A fantomcsengés sokunk mindennapjait zavaró jelenség. Ha van okostelefonod, szinte biztos, hogy néhányszor már te is hallani, érezni vélted a mobilod jelzését, miközben az csendben pihent a táskádban, a zsebedben, vagy melletted a kanapén. De miért olyan frusztráló és veszélyes a fantomcsengés?
A saját elméd ver át
A különböző hangjelzések már legalább annyira hozzátartoznak a mindennapjainkhoz, mint a stressz. A mikró, a mosógép, az ATM-ek figyelmeztető hangjai csupán halk mellékzöngék, háttérzajok az okostelefonunk jelzéseihez képest. A mobilunk szó szerint reggeltől estig végigkíséri a napunkat: az ébresztőóra helyett a telefonunk csipog, vagy épp az okosóránk rezeg, ami figyeli az alvási fázisunkat, és akkor ébreszt, amikor a szervezetünk a legéberebb fázisban van. Napközben és este az eseményemlékeztetők jeleznek, a millió üzenet, hívás, valamint a közösségi oldalak eseményei, posztjai sem maradnak rezgés vagy hangjel nélkül. Vagyis a telefonunk az életünk szerves része. De mi történik akkor, ha mégsem jelez a mobilunk? Ha nem rezeg, vagy ha nem halljuk a szokásos hangjelet? Nem törődünk bele, helyette tudattalanul, de elérjük azt, hogy mégis úgy érzékeljük, mintha jelzett volna, a kezünkbe vehessük és csekkolhassuk, történt-e valami. Ez a fantomcsengés-szindróma, a 21. század egyik legtipikusabb kényszeres szokása.
Ez a jelenség azonban nemcsak azokat érinti, akik reggeltől estig a telefonjukat szorongatják, hanem azokat is, akik úgy gondolják, a mobiljuk kevésbé meghatározó része az életüknek. Megszoktuk azt, hogy a napunk állandó várakozással, készenléttel telik, ami arra irányul, mikor jelez a telefonunk.
Dr. David Laramie pszichológus alkotta meg a ringxiety, magyarra fordítva a fantomcsengés fogalmát, vagyis amikor a telefon valójában csak a képzeletünkben jelez. Egy 2012-es tanulmány szerint az egyetemi hallgatók 89 százaléka átlagosan kéthetente egyszer érzékelt fantomcsengést, ami a mostani adatokhoz képest nagyon alacsony aránynak számít. A fantomcsengés-szindróma csak a közelmúltban terjedt el, akkor, amikor a technológia a mindennapjaink elválaszthatatlan részévé vált. Most, hogy a telefonokat sokan saját magunk kiterjesztéseként használjuk, dr. Robert Rosenberger, a Georgia Műszaki Egyetem professzora szerint a fantomcsengés-szindróma aránya még a kutatókat is megdöbbentette.
A fantomcsengés mindennapjaink idegesítő része
Dr. Robert Rosenberger szerint a jelenség megértésének legjobb módja a tanult testi szokások vizsgálata: az agyunk egy izomgörcsöt is dekódolhat a mobiltelefonunk rezgéseként. Dr. Daniel Kruger a Michigani Egyetemről viszont úgy véli, hogy a pszichológiai tényezők sokkal inkább befolyásolják a fantomcsengés gyakoriságát. Az általa végzett kutatásban 411 önkéntest vizsgált, és megállapította, hogy a szorongással küzdő résztvevők 18 százalékkal nagyobb arányban tapasztaltak fantomcsengést. Dr. Brenda Wiederhold, a Cyberpsychology és a Behavior and Social Networking folyóirat főszerkesztője szerint
a fantomcsengés számos negatív mellékhatással járhat, beleértve a fejfájást, a stresszt és az alvászavarokat.
A New York Times egyik cikkében jelent meg, hogy az emberi fül különösen érzékeny az 1000 és a 6000 hertz közötti hangokra, beleértve a csecsemők sírását és a tipikus csengőhangokat is. Még Laramie, a ringxiety kifejezés alkotója is szenvedett a jelenségtől:
Tapasztalataim szerint amikor a telefonom jelzéséhez hasonló hangot hallottam, az agyam kipótolta a hiányzó részeket.
A jelenségre nemcsak a tudósok, hanem a reklámipar is felfigyelt. A fantomcsengés egy általános nyugtalanságot okoz, és még jobban kiszolgáltatja az embereket a marketingmanipulációknak.
Peter Arnell, a marketingszakma egyik guruja elmondta, az érzéseink manipulálhatók különböző jelzésekkel: kifejezetten hatékony lehet, ha a reklám vége felé a mobil hangjához hasonló hang hallatszik, majd ezt követően hangzik el a reklámban a vásárlásra felszólító mondat a telefonszámmal, elérhetőséggel, ugyanis az ismerős zajra a nézők automatikusan a telefonjaik után nyúlnak. Így tudat alatt összekapcsolhatjuk a hangokat a vásárlással.
Előbb vagy utóbb, de szinte mindenki szembesül a fantomcsengéssel, akinek okostelefonja van
Ez a marketingmanipuláció arra alapoz, hogy nem feltétlen tudjuk megkülönböztetni, hogy a jelzés a tévéből vagy a mobilunkból jött. Guy Moore, a Montreali McGill Egyetemen kutatója úgy véli, hogy az 1000 hertz körüli hangokat fülünk nem mindig képes pontosan dekódolni. Moore a legjellemzőbb példával érzékelteti ezt: ha az utcán szirénát hallunk, nem feltétlen tudjuk meghatározni, milyen irányból is jön pontosan a hang. Ugyanígy működünk a reklámokban hallott hangjelzések és a mobilunk viszonylatában.
Hogyan szabadulhatunk meg a frusztráló jelenségtől?
Dr. Larry Rosen, az elme és a technológia iránt érdeklődő kutatópszichológus látszólag egyszerű megoldást javasol a szindróma kezelésére: ha kevesebbet használjuk a telefonunkat, csökkenthetjük a szorongás szintjét és a függőséget is. Persze ezt könnyebb mondani, mint megtenni, hiszen sokunk munkájához nélkülözhetetlen a telefon, és a családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel is a mobilon tartjuk a kapcsolatot, de az utazások során is a telefon GPS-ét, útvonaltervezőjét használjuk. A mobilt vesszük elő akkor is, ha sorban állunk vagy az orvosi rendelőben várunk, és nem a hirdetőtáblát, vagy a többi beteget szeretnénk szemlélni. A buszon, a vonaton is a telefonunkon pörgetjük a híreket, és csekkoljuk a közösségi platformokon az eseményeket.
Az életünket elárasztó hangjelzések átszövik a mindennapjainkat, és a felhasználók szokásai – különös tekintettel a fiatal felnőttekre – a 21. század egyik legjelentősebb kérdését vetik fel. A készülékek, amelyek milliókat kötnek össze, jelentősen befolyásolhatják, zavarhatják a napi viselkedésünket, és komoly függőséget okozhatnak. A kutatások feltárták, hogy a fantomcsengés sokunkat frusztrál, sokkal erősebb azonban az attól való félelmünk, hogy elmulasztunk valamit, lemaradunk valamiről, és ez hatással van a napi rutinunkra. Előbb vagy utóbb, de szinte mindenki szembesül a fantomcsengéssel, akinek okostelefonja van: amíg az életünkhöz a mobilunk is szorosan hozzátartozik, soha nem lehetünk teljesen biztosak abban, mit is hallunk, érzünk pontosan.
