„Hazamentem, és elmeséltem anyuéknak, hogy összejött az üzlet” – Interjú Mayer Tamás paradicsomtermesztővel

A kis fóti telken rekkenő a hőség, a tizenhét éves Mayer Tamás édesanyjával sorra ülteti el a paradicsompalántákat a homokos földbe. Sok a munka: a zöld növénykéknek augusztusra már teremniük kell. „Tizenhárom éves koromban kezdtem el ezt a vállalkozást. Azzal kezdődött az egész, hogy anyukámtól kaptam kaktuszokat és pozsgásokat, és elkezdtem gyűjteni őket. Aztán kaptam pár paradicsompalántát is, amiket először a budapesti lakásunk balkonládájában nevelgettem. Szeretem a paradicsomot; nagy zöldséges vagyok, egy idő után elkezdtek érdekelni a különleges fajták.”

Mayer Tamás (Fotó: Dávid Imre)

Tomi paradicsomkertészetébe az egész család beszállt. „Apukám talált egy Szombathelyhez közeli faluban, Toronyban élő termesztőt, tőle vásároltam az első magokat. Először tíz fajtát rendeltem, volt köztük zöldfűszeres és kék is, igaz, az utóbbival nagyon pórul jártam, mert az első évben az összes tő kipusztult.”

A vállalkozás hobbinak indult. „Sokáig eszembe sem jutott, hogy ebből pénzt lehet csinálni, csak szerettem nézni, ahogy kisarjadnak a magok, és termőre fordulnak a növények. Az első termést rokonok, ismerősök és barátok között osztottuk szét. A következő évben már húsz fajtát rendeltünk; közel kétszáz tő lett belőle, a folyosónk tele volt palántákkal, morgott is anyu, hogy folyton kerülgetnie kell őket.”

„A folyosónk tele volt palántákkal, morgott is anyu, hogy folyton kerülgetnie kell őket” (Fotó: Dávid Imre)

A paradicsomoknak költözniük kellett. „A nagyszüleimnek van egy kertjük Tiszajenőn, először oda ültettük ki a palántákat. Aztán amikor édesanyám egyik ismerőse felajánlotta, hogy használhatjuk a fóti telkét, oda telepítettük át a növényeimet.”

Tomi Gyuráné Deszpot Ildikó, a mélyszegénység ellen küzdő Fóti Angyal Csapat alapítójának kertjét kapta meg. A hatvanhat éves rokkantnyugdíjas nő az egész életét feltette arra, hogy rászorulóknak segítsen, a környéken élő szegény, hajléktalan és beteg emberek mindenben számíthatnak rá. „Ildikó nagyon önzetlenül segített nekünk is, ha ő nincs, talán be is fuccsolt volna már a vállalkozásom. Először pénzt sem akart elfogadni tőlünk, úgy kellett rátukmálni azt a kis bérleti díjat” – mondja Tomi, miközben gyakorlott mozdulatokkal termőföldet kever a kis ház melletti placcon. A három kutya – egy német juhász, egy puli és egy keverék – farkcsóválva figyeli, hogy mit csinál; egy fekete kismacska harciasan kergeti a legyeket az udvaron.

A három kutya mellett egy kismacska is őrzi a kertet (Fotó: Dávid Imre)

Tomi 2014 óta foglalkozik paradicsomtermesztéssel. „A harmadik évben már annyi volt a termés, hogy képtelenség lett volna elajándékozni az egészet. Először arra gondoltunk, hogy a piacon adjuk el, aztán anyu egyik barátnője összehozott Rosensteinékkel (a Keleti pályaudvar melletti Mosonyi utcában működő Rosenstein vendéglő a főváros egyik legjobb étterme, amely 2012-ben a Dining Guide-ba is bekerült – a szerző), ők, illetve az Október 6. utcai KNRDY steakhouse és a budai Várban működő Alabárdos séfjei voltak az első kuncsaftjaim.”

Tomi nagyon büszke arra, hogy Magyarország legjobb éttermei vásárolnak a paradicsomaiból. „A Rosensteinnek és a KNRDY-nek olyan vendégei voltak, mint Steven Spielberg, Mark Ruffalo, Harrison Ford és Jennifer Lawrence – büszkélkedik a fiú, aki maga tárgyal az éttermek vezetőivel. – Anyukámék felajánlották, hogy elkísérnek, de visszautasítottam a segítségüket. Arra gondoltam, kipróbálom, milyen az ilyen neves, megbecsült szakácsokkal, üzletemberekkel beszélgetni. Vittem nekik kóstolót, elmondtam, ki vagyok, mik az elképzeléseim – és elfogadtak. Aztán hazamentem, és elmeséltem anyuéknak, hogy összejött az üzlet. Nagyon csodálkoztak, hogy tizenévesen egyedül el tudtam intézni ezt; persze én is.”

