Az életmódváltást a legtöbben halogatjuk, és mindig „majd holnap” kezdünk bele a rendszeres és kitartó sportba, a tudatos táplálkozásba. Azt, hogy a siker titka a lassú, de biztos haladás, a 27 éves Tatár Zsuzsanna is tudja, aki eredményes életmódváltó. Ő a saját kárán tanulta meg, hogy sem az önsanyargatásnak, sem az önámításnak nincs értelme, ha tényleg komolyan gondoljuk, hogy fogyni akarunk.
90 kilóról kezdte
Zsuzsi az élő példa arra, hogy a rendszeres mozgás és a tudatos táplálkozás akár fitneszbérlet és bonyolult alapanyagok nélkül is tökéletesen megvalósítható, az eredményes fogyókúra legfőbb „kelléke” ugyanis az elhatározás és a kitartás.
„A nagyobbik fiam nemrég múlt négyéves, és a születése után nem igazán érdekelt, hogy mennyit mutat a mérleg, bár már akkor is volt rajtam súlyfelesleg – emlékszik vissza Zsuzsi, akinek a súlya a 90 kilót is elérte, amikor úgy határozott, leszámol a kifogásokkal és életmódot vált. – Egy idő után mégis elkezdett zavarni, hogy felszaladt rám jó pár kiló, korábban ugyanis aktívan sportoltam, addigra azonban ez teljesen eltűnt az életemből. Eldöntöttem, hogy lefutom magamról a plusz kilókat, ez a tervem azonban füstbe ment, ugyanis ismét várandós lettem. Az utolsó lökést egy alapos állapotfelmérő vizsgálat eredménye adta meg az életmódváltáshoz. Kiderült, hogy pajzsmirigy-alulműködésem van, ami mellett zsírmájat és kezdődő cukorbetegséget is diagnosztizáltak. Ekkor döntöttem úgy, hogy azonnal változtatni fogok.”
Zsuzsi azóta már túl van a nehezén, de sokat kellett küzdenie, így pontosan el tudja mondani, melyek azok a hazugságok, amelyekbe nagyon nagy hiba beleringatnunk magunkat. Nem is titkolja a tapasztalatait.
Tatár Zsuzsanna (Forrás: magánarchívum)
Hizlaló hazugságok
Önáltatás No. 1.: „Nem én tehetek róla, hanem a génjeim!”
Hiba lenne azt állítani, hogy a genetikának nincs szerepe a testfelépítésben, az viszont már az önámítás kategóriájába tartozik, ha ebbe bele is nyugszunk, és minden alkalommal a fránya családi vonást hibáztatjuk, ahányszor csak tükörbe nézünk. Vannak ugyan szerencsés és kevésbé szerencsés alkatúak, olyan ember viszont még nem született, akinek ne hozott volna kedvező változást az életébe az odafigyelés.
„Amikor zavarni kezdtek a plusz kilók, az egyik rokonom azzal próbált vigasztalni, hogy a nagymamám széles csípőjét örököltem, ami ellen felesleges küzdeni. Engem ez a kijelentés nagyon meglepett, hiszen csak a szülés után kerekedtem ki látványosan, addig valahogy senkinek nem tűnt fel, hogy a nagymamáméhoz hasonló a testalkatom. Nem mondom, hogy újra ugyanolyan vékony szeretnék lenni, mint a fiúk születése előtt, hiszen természetes, hogy az anyasággal az alakunk is megváltozik, beletörődni azonban nem fogok ebbe a helyzetbe” – magyarázza Zsuzsi.
Önáltatás No. 2.: „Semmit nem ér a sport és a diéta, ha egy hét alatt egy dekát sem fogyok!”
Valójában ez is egy hazugság, amit az életmódváltással járó kényelmetlenségek elkerülése érdekében sző az agyunk. Az persze igaz, hogy még nem találták fel azt a fogyókúrás programot, ami mindenkinek bevált, így lehet, hogy az, amivel a szomszédasszonyról csak úgy leolvadtak a kilók, nálunk nem hoz számottevő változást, ez azonban még nem ok arra, hogy feladjuk! Ne felejtsd el, hogy az évek alatt felszedett súlyfelesleget nem lehet egészségesen leadni két hét leforgása alatt! A testünknek is idő kell ahhoz, hogy átálljon az „új időszámításra”! A hozzáértők nem győzik hangsúlyozni, hogy az egészséges és tartósnak ígérkező fogyás mértéke heti fél kiló, ami kezdetben nem annyira látványos, hosszú távon viszont mindenképpen gyümölcsöző.
