Gyakori tévhit, hogy a narcisztikus emberek szeretik magukat: törékeny önképük miatt rendkívül sokat adnak arra, hogy mit gondolnak róluk mások, mivel az elismerés létfontosságú számukra. Túlságosan félnek magukkal szembenézni, mert azt gondolják, az igazság megsemmisítő erejű lenne, így környezetükön élik ki saját önpusztító folyamataikat.
A narcizmus fogságában
A narcisztikus címkét könnyen rá lehet sütni egy olyan személyre, akiről azt gondoljuk, túl sokat foglalkozik magával, vagy úgy látjuk, soha nincsenek kétségei a tetteit illetően, de a narcizmus bonyolultabb, mint amilyennek elsőre látszik. Amikor a narcisztikus emberre gondolunk, általában egy felfújt egóval rendelkező egyént képzelünk el, aki amellett, hogy arrogáns, úgy gondolja, mindig igaza van, és bárkin átgázol. A narcizmus azonban nem a túltengő önbizalomról szól, pont ellenkezőleg: egy narcisztikus személyiség igényli a dicsőítést – éppen az alacsony önbecsülése miatt –, ami minden mást felülír, és teljesen elvakítja. Heinz Kohut pszichoanalitikus figyelte meg, hogy narcisztikus páciensei valójában mély elidegenedést, ürességet éreznek, és nincs stabil önképük.
A narcisztikus személy túl- és alul is értékelheti magát: az előbbi nyílt, az utóbbit rejtett narcizmus formájában nyilvánul meg. A nyílt narcisztikus személy felsőbbrendűséget mutat, de valójában a benne élő szégyen ellen védekezik, továbbá a mások vádolása, hibáztatása, elnyomása és az irigység is a bizonytalanságaiból fakad. Ingatag önbecsülését vastagon elfedi a látszólagos önimádattal, meggyőzi magát arról, hogy különlegesebb, mint más, és ez által többet érdemel, hatalomra, sikerre, csodálókra, különleges bánásmódra vágyik. Ha ezt nem kapja meg, könnyen dühös lesz, büntet, és a bűnösség érzését keltheti a másikban. A nyílt narcisztikus személyiségzavar jellemzően együtt jár a nagyszerűség érzésével, önmaga teljesítményének túlértékelésével. Sokszor kihasznál, manipulál másokat azért, hogy előbbre jusson, empátiát nem érez, arrogáns, és képtelen megbízni bárkiben is, mert azt gondolja, irigyek rá. A narcizmus a szórakoztatóiparban fokozottan megfigyelhető, dr. Wendy Walsh pszichológus így nyilatkozott a Los Angeles Times 2017. április 11-i számában:
A narcisztikus személyiség a szórakoztatóiparban nem csupán elfogadott, gyakran követelmény is.
Egy narcisztikus személyiség partnere azt érezheti, hogy soha nem tud elég jó lenni, hiába tesz meg mindent
Egy párkapcsolat, barátság indulásakor nem feltétlen tűnik fel elsőre, hogy narcisztikus személlyel ismerkedsz, ugyanis eleinte egészen más arcát mutatja Később, amikor már kialakult a kötődés, elvárja, hogy csodáld, kiszolgáld, és csak körülötte forogjon a világ. Egy narcisztikus személyt valójában soha nem tehetsz tartósan boldoggá: olyan, mintha egy feneketlen gödröt próbálnánk megtölteni. Ha pillanatnyilag elégedett is, hamarosan újra elkeseredik, és még többet akar. Darlene Laner klinikai szakpszichológus és családterapeuta szerint:
A narcisztikus személyektől sokszor a szexnél több nem várható, ugyanis ha bárkit közelebb engednének magukhoz, az a lételemük, vagyis a kontroll, valamint az irányítás megszűnését jelentené. A hatalom elvesztésének a gondolata is rémiszti őket, gyengének érzik magukat tőle, és a visszautasítástól, a szégyenérzettől való félelmükben ragaszkodnak a távolságtartáshoz.
Egy narcisztikus személyiség partnere azt érezheti, hogy soha nem tud elég jó lenni, hiába tesz meg mindent, és szorítja a háttérbe saját igényeit. Ha nem ismered fel időben, egy ilyen kapcsolatban egészen mélyre áshatod az önbecsülésedet.