Kénytelen volt bővíteni az ügyfélkörét (Fotó: Dávid imre)

Tominak Rosensteinéknél saját paradicsomválogatása is volt. „Amikor Rosenstein Tiborékkal kóstoltattam meg a paradicsomaimat, a Forbes magazin újságírója is ott volt. Bele is kerültem az étteremről szóló cikkbe, nagyon büszke voltam magamra” – mondja.

Eleinte három étteremnek szállított, de aztán hamar szembesülnie kellett a zöldségkertészek egyik jellemző problémájával, a túltermeléssel. „Volt olyan hét, amikor tíz kiló paradicsom ment pocsékba. Nagyon rosszulesett, mert nem szeretek pocsékolni. Nem volt más választásom, kénytelen voltam bővíteni az ügyfélkörömet.”

„Nagyon csodálkoztak, hogy tizenévesen egyedül el tudtam intézni ezt; persze én is” (Fotó: Dávid Imre)

Tomi nem volt szívbajos: az ország legjobb, legmenőbb éttermeit kereste meg a portékájával. „Meghívtak a St. Andreába, ahol Barna Ádám mesterszakács a séf, és az idei Gourmet Fesztivál legjobb kiállítójának járó díját elhozó Varga Dániellel, a távol-keleti és a magyar ízeket ötvöző fúziós konyhát vivő óbudai Aum étterem vezetőjével is megismerkedhettem – sorolja. – Most már nekik is szállítok; nagyon örülök, hogy két ilyen sztárséffel dolgozhatok együtt.” Az ismeretségnek persze komoly, pénzben és ázsióban mérhető haszna is van: Tomi telefonszámát ma már kézről kézre adják a legjobb magyarországi szakácsok. Most éppen Tiago Sabarigóval tárgyal – ha minden jól megy, hamarosan a Michelin-csillagos Costes Downtownban is az ő paradicsomaiból főznek majd a szakácsok.

Tomi nagyon komolyan veszi a vállalkozását. „Édesanyámmal együtt őstermelők vagyunk, most azt tervezem, hogy a paradicsom mellett a különleges padlizsánfajták termesztésébe is belevágok. Nagy gondot fordítok a kommunikációra: van saját Facebook-oldalam, Instagram- és Twitter-fiókom, fent vagyok a LinkedInen és a Pinteresten, és készül a weboldalam is.” Rosensteinékkel egy új bizniszbe is bele akarnak vágni. „Vannak olyan miniparadicsomaim, amiket balkonládában is lehet tartani. Arra gondoltunk, ezeket is árulhatnánk náluk, így a vásárlóink mindig friss paradicsomot ehetnének – még akkor is, ha nincs saját kertjük” – magyarázza.

„Jobb így, egész nap a szabadban dolgozni, mint egy McDonald’sban forgatni a hamburgerhúst” (Fotó: Dávid Imre)

Most hét étteremnek szállít. „Sokan nem gondolnák, de nagyon nagy meló a paradicsomozás. Pláne nekem; az én koromban mindenki bulizik, csajozik, én meg a telken öntözöm, trágyázom, nevelgetem a palántáimat – mondja. – De szívesen csinálom: jobb így, egész nap a szabadban dolgozni, mint egy McDonald’sban forgatni a hamburgerhúst. Ez az én saját vállalkozásom. Nincs főnököm, a saját tempómban, a saját elképzeléseim szerint vihetem az üzletet. Persze ennek is megvan a hátulütője: van, hogy a suli mellett nehezen veszem rá magam, hogy kimenjek dolgozni, halogatom a munkát. De szeretnék idővel növekedni, terjeszkedni is: jó lenne Magyarországon kívül is megmutatni, hogy van egy gyerek, aki tizenhárom évesen elkezdett és fel tudott futtatni egy vállalkozást.”

Tomi a Varga Márton Kertészeti Szakgimnáziumba jár, térképésznek és földmérőnek tanul. „Sok minden érdekel, úgy éreztem, ez az iskola egy új dolgot hozhat az életembe. Az iskola mellett ipari alpinistának tanulok, abban bízom, hogy idővel össze tudom majd kötni ezt a két területet. Szeretem a matekot is, és ebben a suliban nagyon sokat kell számolni – szerintem hasznos, ha használod az agyadat.”

„Az én paradicsomom attól olyan finom, hogy az egész családom szeretete benne van” (Fotó: Dávid Imre)

Azt mondja, a kert szeretetét az édesanyjától, az üzleti érzékét pedig az édesapjától örökölte. „Van egy ikertestvérem, Lili, és egy féltestvérem, Kivi. Ők is nagyon sokat segítenek nekem, őszintén mondhatom, nagyon szerencsés vagyok, jó tudni, hogy szüleim és a testvéreim is mellettem állnak. Az én paradicsomom attól olyan finom, hogy az egész családom szeretete benne van.”