„Nagyjából 18 éves voltam, mikor rendszeresen kezdtem szoláriumba járni” – kezdte a Today.comnak adott interjúját Lisa Pace. A kosárlabdaedzőként dolgozó, immár 42 éves nő azt mondja, az elején hetente legfeljebb 2-3-szor járt, ám idővel rákapott a dologra. „Egy idő után azon kaptam magam, hogy már mindennap megyek. Nem akartam kihagyni egyetlen napot sem” – mondja a nő, aki elismeri, akkortájt valóban szoláriumfüggő volt.
„Szerettem azt a bőrszínt, amit a szoláriumnak köszönhettem” – magyarázza a függőség okát, majd hozzáteszi, akkor sem hagyott fel a szenvedélyével, mikor huszonévesen melanomával diagnosztizálták. „Akkortájt a betegség nem jelentett nekem semmit. Igazán meg se rémültem tőle, csak túl akartam rajta lenni” – vallotta be.
A véleménye nagyjából egy évtizeddel később változott meg, annak hatására, hogy a betegség újra és újra előjött, a testét pedig elkezdték elborítani a műtéti hegek. „Sose felejtem el, mikor az orvosoknak az arcomból kellett eltávolítaniuk egy rosszindulatú daganatot. Sokáig csak néztem a hatalmas sebhelyet, ami a frászt hozta rám, aztán egyik nap úgy ébredtem fel, hogy többet kell tudnom erről a betegségről.”
Lisának azóta több mint 80 ilyen és ehhez hasonló műtétje volt. Azt mondja, a napvédő és a naptej ma már a bőrápolási rutinjának szerves része. Méghozzá mindennap. „Ha tehetném, visszamennék az időben, hogy lebeszéljem a tizenéves énemet a szoláriumozásról. Elmondanám neki, hogy semmi baj nincs a fehér bőrrel, hogy nem ettől függ, szerethető vagy-e másoknak, vagy sem.”