A testünknek is idő kell ahhoz, hogy átálljon az „új időszámításra” (Forrás: magánarchívum)
De nézzük, mit mond erről a sikeres életmódváltáson átesett Zsuzsi! „A sport – legyen szó fociról, futásról, röplabdáról vagy bármiről – mindig is része volt az életemnek, ám amikor rajtam volt az a sok felesleg, sajnos nehezebben mozogtam, és hamar el is fáradtam. Én is elkövettem azt a hibát, hogy naponta mértem magam, és feszülten néztem a mérleget, hogy vajon fogytam-e már, ha pedig mást láttam, mint amit reméltem, felhúztam magam, vagy elkeseredtem. Sajnos azoknak, akik a plusz kilóktól próbálnak szabadulni, minden nap egy küzdelem, ám ezt semmiképp sem szabad feladni a kezdeti sikertelenség miatt” – biztatja sorstársait Tatár Zsuzsanna.
Önáltatás No. 3.: „A mentes vagy bioédességek nem hizlalnak, ezekkel nyugodtan bűnözhetek!”
Még a diétázóknak is jár időnként egy-egy „szabadnap”, hiszen ha minden földi jóról lemondanak, hiába a karcsúság, a jókedv messziről elkerüli őket. Időnként tehát be lehet iktatni egy-egy csalónapot, amikor azt eszünk, amit csak szeretnénk, persze mértékkel. Ez nemcsak a léleknek tesz jót, hanem a testnek is, hiszen neki is jár a jutalom a komoly és kitartó munkáért. Azokon a napokon azonban, amikor az egészséges ételeké a főszerep, megéri fegyelmezettnek lenni: ne áltassuk magunkat azzal, hogy a light jégkrém, a bio kakaóval készült csokitorta vagy a gluténmentes tortilla nem számít, hiszen kalóriák ezekben is rejlenek, sokszor jóval több is, mint gondolnánk!
Átesett ezen Zsuzsi is, és nagy tudatosságra volt szükség, hogy leküzdje a kísértést: „Volt idő, amikor én is sokat bűnöztem, ma azonban már soha nem fordul elő, hogy ilyesmivel hitegessem magam. Tisztában vagyok vele, hogy a cukormentesség (sajnos) nem egyenlő a kalórianélküliséggel, ezért most már nem engedek az ilyen jellegű csábításnak – látva, hogy milyen sokat számít ez a célok elérésében, nem is esik nehezemre erősnek maradni.”
A cukormentesség nem egyenlő a kalórianélküliséggel (Forrás: magánarchívum)
Önáltatás No. 4.: „Ma nagyon nehéz napom volt, a minimum, amit megérdemlek, egy tábla csoki!”
Mindegy, hogy édességgel vagy mondjuk pizzával szeretnénk jutalmazni magunkat, a fejünkben cikázó gondolatok azonosak: úgy érezzük, hogy csak azért, mert mérgesek, szomorúak vagy kimerültek vagyunk, megérdemlünk egy kis kényeztetést. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy az önjutalmazó bűnözés csak ideig-óráig űzi el a rosszkedvet, később viszont lelkifurdalást okozhat. Ha rossz passzban vagyunk, sokkal jobb megoldás, ha a sporttól várjuk a vigasztalást, nem pedig a kalóriabombáktól.
Tatár Zsuzsanna is azt meséli, hogy ha valaki, akkor ő igazi érzelmi evő, akinek a csoki a gyengéje, de ma már sikerül megállnia az eredmények érdekében. „Sajnálnám azt a sok mozgást és munkát, amit lerombolnék egy tejszínhabos fagyikehellyel, ezért ha rám tör az édességvágy, valamilyen egészségesebb alternatívát keresek, jégkrém helyett például iszom egy fehérjeturmixot.”
És te mivel vigasztalod magad, amikor hiába igyekszel, nem sikerül fogyni?