A Plymouthi Egyetem tudósai kísérletet végeztek azzal kapcsolatban, hogy miképp viselkednek a különféle anyagokból készült szatyrok, ha hosszú távon tengervíznek, földnek, illetve levegőnek vannak kitéve. A teszt során hagyományos nejlonszatyrokat, valamint biológiailag bebomló, illetve komposztálható zacskókat vizsgáltak.
Egyetlen olyan szatyor sem volt, mely mindhárom környezetben tejesen lebomlott volna. A komposztálható zsák pedig jobban teljesített, mint az úgynevezett biológiailag lebomló zacskók, előbbi ugyanis a tengerben 3 hónap alatt teljesen eltűnt, igaz, az még további kutatásokat igényel, hogy mi a bomlástermék, és milyen lehetséges környezeti hatásai lehetnek.
A biológiailag lebomló zsákok, melyek három évet töltöttek a föld alatt, illetve a tengervízben, egyaránt olyan állapotban maradtak, hogy simán elbírták, amikor telepakolták őket. A komposztálható zsák szintén egyben került elő a földből, ám ebbe már nem lehetett pakolni anékül, hogy szétszakadt volna.
A tudósokat meglepték az eredmények, különösen az, hogy a biológiailag lebomló zsákok ilyen sokáig megőrizték épségüket.
A vizsgált, komposztálható zsákot gyártó Vegware szóvivője úgy nyilatkozott: a kutatás rámutat arra, hogy egyetlen anyag sem varázslat, épp ezért a megfelelő létesítményben hasznosítható újra. „Vizsgálataink igazolják a lebomló anyagokra vonatkozó szabványok szükségességét, egyértelműen felvázolva a megfelelő ártalmatlanítási útvonalat és a várható lebomlási sebességeket” – hangsúlyozta Richard Thompson professzor.
Kiemelt kép: illusztráció, (Getty Images