A megtévesztő rejtett narcizmus
Sokan azt gondolhatjuk, hogy egy narcisztikus személyiséget könnyen beazonosíthatunk, hiszen feltűnő, harsány, arrogáns. A rejtett narcizmust azonban nem könnyű felismerni, és sokkal zavarba ejtőbb lehet, mivel az áldozat szerepébe bújik, és az ilyen emberek jellemzően félénknek, alázatosnak, aggodalmasnak, szorongónak tűnhetnek. Sokszor választanak maguknak példaképet, akit csodálhatnak, mivel azt nyíltan nem vállalják fel, hogy valójában ők vágynak az elismerésre. A legtöbbször azt várják, hogy kitalálják a gondolataikat, gyakran gondolják azt, hogy nem őszinték velük, és manipulálni akarják őket. Mindent magukra vesznek, félreértenek, bizalmatlanok, és a nyílt narcisztikus személyiségzavarhoz hasonlóan a rejtettnél is jellemző lehet a különlegesség érzése. Ugyanúgy énközpontúak, különleges bánásmódot várnak el, gyakran érzik úgy, hogy nem értékelik őket, inkább félreértik, és hogy az emberek, a világ nem ismeri el kellőképpen az egyediségüket.
James F. Masterson pszichoanalitikus megfigyelte, hogy a nyíltan narcisztikus személyiséggel ellentétben a rejtett típusban az alacsony önbecsülés mellé nem társul agresszivitás, és a depresszió, a szorongás, valamint az üresség érzése nem enyhül. Ha egy ilyen személy fenyegetettnek érzi magát – vagyis jóformán mindig –, vagy nem kapja meg, amit akar, jellemző lehet az antiszociális, a sokszor kegyetlen és bosszúálló viselkedés. A rejtett narcisztikusok, hogy kielégítsék a különlegesség és a csodálat iránti vágyukat, olyan szakmákat is választhatnak, ahol segíthetnek az embereknek, miközben kontrollt is gyakorolhatnak fölöttük. A gondoskodást, a segítséget valójában ilyenkor az motiválja náluk, hogy elismerik őket, felnéznek rájuk, és hatalmuk van mások felett. Sokszor úgy is segíthetnek, hogy nem érdekli őket, valójában kell-e segítség, vagy engedélyt kértek volna arra, hogy beavatkozzanak. Úgy gondolják, ők maguk igazságosabbak, erkölcsösebbek, mint bárki más, és miközben adnak, mártírszerepet vehetnek fel.
Akinél rejtett narcizmus figyelhető meg, magát látszólag a háttérbe szorítja, miközben erős áldozatiságot mutat
Rejtett narcizmus a párkapcsolatokban
A rejtett narcizmus veszélye az, hogy a passzivitás miatt sokáig nem tűnhet fel. A rejtett narcizmusra jellemző passzív-agresszív viselkedés nyomán az érzelmi bántalmazás csendesebb és árnyaltabb, ami ugyanolyan romboló és demoralizáló lehet a másik fél számára, mint a nyílt agresszió. Akinél rejtett narcizmus figyelhető meg, magát látszólag a háttérbe szorítja, miközben erős áldozatiságot mutat. Sokszor passzív-agresszívek, azaz látszólag elfogadhatják a dolgokat, de nem követik a szabályokat, késnek, elfelejtik a megbeszélteket, vagy úgy tesznek, mintha az adott megállapodás létre sem jött volna.
Egy beszélgetés közben például nyíltan nem mondják ki, de úgy viselkednek, hogy a beszélgetőpartner számára egyértelmű legyen, hogy őket nem érdekli az, amiről éppen szó van, ásítanak, sóhajtoznak, unatkoznak. A nyílt kommunikáció helyett sokszor inkább sajnáltatják magukat, manipulálnak, és bár a narcisztikus személyek eleve rosszul reagálnak a kritikára, amíg a nyílt típusok agresszivitást mutatnak, addig a rejtettek megalázásnak élnek bármilyen meglátást a személyükkel kapcsolatban, és hibáztatnak. Sherry Benton, a Kaliforniai Egyetem pszichológusprofesszora szerint fontos, hogy tisztában legyünk azzal, a narcizmus egy kezelést igénylő személyiségzavar:
A narcisztikus személyiségzavar nem egy életforma. Minden személyiségzavar párhuzamosan létezik több más személyiségjeggyel együtt, de a narcisztikus személyiségzavarokkal küzdő emberek is megtanulhatnak alkalmazkodni és jobban működni, amivel jobb minőségű életet élhetnek.
Azt az űrt, amit a rejtett narcisztikus személyek éreznek, nem fogod tudni kitölteni semmivel, és miközben próbálkozol enyhíteni a társad szorongását, csak bűntudatod lesz, az önbecsülésed pedig eltűnik a süllyesztőben. A rejtett narcisztikus személy fájdalma és szükséglete mindig elsőbbséget fog élvezni, így a vele való kapcsolatban egyedül és elhanyagolva érezheted magad, ahol a te igényeid, de még az övétől eltérő véleményed is bűnnek számít. Ha úgy érzed, narcisztikus személlyel élsz együtt, ha manipulálnak, és érzelmileg elnyomnak, keress fel egy terapeutát, hogy megtudd, miként kezelheted megfelelően, és hogyan építheted vissza az önbecsülésedet!
