„Az emberek többsége azt gondolja, az, aki balerinának készül, csakis rövid karrierrel számolhat. Őszintén be kell valljam, annak idején még én se voltam kivétel. Hétévesen kezdtem táncolni, néhány évvel később pedig már én is azt mondogattam magamnak, legfeljebb a húszas éveim elejéig táncolok majd.” Azóta közel hét évtized telt el, Suzelle Poole azonban még most is táncol, és eszében sincs szögre akasztani a balettcipőjét.
A 77 éves balerina a BBC Threenek adott interjújában elárulta, bár körbetáncolta az egész világot, sőt még most is rendszeresen vállal fellépéseket, ennyi év után sem érzi úgy, hogy különlegesen tehetséges lenne. „Sosem tűntem ki a tudásommal, és megvallom, a testfelépítésem se volt mindig éppen balerinához illő. Cserébe csodálatos tanáraim voltak, akiktől az évek során nemcsak a lépéseket, de a tánc szeretetét is megtanultam. Nyugodtan mondhatom, hogy ma már a tánc az életem.”
Suzelle interjújában beszélt arról is, szenvedélyét a férje is mindig támogatta. „A tánc mellett ő is az életem volt. Sajnos már nincs mellettem, de még most is fel tudom idézni azokat a bátorító mondatokat, amiket akkor mondott nekem, mikor fel akartam adni.” És bár élete szerelmét azóta elveszítette, Suzelle azt mondja, a táncnak köszönhetően gyakorlatilag sosincs egyedül. És búslakodni sem igen van ideje.
„Imádok tanítani, rajongok a gyerekekért” – lelkendezik Suzelle, majd hozzáteszi, az órák során – csakúgy, mint egykori tanárai – ő sem kizárólag a lépéseket tanítja a jövő balerináinak. „Igyekszem megtanítani őket arra, hogy tiszteljék és szeressék egymást. No, és persze arra, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy halogassák azokat a dolgokat, amikre igazán vágynak. Teljesen mindegy, hogy balettről, jógáról vagy valami másról van szó: arra buzdítom őket, ha megtalálták azt a dolgot, amiért szívből lelkesednek, semmiért ne hagyják eltéríteni magukat tőle.”
Az idős balerina egyébként hatalmas tiszteletnek örvend diákjai körében. A BBC Threenek nyilatkozó tanítványai mind szuperlatívuszokban beszélnek Suzelle-ről, akit nemcsak „lenyűgöző táncosnak” és „csodás tanárnak”, hanem „példaértékű”, „bámulatos” embernek tartanak. „Azt szeretném, ha ennyi idős koromban majd olyan lehetnék, mint ő” – mondta egyikük.
