Bármennyire is szeretnék, ma már gyakorlatilag képtelen vagyok visszaemlékezni az életem azon időszakára, mikor még fogalmam se volt arról, mi az a premenstruációs szindróma. Pedig szeretnék. Bezzeg olyan emlékkel, mikor ez a fránya három betű (a PMS, ugye) keserítette meg az életem, tele van a padlás. Volt, hogy „csak” az alhasam fájt hetekig, volt, hogy a már-már elviselhetetlen mellfájdalmak miatt toltam 10 perces őrjöngéseket a tükör előtt, és akkor a hangulatváltozásokról még tényleg nem is beszéltünk.
A szindróma ma ismert 150 különböző tünete közül az elmúlt 20 évben 100 egész biztosan mutatkozott már nálam, méghozzá a lehető legváltozatosabb összeállításban. Van azonban egy olyan „tünet”, amelyről az elsők között tanultam meg, hogy a közelgő menstruációmat jelzi előre: a látszólag ok nélkül, bárhol és bármikor rám törni képes sírás.
Az egy dolog, hogy ilyenkor a legegyszerűbb, legbugyutább reklámon (amit máskor halálra cikizek, és/vagy könnyesre nevetem magam rajta) képes vagyok krokodilkönnyeket produkálni, és talán azt se kell magyarázni, hogy a természetfilmekről miért vagyok ilyenkor konkrétan letiltva. (Amúgy azért, mert több zsepit fogyasztok egy-egy rész alatt, mint influenzaszezonban.) Mégse ezek a legcikibb élményeim a PMS-es sírással kapcsolatban. Az ugyanis néhány éve, az otthonomhoz legközelebbi szupermarketban történt; amikor is konkrétan azon sikerült elbőgnöm magam, hogy a pénztáros elkérte a bankkártyámat.
Azóta, mióta a minap elolvastam a Whisper gyűjtését olyan csajoktól, akiket hozzám hasonlóan sírással gyötör a PMS-e, valamivel jobban érzem magam. Nem azért, mert nekik is rossz, hanem azért, mert már egészen biztosan tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. És most már legalább azt is tudom, hogy a bankkártya mellett az elfogyott sajton, a sonkán és a vígjátékon is lehet sírni. Íme, 10 olyan dolog, amin a Whisper-felhasználók érzékenyültek el a PMS miatt.
„Most már egészen biztosan tudom, hogy a napokban meg fog jönni. Hogy honnan? Hát onnan, hogy reggel a sonka miatt sírtam. A SONKA miatt.”
A múltkor, mielőtt megjött, azon sírtam el magam, hogy mielőtt hazamegyek, el kell még mennem tankolni.
„Ma jött meg, és én mit csinálok? Teljes három percen át egy kölyökkutya fotóján bőgtem. Ez normális?”
„Ma reggel véletlenül kiborult a kávém, rá a kanapéra. Nagyjából 20 percig álltam fölötte és bőgtem. Átkozott PMS.”
„Az arcom tiszta ragya, a kanapén ülök egy vödör pattogatott kukoricával, és az előbb sírtam el magam egy használtautó-reklámon. Azt hiszem, meg fog jönni.”
Ma reggel negyedórát sírtam azon, hogy BARNA A SZEMEM. Légyszi, jöjjön már meg!
„Szó szerint sírtam ma reggel azon, hogy elfogyott a sajt. Alig várom, hogy végre elmúljon a menzeszem.”
„Én ma egy vígjátékon bőgtem el magam a PMS miatt. A helyzetet tovább rontja, hogy ez egy első randi volt, szóval borítékolhatom, hogy a srácot egy életre sikerült elijesztenem.”
Mielőtt megjött, velem elég gyakran előfordult, hogy azért sírtam, mert túl lassan hozták ki a pizzát.
„Néhány nap múlva meg fog jönni, szóval mi sem természetesebb, hogy ma elsírtam magam azon, hogy nincs otthon csoki.”