyis azt, hogy csupán egy két lábon járó bankkártyát keres az aznapi étkezés finanszírozásához. Aki így randizik, tisztában van azzal, hogy amint befejezik az ebédet, vacsorát, az asztal túloldalán helyet foglalóval véget ér a bájcsevej is.
A számla érkezésekor az igazán gyakorlottak nemcsak csendben ülnek és reménykednek abban, hogy a randipartnerük fizetni fog, hanem néha felajánlják, hogy a felét kifizetik – mivel jó eséllyel tényleg olyan férfival ültek le egy asztalhoz, aki nem engedi fizetni a nőt, nekik így sem kell kinyitni a pénztárcájukat soha. Így a sneater látszólag még korrekt is, miközben a felajánlás csak a taktika része.
Samantha Jayne viselkedésszakértő és életvezetési tanácsadó szerint a sneating veszélyes:
Hiányzik a hitelesség, a becsületesség, ráadásul a sneater figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy valódi embereknek okozhat sérüléseket. Pusztán azért találkozni valakivel, hogy a lovagiasságára alapozva kifizettessük vele az éttermi számlát, abszolút elfogadhatatlan.
Természetesen azt senki sem tudhatja, hogy egy randi során hogy fog hatni rá a másik személye, és előre érzelmeket sem ígérhetünk. A probléma ott kezdődik, amikor a szavak szöges ellentétben állnak a szándékkal és a tettekkel.