„A kölyöknevelés nonstop szolgálat, de rengeteget kapok tőle” – 66 évesen két nyolchetes kiskutyát nevel Marika

Marika már gyakorlott kölyöknevelő. Első kis neveltje, Ikon, aki jelenleg a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola kiképzőjénél tanul, és reménybeli vakvezető kutya, élete első évét vele, a szárnyai alatt töltötte. Marika most azonban nem akármilyen feladatot kapott: úgy hozta az élet, hogy bő két hétig nem egy, hanem egyszerre két kölyköt kell nevelnie: Artúrt és kistestvérét, Almát, aki majd csak ez után kerül saját nevelőjéhez. 

Kép forrása: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola és Alapítvány

„Ez bizony nonstop, 24 órás szolgálat” – mondja Marika, majd gyorsan hozzáteszi, elmondhatatlan élmény erről a két pici, bogárfekete gombócról gondoskodni. „Bár még nagyon picik, Alma és Artúr soha, egyetlen pillanatra sem estek kétségbe, nem sírdogáltak az anyukájuk után. Nappal játszanak, éjjel pedig összebújva alszanak. Lenyűgöző, hogy már ilyen picin is mennyire okosak és fogékonyak. Természetesen szorgalmasan gyakoroltunk, és az Ikon nevelése során elsajátított tudást kamatoztatva nagyon szép eredményeket is érünk el” – mondja Marika.

Fehér után fekete

„Amikor Ikon hozzám került, akkor semmi kívánságom nem volt a tekintetben, hogy fiú vagy lány, fekete vagy fehér kutyust szeretnék nevelni. Persze ettől függetlenül nagyon izgultam, hogy milyen lesz a kölyök” – mondja Marika, aki annak idején azonnal beleszeretett a majdnem fehér, zsemleszínű labradorkölyökbe. Még nevet is ő adott neki. Talán épp Ikon miatt, az újabb kölyök előtt Marikában megfogalmazódott, hogy ismét világos, fiú kutyust szeretne.

„Én most egy látássérült ember szeme világát nevelem”

Csakhogy abban az alomban, ahonnan Marika Artúrt kapta, csupa fekete kutyus született. „Persze ez nem lehetett kizáró ok, és ma már nyugodtan mondhatom: a fekete csöppségek épp úgy belopták magukat a szívembe, mint anno Ikon.” Arra a kérdésre, miért vállalkozott újra a kölyökneveléssel járó feladatokra azok után, hogy útjára indította Ikont, Marika őszintén elmondta, nem akarta, hogy elvesszen az elmúlt egy évben megszerzett tudása.

Marika elárulta azt is, az újabb kölyök fogadása előtt csupán egyetlen kikötése volt: „Arra kértem az alapítványt, hogy az új jövevény csak akkor jöjjön, ha Ikon képzése a vége felé közeledik. Nem akartam őt kitenni annak, hogy ha hazalátogat, egy új kiskutya legyen a helyén.” És Marika kérése teljesült is, mint mondja, a picik bemutatása Ikonnak végül álomszerűen sikerült a karácsonyi búcsúszünetben. „Örömmel fogadta a piciket, semmi féltékenység nem volt benne. Így történt, hogy azon a napon, mikor Ikon visszament az iskolába, két fekete szőrgombóc maradt velem helyette.”

Kép forrása: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola és Alapítvány

„A kölyöknevelés mellékhatása: kevesebb gyógyszer és orvos!”

Bár Marika még az új feladata elején jár, nem szeretné, ha Artúr lenne az utolsó vakvezető kutyakölyök, akit ő nevel. „Ha a Jóistentől kapok egészséget, akkor szeretnék egy harmadik kölyköt is, és még ki tudja mennyit.” Hozzáteszi, ebben a vállalásban az a különösen szép, hogy a kutyusok révén sokat tanulhat a látássérült emberekről. „Nagyon keveset tudunk róluk, pedig az ő életük ugyanolyan értékes, mint a látóké, csak az eredményekért sokkal jobban meg kell küzdeniük.  Példát vehetünk róluk. A kölyöknevelés során sokkal többet kapok, mint amennyit adok. Arra bátorítom a hozzám hasonló nyugdíjasokat vagy egyedülálló embertársaimat, mindenképp próbálják ki ezt a tevékenységet. Garantáltan lesz mellékhatása: kevesebb gyógyszer és orvos, ebben egészen biztos vagyok! ”

Kép forrása: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola és Alapítvány

Ha kíváncsi vagy a leendő vakvezető kutyák, Ikon – és most már Artúr – mindennapjaira, kövesd Facebook-oldalukat!